– A miniszterelnöknek mi volt a véleménye? Nem érezték, hogy politikailag veszélyes a házvásárlás?
– Beszéltem vele erről, ő pedig biztatott. Azt mondta, fontos, hogy egy ország külügyminisztere méltó módon tudja fogadni partnereit akár az otthonában is.
– Azért kérdezzük, mert a miniszteri kinevezése után erről szóltak a szalagcímek. A Bem rakparton, a külügyminisztériumban beszélgetünk... Mennyiben különbözik az Ön által irányított magyar diplomácia a köztudottan atlantista vonalat képviselő Martonyi János volt külügyminiszterétől?
– Nagyon más lesz, de nem azért, mert mi Martonyi Jánossal alapvetően mást gondolnánk a világról.
– Ön is atlantista?
– Nem szeretem az ilyen típusú leegyszerűsítő beskatulyázásokat, mert én nem akarom magam elhelyezni ebben a dimenzióban. Én kaptam egy olyan minisztériumot, mely minden létező külügyi, külgazdasági és kultúrdiplomáciai hatáskörrel rendelkezik. Martonyi János esetében ez nem volt így. A mai világban ez a lehető legjobb kormányzati döntés volt, én ugyanis a totális integrációnak vagyok a híve. Amikor külpolitikát csinálunk, a magyar gazdasági érdekérvényesítést kell a fókuszba helyezni.
– De a transzatlanti kapcsolatokat éppoly fontosnak tekinti, mint Martonyi János és Navracsics Tibor?
– Nagyon-nagyon fontosnak tartom a transzatlanti kapcsolatokat, tekintettel arra, hogy nem lehet sikeres külgazdasági fókuszú külpolitikát folytatni ma Magyarországon, ha az ember az amerikai kapcsolatokat nem kezeli a súlyánál fogva. A magyar–amerikai gazdasági együttműködés sikertörténet, ma Magyarországon több mint 9 milliárd dollárnyi amerikai befektetés van, és az amerikai cégek több mint ötvenezer embernek adnak munkát.
– 2002-ben körülbelül 7 milliárd dollárnyi volt a befektetés.
– Én talán a második-harmadik legtöbb üzleti típusú tárgyalást amerikai vállalatokkal folytatom. Az amerikai tőke bizalmat szavazott Magyarországnak, hiszen, ha nem így lenne, akkor nem fektetne be nálunk a Honeywell, az Oracle, a General Electric, a General Motors pedig nem hozná ide az újabb gyártókapacitásait.
– A hivatalos Amerika viszont egyre kevésbé szavaz bizalmat. Clinton, Obama elnök vagy Victoria Nuland, az amerikai külügyminisztérium európai ügyekért felelős helyettes államtitkára határozottan bírálták a magyar kormányt, Orbán Viktor miniszterelnököt. Ez nem veszélyezteti a befektetői bizalmat?
– Minden, ami negatív színben tünteti fel Magyarországot, árt a célkitűzéseknek és kapcsolatoknak. A barátok hangjára – és Amerika a barátunk – illik odafigyelni. Ha pedig igaztalanul bírálnak minket, azt jeleznünk kell. Amerikával természetesen sziklaszilárd a szövetségünk, ezt a NATO-csúcson is megerősítettük.
– Arra mi a válasza, hogy Victoria Nulandnak az a meglátása: a NATO-szerződés 5. cikkelyével „takarózik” a magyar miniszterelnök éjszaka, nappal pedig sok mindent megtesz az amerikai érdekek ellen.
– Az ilyen típusú kijelentések nélkülözik a valóságalapot. És ilyenkor nekünk kutya kötelességünk jelezni, hogy mi arról az álláspontunk.
– Obama amerikai elnököt nem tájékoztatja megfelelően a hivatala, a környezete, illetve a nagykövetség?
– Bocsánat, én nem az amerikai adminisztrációban dolgozom, hanem a magyar kormányban. Tehát, hogy ott mi hogy zajlik, azt nem tudom. Azt viszont tudom, hogy az amerikai elnöknek a hivatkozott nyilatkozata, ami a magyar civil szféra kormányzati kontrolljára vonatkozik, minden valóságalapot nélkülöz.
– A hatalom nem félemlíti meg a liberális civil szervezeteket?
– Amikor az eljáró hatóságok úgy gondolják, hogy nem törvényesen történt a közpénzek kezelése, ezt feltüntetni úgy, mint hogyha általános kormányzati nyomásgyakorlás lenne a magyar civil szférára, azt gondolom, hogy ez nem helyénvaló.
– Egy viszonylag friss idézet: „A média szabadsága és sokszínűsége kulcsfontosságú a demokratikus társadalmak számára. Sajnálom, hogy a múltban néha a magyar kormány nem tulajdonított kellő fontosságot ennek a jelentős szempontnak.” Ezzel az illetővel is vitázni fog? Navracsics Tibornak hívják.
