Angster Józsefet temetik
A szép kort megért férfira drámai sorsot mért az élet. Amikor 1940-ben unokatestvérével átvette a nagyapja által 1867-ben alapított gyár irányítását, Magyarországon és a szomszédos államokban 1200 Angster-orgona hirdette a pécsi műhely szakembergárdájának vitathatatlan szaktudását. A gyárban építették – többek között – a Szent István Bazilika, a győri, a kassai, a pécsi és a szegedi dóm orgonáját.
Angster József tudatosan készült a nagy múltú gyár irányítására. Már az általános iskolában megtanult orgonálni, érettségi után pedig azért választotta a műszaki egyetem gépészmérnöki karát, mert az ott szerzett tudást a család üzemében akarta kamatoztatni. Vakáció idején az apja mellett leste el az orgonakészítés fortélyait, miután pedig lediplomázott, a legismertebb németországi gyárakban tette ugyanezt.
Felvértezett volt hát a feladatra, s vezetése idején száz orgona született a pécsi műhelyben. Aztán 1949-ben államosították a gyárat, s amint az várható volt, a templomi hangszerek egyházakkal szoros kapcsolatot ápoló üzeme nem élhette túl ezt az erőszakos aktust.
Angster József maga is veszélyben volt: 1951-ben egy koncepciós perben – öt forint értékű(!) sikkasztás vádjával – egy év börtönre ítélték. Szabadulása után a Baranya-Tolna Megyei Cserép- és Téglaipari Vállalatnál kapott munkát. Alig egy évvel később viszont már ugyanitt ő a főmérnök és a műszaki igazgatóhelyettes. Innen is megy nyugdíjba 1978-ban.
Szakmai teljesítményét számos kitüntetéssel honorálják, ettől még megbélyegzett ember marad. Ám ő sértődés nélkül, bölcs belenyugvással és iróniával tűri ezt. Családi terhe sem roppantja meg: 1949-ben nősül, feleségével négy gyermeket nevel föl, a szeretett asszonyt azonban 1956-ban megtámadja, és fokozatosan ágyhoz köti az izomsorvadás.
A hetvenes évek közepétől – mint tanácsadó – újra belemélyed az orgonakészítés szakmájába, s a nyolcvanas-kilencvenes években – előbb a Soros Alapítvány, majd német egyetemek támogatásával – orgona-akusztikai kutatásokba fog Judit lányával és annak férjével. Munkájukról a szakma világszerte elismeréssel szól.
A nyolcvanas évek végén ismerhettem meg Angster Józsefet, s – látva fürge gondolkodását és mozgását – arról faggattam, hogy nem gondolkodik-e ősei gyárának feltámasztásán. Azt felelte, arra már se ereje, se pénze, de megemlítette, hogy néhány lelkes és a korához képest nagy tudású, pécsi fiatal fejébe vette, hogy orgonát épít, s ő amiben tud, segít nekik.
Az említett fiatalok 1993-ban létrehozták a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúrát, s ma ez a legtöbb megrendelést kapó hazai orgonagyár. A manufaktúra meghatározó szakemberei azt vallják, hogy Angster József is kellett a sikerükhöz, és szeretnék hinni, hogy ők tulajdonképpen egyfajta folytatása az Angster-gyárnak, s főleg az ott meghonosodott gondolkodásnak. Utóbbi lényegét Angster József ekképp összegezte: orgonát nem a pénzért épít az ember, hanem azért, hogy megszülessen egy csodálatos hangszer. Még hozzátette: aki viszont képes csodás hangú orgonát építeni, az előbb-utóbb úgyis a pénzénél lesz.
Pécsett 1945 előtt három, a XIX. században alapított ipari üzemnek volt nemzetközi híre és piaca: a Zsolnay Porcelángyárnak, a Hamerli-család kesztyűs cégeinek és az Angster-gyárnak. Az előbbi két üzem államosítás előtti nagyjai már rég eltávoztak közülünk. Angster József halálával Pécs tradicionális iparának utolsó tanúja köszönt el tőlünk örökre.
