Igaz, Janiczaknak talán nem is a szerelmi költészete a legnagyobb erőssége, életművéből sokkal inkább kidomborodik a közéleti vonal, amely olyan gondolatokra hevítette, mint hogy „Egyes emberek komolyan érzik, / Azt, hogy mikor bántják, szívük vérzik, / Barát! Te pedig ne csak tűrj, tégy is!”. Nos, ezen sorok határozottsága talán megragadhatta a helyieket, akik a tettrekészségért cserébe elnézik az apró nyelvi botlásokat is, kiváltképp, hogy valóban ifjoncról van szó.
Mert hát ifjoncnak sok minden elnézhető, az ember még taktikai hibákat is elkövethet, s talán ilyenként éli meg Bodrog László is, hogy egykoron a Nemzeti Őrsereg kapitányaként és kommunikációs tisztjeként vétette észre magát, hiszen ebbéli minőségében még nem tudta áttörni az őt körülvevő falakat. Így aztán színt váltott, s megpróbált más jelmezt ölteni, magára húzta hát a narancsszínt, s végül a Fidesz–KDNP képviselőjelöltjeként indult Kisvárda egyes számú választókerületében, ahonnan a szavazatok 51 százalékával lám, be is jutott az önkormányzatba.
Na, most ha valaki nem volna jártas ilyen ügyekben, akkor jobb, ha tudja, hogy a Nemzeti Őrsereg egy a Magyar Gárdával és a Jobbikkal szövetséges félkatonai szervezet, amely afféle katonai hagyományőrző baráti társaságként határozza meg önmagát, összejárnak, gyakorolgatnak, terepmunkát végeznek, föl-fölvonulnak, puszta passzióból néha cigánysorok felé kanyarodnak, nem, véletlenül sem fenyegetően, csak úgy, mert épp erre szottyant kedvük. Most e derék Fidesz-kapitány képében már önkormányzati helyük is van.
 |
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Amúgy ez a vonulgatás egészséges dolog, az ember sokat sétál, kiabálgat, tágul ismeri a környéket, esetleg másfelé is eljut, mert azt nem lehet tudni ugyan, hogy a derék kisvárdai kapitány ott volt-e a dunántúli Devecserben, amikor az övéhez hasonló félkatonai alakulatok az ismerd meg hazád mozgalom keretében meglátogatták a helyi cigánysort, ott volt viszont a város új jobbikos polgármestere, Ferenczi Gábor, aki természetesen új alapokra akarja helyezni a magyar–roma együttélést a településén, az eddigi alapok ugyanis nem voltak elég szilárdak, alá is mosta a vörös iszap a házakkal együtt.
Ferenczi Gábor így aztán fültanúja volt annak, hogy a túra egyik szónoka dögkutakat és akasztófát említett lelkesítő beszédében, könnyed utalásként. Azt nem tudni, hogy Ferenczi Gábor vajon miként viszonyul a cigánypusztítás e kevéssé kifinomult formáihoz – meglehet, ő az ózdiakhoz hasonlóan a közkutak elzárását preferálná inkább negyvenfokos hőségben, az fifikásabb –, mindenesetre a helyieknek bejöhetett a mondandó, mert a jobbikos kihívó elég simán lenyomta fideszes elődjét, pedig az egy született Toldi.
Sokak szerint a devecserieket nem is a romák és a dögkutak egy mondatban említése hatotta meg igazán, sokkal inkább azért fordultak az új polgármester felé, mert a kampányban volt olyan mondata, hogy a helyieknek alanyi jogon jár a vörösiszap-károk után az a 2,2 milliárd forintos, az egész országból érkező segély, amit az állam közösségi célokra fordít. Na most ez kissé nehezen teljesíthető, leginkább a lehetetlen kategóriájába sorolható ígéret, de ha teljesülne is, akkor már csak az a kérdés, hogy mennyit kapnának ebből a pénzből a házukat is sirató cigányok. Rossz persze az, aki rosszra gondol, nyilván kiadnák az egykori Dankó-telepi romák jussát is becsülettel, legfeljebb azzal a szerény és méltányolható kikötéssel, hogy költözzenek inkább ebből a pénzből a fenébe.
