Lövétei úgy véli, a Fidesz nem gyakorlati megfontolások alapján döntött az alkotmányozás mellett, hanem azt akarta üzenni, hogy egy fantasztikus új korszak köszönt be. Ezt sugallja a Nemzeti hitvallás címet viselő preambulum – emelte ki –, amely utal a történeti alkotmányra és a Szent Koronára, Magyarország keresztény gyökereire, meg arra, hogy hazánk „1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától számítjuk”.
Ez az alkotmányjogász szerint nem több, mint értelmezhetetlen ideológiai maszlag. Így szerinte az új alaptörvény legfeljebb egyfajta újrakezdés – vagy inkább a múltba révedés – szimbóluma lehet, miközben nagyrészt a régi alkotmány javított szövegét tartalmazza. Ezzel kapcsolatban Arany János A fülemile című versét idézte: (Jobb felől üt) nekem fütyöl, /(Bal felül üt), s nekem fütyöl”. A lényeg tehát az – tette hozzá –, hogy a Fideszről szól minden.
A legnagyobb gondnak azt látja Lövétei, hogy az elmúlt több mint negyedszázadban sem alakult ki a társadalom egyetértését élvező konszenzus arról, miként kell működnie egy demokratikus, alkotmányos jogállamnak, ezért 1990 óta bevett gyakorlat, hogy a győztes mindent visz. Nem vitatja ugyanakkor, hogy a Fidesz átlépett a Rubiconon, mert nem érte be azzal, hogy mindenhová a saját kárdereit ülteti, hanem felrúgta az egész struktúrát is.
 |
Majtényi László
MTI |
Majtényi László alkotmányjogász – az emlékezetes operaházi tüntetés egyik szónoka – nem ért egyet kollégájával. Meggyőződése, hogy a korábbi, nagy többség által elfogadott ideológiamentes alkotmány keretei között nem lehetett volna mindazt végrehajtani, amit az elmúlt néhány esztendőben. Szerinte a harmadik köztársaság közjogi-alkotmányos működését nem a győztes mindent visz elve jellemezte, a mindenkori ellenzék – olykor a kormányzó pártok önkorlátozása miatt – nem jelentéktelen befolyást gyakorolt. Nem lehet kiindulási pont az sem, hogy az alkotmány szövegének hány százalékát ültették át az alaptörvénybe, mert nem ez számít, hiszen alapjaiban rossz ez az egész.
Az új alkotmány legitimitását kétségessé teszi az előkészítés és elfogadás módja – véli Majtényi –, mert konzultáció nélkül, nem csupán az ellenzék, hanem a társadalom felének semmibevételével jött létre. Ezért nincs is remény arra, hogy a kifogásolható tartalmat a gyakorlat valaha is jó tartalommal töltse meg. Erre azért is kevés az esély, mert az alaptörvényt olyan ideológiai mázzal öntötték le – a preambulumtól kezdve az egyházak megkülönböztetésén keresztül a család fogalmának meghatározásig –, amely alkotmányos jogelveket ír felül.
Az alkotmányjogász szerint a fékek és ellensúlyok rendszerének felszámolásával – idő előtt felmentettek még a Legfelsőbb Bíróság elnökét is – zárójelbe tették a köztársaság egész intézményét. Azt gondolja, a jogállami alkotmány többé-kevésbé kizárta egyes személyek uralmát, ám a Nemzeti Együttműködés Rendszere erre épül. Tönkretették magának az alaptörvénynek a normativitását is azzal, hogy az Alkotmánybíróságot részben megfosztották hatásköreinek egy részétől, részben domesztikálták, így lehet az alaptörvény része a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés vagy a hajléktalanság büntethetősége – hozott fel példákat Majtényi.
Az alapvető jogokat az alaptörvény kétségkívül tartalmazza, ezt az alkotmányjogász sem vitatja. Ám határozott álláspontja, hogy a negyedik módosítás óta a dokumentum legfeljebb formálisan felel meg a jogállami követelményeknek, mert ha hiányoznak a garanciális szabályok – amennyiben sérülhet például a magánszféránk, esetleg a lelkiismereti szabadságunk, s ha nem férünk hozzá közérdekű adatokhoz –, az egész egyre kevesebbet ér.
Majtényi szerint az alaptörvényt le kell cserélni, mert túl sok probléma van vele. Bizonyos benne, hogy vissza kell térni az ’89–90-es alkotmány alapértékeihez, s az akkori szabályozási filozófia és értékek mentén újra kellene alkotmányozni.
