A pályán lévő IT-szakemberek negyede OKJ-s papírral rendelkezik, ami az elhelyezkedéshez általában elegendő, a magas bérhez azonban nem feltétlenül: csak a diplomás informatikusokra igaz, hogy a kezdő fizetésük eléri a havi 300 ezer forintot. A felsőfokú végzettségűeknek már nem kell külföldre menni az európai bérét, a vállalatok idehaza is megfizetnék a szakembereket – ha lenne jelentkező.
A legnagyobb iparági szereplők közül az elmúlt egy évben a Microsoft, a Google és a Telekom csoport is megjelent valamilyen formában az informatika oktatásában, hogy támogassák a számukra megfelelő szakember-utánpótlást. A közelmúltban egy másik ágazati óriás, a GE digitális vezetőképző programjának (GE DTLP) nyári szakmai tréningjére kaptunk meghívót, amelyet idén Budapesten rendeztek: itt 160 tehetséges fiatal szakember vehetett részt a vállalat vezetői és az Indiana University oktatóinak közös képzésein. Paál Laura, a GE Global Operations térségi IT-vezetője (egyúttal a GE DTLP regionális vezetője) elöljáróban annak tisztázásában segített, hogy miért nem az egyetemek indítanak a vállalati elvárásoknak megfelelő képzéseket. Szerinte az ő programjuk kifejezetten a friss diplomás szakemberek számára kínál egy speciális, Magyarországon máshol nem hozzáférhető fejlődési lehetőséget: a résztvevők két év alatt négyévnyi nemzetközi IT-munkatapasztalatot szerezhetnek úgy, hogy közben a vezetői képességeiket is pallérozzák.
– Az egyetemi oktatás feladata a szaktudás megalapozása, amit az üzleti szféra gyakorlati és vezetői szemlélettel tud támogatni. Lapunk közbevetésére – miszerint például a Műegyetem informatikai képzése hírhedten szigorú, tehát valószínűleg nem az elméleti alapok hiányoznak – úgy reagált: a megfelelő szakmai tudás és a technológia iránti szenvedélyes érdeklődés mellett a GE olyan embereket keres, akik rendelkeznek vezetői potenciállal és az iparági trendek, valamint a technológiák naprakész ismeretén túl nyitottak az eltérő megközelítésekre és módszerekre, mernek kockáztatni és tanulni, az esetleges kudarcokat is vállalva, ez pedig a diplomások közül sem mindenkire jellemző. A program résztvevői féléves rotációk során hathavonta világszerte a vállalat különböző üzletágaiban, eltérő IT-területekkel ismerkedhetnek meg, és a végére olyan komplex képet kapnak az iparágról, ami segíti őket az irányválasztásban. Emellett már a karrier elején lehetőségük nyílik kiépíteni a kapcsolati hálójukat a szakma legjobbjaival, és nagyon szerteágazó gyakorlati tapasztalati bázist is kialakíthatnak, ami tovább növeli az értéküket: az IT-szektorban az egyik legfontosabb erény az újabb és újabb kihívásokkal szembeni gyors alkalmazkodóképesség és reakció.
Paál Laura szerint a magyar IT-piacra általánosan jellemző a munkaerőhiány. – Idehaza alapvetően jó szakembereink vannak, de a nemzetközi kereslet és az egyre élesebb hazai verseny nehéz helyzetbe hozza a munkáltatókat. A megfelelően felkészült jelentkezők válogathatnak az ajánlatokban, és mindinkább az dönt, hogy milyen növekedési lehetőségeket tudunk valóban elérhetővé tenni számunkra, milyen példaképek állnak rendelkezésre, tudunk-e olyan közeget teremteni, ahol viszonylag függetlenül dolgozhatnak, számukra izgalmas és fontos dolgokkal foglalkozhatnak, illetve hogy milyen korán tudjuk a tehetségeket megtalálni és elkötelezni – nyomatékosította.
A program külön hangsúlyt helyez a női IT-szerepek tudatosítására és fejlesztésére: az ágazatban csak az a vállalati kultúra lehet sikeres, amelynek szerves része a sokszínűség és a nemi esélyegyenlőség támogatása. A különböző kulturális hátterű, végzettségű és szakértelmű munkaerő adja az üzletnek azt a változatosságot, ami szükséges a vállalat sikeres működéséhez és a további fejlődőséhez. Bár az IT még napjainkban sem tipikusan női terület, szerencsére itthon is egyre több hölgy képzeli el a jövőjét az informatikában. A DTLP-ben a résztvevők körülbelül harmada nő, és ez az arány a program magyar résztvevői esetén is ugyanennyi – hangsúlyozta, rögzítve, hogy nincs külön „női kvóta", azaz végső soron a jelentkezők képességei és kompetenciái döntenek.
Iskolapélda: kudarc kódolva
Az informatikatanárok az új kerettanterv 2012-es bemutatásakor jelezték, hogy az informatikával súlyos bajok lesznek: az óraszámok lecsökkentek, a 11–12. évfolyamról teljesen eltűnt a tantárgy, és integrált informatikaoktatási koncepciót vezetett be a jogszabály, amely más tantárgyak ismeretanyagába sűrítené a digitális tudást. Azóta vannak új, állami tananyagok és tankönyvek, de az informatika továbbra is mostohagyerek, a többi tantárgyba történő integrálása pedig elmaradt. A Nemzeti alaptantervben az összes műveltségi terület közül az informatikára jut a legkisebb hangsúly és a legkisebb időkeret (a sport és testnevelés 15, a művészet 6, az informatika 4 százalékot kap). A legutóbbi PISA-teszt szerint a 15 éves magyar diákok 60 százaléka „digitális írástudatlan" (vagyis képtelen alapvető internetes keresési és problémamegoldási feladatokat elvégezni), az Informatikai Vállalkozások Szövetsége felmérése szerint pedig a tanulók többsége nem rendelkezik azzal a tudásszinttel, amellyel képes volna helytállni a digitális munkahelyeken.