De mit tegyen az a cigány, aki otthon akar boldogulni? Mindent megpróbál, nyilván, mint a magát cigánynak valló Bogdán Ferenc is, aki a sors kifürkészhetetlen kanyargói után értékközösséget vélt fölfedezni saját gondolatai és a Jobbik elvei közt, ezért aztán belépett a paksi szervezetbe. Itt örömmel fogadták, hiszen ahogy a párt helyi elnöke közölte, ez is azt bizonyítja, hogy minden ellenkező híreszteléssel szemben a Jobbik nem rasszista.
|
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Igaz, mintha kis szabadkozást is ki lehetne hallani Horváth Zoltán elnöknek abból a mondatából, hogy „arról nem mi tehetünk, hogy a szóban forgó népcsoport tagjai az átlagosnál nagyobb számban jelennek meg a bűnözői oldalon”, de nyilvánvalóan csak azért magyarázkodott ennyire szolidan, mert hallott ő már ilyen mondatokat másoktól, született baloldaliaktól, mint például a derék Pásztor Alberttől, ha őneki lehet, akkor neki miért ne? Persze jobb óvatosnak lenni, hiszen Pásztor Albert is elbukott a fideszes polgármesterrel szemben, aki épp azon buzgólkodik, miként tudna a Jobbiknál is jobbikabb lenni, s milyen ürüggyel tudja a cigányokat kikergetni Miskolcról, mert arrafelé ez bizonyult a győzelem receptjének.
Vakarhatja is a fejét e nagy kuszaságot érzékelvén a cigány-jobbikos Bogdán Ferenc, aki a karrierépítés első állomásaként el is indult Paks hetes számú egyéni választókerületében, de 44 érvényes vokssal mind össze a szavazatok 3,96 százalékát szerezte meg, s így az utolsó helyen végzett. Elemzők számára is komoly feladvány, hogy vajon a paksi hetes számú választókerületben élők a Jobbik ellen szavaztak-e –a testületben azért ott ül a párt képviselője –, vagy a cigány Bogdán Ferenc ellen, esetleg együtt zavarta őket a jobbikosság és a cigányság, ne zárjuk ki ezt a lehetőséget sem, mindenesetre tény, hogy itt a Fidesz jelöltje toronymagasan győzött, meglehet, Bogdán Ferencnek is mezt kéne váltania, mint a Nemzeti Őrsereg egykori kapitányának, úgy több esélye volna. Vagy – cigányként –úgy sem.
Itt vannak hát, megérkeztek, tizenhét megyében második erőként. Tizenhét vármegye, na persze! Igaz, ennyi erővel anynyi is lehetne. És nekünk is annyi. Már elfoglalták a Tiszántúlt, a hordák betörtek a Dunántúlra, ha kell, színt váltanak, ha kell, kedvesek és békések lesznek, mint akik soha semmi rosszat nem akarnak, csak megmondják, mi a valóság, és biztonságot ígérnek, azt, hogy nem lesz több rablás, lopás, bicskázás, mintha ez csak rajtuk múlna, és jönnek, egyre csak jönnek megállíthatatlanul, ha ez kell, akkor rátukmálják magukat az emberre, mint teszik azt Békéscsaba új polgármesterével, ha az kell, mondanak egy még nagyobbat.
|
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
De mi van akkor, ha nekünk tényleg ez kell? Az, hogy megerősödjék a bennünk rejlő harag, hogy elhiggyünk mindent, mert azt akarjuk hallani, mert arra vágyunk, mert annyira jó másokat okolva megélni a magunk szétcseszett életét, mert a sör után olyan jó kiköpni egyet, és biciklire pattanva halkan szidni mindenkit ezért az elbaszott világért. Itt vannak már köztünk az új megváltók, nem rejtőzködnek, nem szivárognak, már ott vannak mindenütt, nyíltan, büszkén, belerágják magukat a mindennapjainkba, és nincs hová menni, pedig nem marad majd utánuk semmi, csak az ásott halom.
Persze azért az emberben néha fölülkerekedik a józanság, meg a féljen tőletek az, akinek két anyja volt érzése, mert másnak nehéz volna tulajdonítani, hogy szeptember végén egy zűrzavaros éjszakán Ásotthalom polgármesterét nyolc napon túl gyógyuló sebesüléssel kellett ellátni a szegedi klinikán. Bár ő ez tagadja, szégyelli nyilván, valaki jól elverte Toroczkai Lászlót, no. Az elkövető kilétéről és a motivációiról nincs ugyan hír, de a magunk részéről egyre erőteljesebben szeretnénk hinni abban, hogy e titokzatos személy pusztán pedagógiai okokból kevert le egy nagyot a szélsőjobboldal hősének, aki oly rettenthetetlenül és éles taktikai érzékkel űzte hadba a macskakődobálókat 2006-ban, de most legalább egy pillanatra megérezhette, hogy mindennek van következménye. És ha ehhez hozzávesszük, hogy Urbán Flórián mennyire reménytelenül kétballábas játékos volt, akinek a nagyanyánk még a rosszabb pillanataiban is kiosztott volna egy-két kötényt, akár arra a következtetésre is juthatunk, hogy van remény.
