– „Valakit ki kellett tolni a kéményen, és posztomból adódóan én voltam az. Van egy munkamegosztásunk: én járatom a számat, az igazgató meg tartja értük a hátát” – ezt mondta idén januári interjújában, amelyet elsőként lapunknak adott a változásokat követelő miskolci Herman Ottó Gimnázium közalkalmazotti tanácsának elnökeként. Ön azóta is szem előtt van, ha úgy tetszik, ott maradt „kitolva a kéményen”.
- Csak azóta már többen is osztozunk ezen a poszton. Vannak társaim – például Pukli István, Törley Katalin –, és már nincs egyedül a miskolci tantestület sem: egyéni támogatók tízezrei, iskolák százai álltak a követeléseink mellé. Megalakult a Tanítanék Mozgalom, a Civil Közoktatási Platform, volt polgári engedetlenségi akció, utcai demonstráció, tüntetés, felvonulás, figyelmeztető sztrájk. S közben egyre többen és többen lettünk. Miskolcon ötezren vettek részt a fáklyás felvonuláson, ami egy ekkora méretű városban példátlanul magas arány. Az első Kossuth téri tüntetésünkön 30-40 ezren voltak, a másodikon már 50-55 ezer embert sikerült mozgósítani.
Úgy érzem, semmilyen változás nem következett volna be a közoktatásban, ha nincs a hermanosok levele,
s ha ennek nyomán nem bontakozik ki országos elégedetlenség.
– Milyen változásokra gondol?
– Elsősorban mentálisokra. Korábban a tanárok fásultak, beletörődőek voltak, s legfeljebb a tanári szobák zárt ajtói mögött panaszkodtak a buta és felesleges változtatásokra, a ránk zúduló értelmetlen bürokráciára, s arra, hogy a rendszerből a gyerekek érdekei estek ki leghamarabb. Sikerült felrázni a társadalmat az apátiából, ezt túlzás nélkül mondhatom: átszakadt az elégedetlenség gátja.
|
| Fotó: Földi D. Attila / Népszabadság |
– Bátrabbak lettek?
– Minél többen vagyunk, annál kevésbé kell félni. Persze még mindig akadnak, akik félnek, de azt is látjuk, hogy
erős a megfélemlítési szándék is a hatalom különböző szintjein.
– Követeléseik a döntéshozóknál mintha továbbra is süket fülekre találnának. Önök megszakadhatnak, a kormány továbbra is elszántan halad a saját nyomvonalában.
- Pedig az rossz nyomvonal. A szakképzés buta átalakításával, az alapítványi iskolák bekebelezésével és az egész oktatási rendszer tervezett államosításával még több helyen verték ki a biztosítékot.
Nem hallgatnak ránk, tanárokra, a szakértőkre, de még a saját maguk által létrehozott Nemzeti Pedagógus Kar vagy a Köznevelési Kerekasztal tanácsaira is fittyet hánynak. A szakképzés átalakítása az oktatás egyetlen szereplőjének sem tetszik, egyedül az iparkamara érvel mellette. Könyörgöm, mi sem szólunk bele, hogyan műtsön egy orvos, vagy hogyan adjon el valamit egy külkereskedő; egy kamara miért üti bele az orrát oktatáspolitikai kérdésekbe?
Pilz Olivér
Matematika-fizika-biológia szakos tanár, a Civil Közoktatási Platform egyik szóvivője, a miskolci Herman Ottó Gimnázium közalkalmazotti tanácsának elnöke. Ő vállalta névvel és arccal elsőként a tanárok tiltakozásának képviseletét, ő írta alá ugyanis a hermanos tantestület tiltakozó levelét, amelyben a túlzott bürokrácia, a tanárok és a diákok felesleges leterhelése ellen emelték fel a szavukat. Felszólalt a pedagógusok és a diákok miskolci fáklyás felvonulásán, a Kossuth téri tanártüntetésen. Amikor Orbán Viktor miniszterelnök a lillafüredi fideszes frakcióülésről kiszivárgott információk szerint azzal támadta a tanárokat, hogy bizonyára külső erők gerjesztik az elégedetlenséget, s állnak mögöttük valakik, Pilz Olivér frappánsan visszaüzent: Mögöttem csak a tábla áll.
– Részeredmények azért születtek, volt, amiben engedett a kormány.
- Apróságokban. Bár annak örülünk, hogy a nyugdíjas kollégáinkat nem küldik el év közben, amikor éppen átlépik a korhatárt, hanem a tanévet legalább végigdolgozhatják, s az is egyfajta siker, hogy a nyugdíj előtt állók minősítési procedúra nélkül kerülhetnek magasabb kategóriába. Most meglengették, hogy alsó tagozaton esetleg újra csak négyórás lesz a tanítás – ám ha a tananyag mennyisége nem változik, akkor ezt képtelenség végrehajtani. Mindezek az eredmények azonban nem rendszerszintűek, s továbbra sem érik el a célt, amit mi kitűztünk magunk elé: modernebb, a mai kornak megfelelőbb oktatást a diákoknak.
Tiltakozás-történet
– Gond van az iskolák fenntartásával, üzemeltetésével, finanszírozásával, a diákok és tanárok terhei elviselhetetlenek, a nemzetközi összehasonlítások alapján a színvonallal sem dicsekedhetünk – többek között ezt tartalmazta a miskolci Herman Ottó Gimnázium 2015 novemberében megfogalmazott, majd két hónappal később nyilvánosságra hozott nyílt levele. Heteken belül több ezer magánszemély (pedagógusok, szülők, diákok, támogatók), valamint több száz iskola csatlakozott hozzájuk, megalapítva a Tanítanék Mozgalmat, amelyből később kinőtt az immár szakértőkkel kibővült Civil Közoktatási Platform. A „tanárlázadás” következményeként Balog Zoltán miniszter leváltotta Czunyiné Bertalan Judit köznevelési államtitkárt, azóta Palkovics László felel a közoktatásért és a felsőoktatásért. Februárban és márciusban a változást követelők több tízezres tömege tüntet a Kossuth téren, előbb a Pedagógus Sztrájkbizottság és a PSZ, később a Tanítanék Mozgalom felhívására. Civilek, diákok, szülők pedig civil mozgalmakat hoznak létre: ilyen a kockás inges tiltakozás, vagy a szökőnapi engedetlenségi akció. A kormány mindezek ellenére csak apró engedményeket tett, rendszerszintű változást nem akar, sőt legújabban az egész oktatás államosításán, az alapítványi iskolák bedarálásán és a szakképzés „kiherélésén” dolgozik. A tiltakozók azt mondják: nem hagyják abba a tiltakozó megmozdulásokat, míg el nem érik céljukat, a modern oktatást.
