Drága atom
Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért európai parlamenti képviselője, a konferencia házigazdája a bevezetőben arról beszélt, hogy a 2011-ben elfogadott kormányzati energiastratégiának mára az egyik előfeltételezése sem érvényes: az energiaigény nem nő, hanem csökken (a GDP-növekedés egész Európában elvált az energiafelhasználás bővülésétől), az elmúlt négy évben két paksi blokknyi termelés vált fölöslegessé a stratégiaalkotáskor elképzelt szükségletekhez képest.
A fukusimai baleset miatt az atom drasztikusan megdrágult, és a költségei azóta is folyamatosan emelkednek, a megújulók ára viszont lezuhant, évi 8-10 százalékkal csökken. Az orosz gázfüggés Európa első számú biztonsági kockázatává vált, a szénerőmű-építések pedig a párizsi klímamegállapodás után kikerültek a reális lehetőségek közül. Vagyis az „atom-szén-zöld” forgatókönyvnek a nukleáris és a szenes lába is megrendült, a zöld viszont sokkal erősebb annál, amivel a kormány számolt.
Paks mindent visz
 |
| Fotó: Kurucz Árpád / Népszabadság/archív |
– Mindez indokolttá tenné, hogy legyen egy B-terv is a bővítésen kívül, Orbánék azonban mindent az atomerőmű-bővítésnek rendelnek alá – jegyezte meg a politikus, arra is kitérve, hogy egyelőre az alternatívák lefojtása látszik: új szélerőműveket nem engedélyeznek, a napelemeket büntetőadóval sújtják. Jávor fölidézte, hogy Marokkóban hatalmas naperőmű épül, amely a tervezett új paksi blokkok költségszintjének negyedéért fog áramot küldeni Európába – szerinte el kell döntenünk, hogy részesei leszünk-e az új energiaforradalomnak, vagy megint (mint a történelemben már annyiszor) egy elavult és kifutóban lévő struktúra mellett kötelezzük el magunkat.
Üres lap
Fülöp Orsolya, az Energiaklub szakértője a mai energiapolitikát bemutatva egy üres lapot vetített a falra: szerinte nincs szakpolitika, a döntések ismeretlen helyen, ismeretlen szempontok alapján születnek. Ennek egyik fájó következménye, hogy – miközben az EU szerint a legolcsóbb energiaforrás az energiahatékonyság-növelés, és 3 millió lakás vár energetikai korszerűsítésre – a valóságban csak aprópénzt, évi 2-3 milliárd forintot szán az állam erre a célra, évente 2-3 ezer lakás felújítását segítve.
Kijött a matek
Stefan Lechtenböhmer, a Wuppertal Institut kutatásvezetője elmondta, hogy a tanulmány összeállítása során az Európa-szerte energiatervezésre használt dán EnergyPlan szoftvert használták, amely a múltbeli és a jelenlegi adatokra építve, a változók módosításával képes különböző reális jövőbeli forgatókönyveket generálni. A „zöld” forgatókönyv keretében például többek között 1,5-2 millió lakóépület felújításával, az elektromos autózás és a hőszivattyúk nagyarányú elterjedésével és az ismert megújulóenergia-potenciálokkal kalkuláltak (többek között azzal, hogy az alkalmas területek 2 százalékára kerülnek szélerőművek, illetve a könnyen kiaknázható napenergia-mennyiség 19, a szélenergia-potenciálnak pedig a 13 százalékát hasznosítják, de 2050-re így is a nap és a szél adná a teljes energiafelhasználás több mint felét, miközben az atom kikerülne a rendszerből, a fosszilis energiahordozók szerepe 20 százalék alá csökken, és Magyarország nettó áramexportőrré válik.
A végeredmény egy olyan energiarendszer lenne, amely nyáron energiát exportál, télen pedig a jelenleginél kevesebbet importál, a végső költségmérlegét tekintve pedig jóval olcsóbb, mint az atomerőmű-építésre épülő megoldás.
|
| Fotó: Vasily Fedosenko / Reuters |
Nincsenek végvárak
Feiler József, az European Climat Foundation vezető munkatársa arra figyelmeztetett, hogy az európai energiarendszerekben nincsenek „végvárak”, senki sem tudja egyedül megoldani a saját energiarendszere működtetését, a kiegyensúlyozáshoz, vagyis az időben eltérő felhasználói igények kiegyenlítéséhez szükség van az összekapcsolt hálózatokra és az országok közötti együttműködésre. Perger András, a Greenpeace szakértője úgy fogalmazott: valójában nincs más választás, mint arra menni, amerre az európai energiarendszer fejlődése halad – szerinte arra kell reagálni, ami a valóságban történik, és nem arra, ami „egyes fejekben, vagy talán csak egyetlen fejben” van az energiatermelés optimális jövőjéről.
Paradigmák csatája
Felsmann Balázs, a Regionális Energiagazdálkodási Kutatóközpont főmunkatársa azzal érvelt, hogy Európában „paradigmák csatája” zajlik, de ő is úgy látja, hogy a főáram szerint a hierarchikus energiatermelés ideje lejárt, a jövő a megújulóké, az intelligens hálózatoké és az együttműködésé, az utóbbihoz pedig a decentralizált megoldások jobban illeszkednek. – A magyar kormány autarkiát épít: ha Európa nemzetállamokra töredezik szét, akkor talán megéri, minden egyéb esetben megfizethetetlenek a költségei – jegyezte meg, azt is hozzátéve: érdekes gondolat, hogy mi senkivel nem akarunk kooperálni, önálló energiaellátásra törekszünk, azt viszont természetesnek vesszük, hogy az új paksi blokkok áramfölöslegét valaki majd jó áron megveszi tőlünk.
|
Az atomlobbi diadalmenete
szentendre.hu |
100 százalékos átállás
A beszélgetés során az az érv is előkerült, hogy 115 év távlatában (az állami, az uniós és az iparági szereplőket is beleértve) egyedül a Greenpeace-nek sikerült nagyjából eltalálnia, hogyan alakul Európában az energiatermelés, de még a zöldek legzöldebb elképzelését is felülmúlta a megújulók előretörése. Most a szervezet azt állítja, hogy 100 százalékban is lehetséges átállni a megújulókra, de csak akkor, ha közben az energiahatékonyságot is csúcsra járatják.
Nem illik a világképbe
Ámon Ada, az E3G nevű berlini energetikai tanácsadó szervezet vezető munkatársa azt hangsúlyozta, hogy Európában korlátlanul van pénz az energiahatékonyság-növelésre, ráadásul ezek a beruházások szinte azonnal elkezdik visszatörleszteni a költségeiket, a magyar gazdaságot fejlesztik, és az egész országban elosztva hoznak létre új munkahelyeket. Felsmann Balázs szerint a politika azért nem szereti az energiahatékonyságot, mert nem illik abba a centralizált világképbe, amiben a hatalom gondolkodik, nem alkalmas szavazatmaximalizálásra. Jávor Benedek szerint viszont egy olyan program, amelyben a családok támogatást kapnának ahhoz, hogy az energiafogyasztásuk hosszú távon 30-40 százalékkal csökkenjen, politikailag is eladható lenne.