– Dehogy fogok! Hát miért vitatkoznék vele?
|
| Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
– Minthogyha azt mondaná, hogy a média szabadsága és sokszínűsége kulcsfontosságú a demokratikus társadalmak számára.
– Egyetértek.
– „Sajnálom, hogy a múltban néha a magyar kormány nem tulajdonított kellő fontosságot ennek a jelentős szempontnak.”
– Nézzék, ezt majd ő el fogja mondani nyilván, ha megkérdezik, hogy pontosan mire gondolt, tekintettel arra, hogy ő tagja volt az elmúlt négy esztendőben a kormánynak. Én mindig szívesen beszélgettem önökkel, most is szívesen beszélgetek önökkel, a jövőben is szívesen fogok beszélgetni önökkel. Nagyon szívesen adtam mindig interjút az ATV-nek is. Akár miniszterelnöki, akár pártszóvivőként is a sokszínű magyar sajtóval a lehető legkorrektebb kapcsolatokra törekedtem.
– Az Ön szerint is siker, hogy Navracsics Tibort – akit Orbán Viktor jelölt az unió „kormányába” – a biztosi posztra alkalmasnak tartotta ugyan az Európai Parlament illetékes bizottsága, de az ifjúság, oktatás, kultúra, uniós polgársági ügyek feladatkörre már nem?
– Navracsics Tiborba szakmailag nem tudtak belekötni, ezért szánalmas politikai támadást indítottak ellene. Navracsics Tibor a legjobb biztosjelölt, munkájából minden európai polgár profitálni fog.
– A miniszterelnök azt mondta, ha megsokasodnak a kormányával szemben a bírálatok, és azokat tizenhatszor elmondják, akkor tizenhetedszerre is elmondhatják, merthogy nekünk van igazunk. Honnét lehet majd tudni Önök szerint egyszer, ha véletlenül valakinek igaza lesz az Orbán-kormány bírálatában?
– Ha olyan bírálattal találkozunk, amelyet mi is igaznak gondolunk – hiszen nem vagyunk tévedhetetlenek –, akkor készséggel javítunk. De csak azért, mert valamit sokan mondanak konkrétumok nélkül, nem gondolom, hogy igazként kellene elfogadnunk.
– Victoria Nuland konkrétumokat mondott, kifogásolta a miniszterelnök tusnádfürdői beszédét, az illiberális államépítésre vonatkozó részt.
– Nem emlékszem, hogy Nuland asszony említette volna a miniszterelnök urat.
– Név szerint? A térségből más miniszterelnök nem mondta, hogy illiberális államot épít.
– Szerintem érdemes komolyan venni magunkat.
– Ami az orosz orientációt illeti: nem a miniszterelnök volt az, aki az Ukrajna felé irányuló gázcsap elzárásáról döntött?
– Az a stratégiai döntés született, hogy Magyarország felkészülvén a téli időszakra, feltölti gáztározóit.
– Ha nem Orbán Viktor, akkor ki dönt a gázcsap elzárásáról?
– Én úgy tudom, hogy ez a Földgázszállító Zrt. Az egy cég.
– Egy ilyen súlyú kérdés nem feltételez előzetes politikai döntést?
– Magyarország nagy mennyiségű gázt szállított Ukrajnának az elmúlt hónapokban, talán még azt is mondhatom, hogy a legtöbbet. Lehet tettekkel is támogatni a modern demokratikus, fenntartható módon működő Ukrajnát, meg lehet úgy is, hogy csak hangosan kiabálunk, de nem teszünk semmit. Az megint egy más kérdés, és ezt se rejtsük véka alá, ezúttal sem fogom természetesen, hogy nekünk az az érdekünk, hogy ez a konfliktus minél előbb tárgyalásos módon megoldódjon. Ebben a konfliktusban ugyanis egy közel 200 ezres magyar nemzeti közösséggel rendelkező szomszédos ország, valamint a harmadik legfontosabb kereskedelmi partnerünk vesz részt, hiszen az embargó bevezetéséig Oroszországban évente több mint három és fél milliárd dollárnyi magyar export talált piacra.
– A keleti nyitás nem túlzottan sikeres, hiszen mondjuk az oroszországi export még mindig nem éri el azt a csúcsot, ami a Gyurcsány-kormány alatt volt.
– A világgazdasági válság bizonyos relációkban nagyon visszavetette a magyar exportot, és részben a keleti nyitás számait. Ezt nem kell eltagadni, hanem világosan kell látnunk a kihívásokat, mert ha nem jól definiáljuk azokat, meg eltagadjuk őket, meg nem beszélünk róluk nyíltan, akkor nem is fogjuk tudni őket soha megoldani. Kínában soha nem volt a magyar export kétmilliárd dollár. A tavalyi esztendőben ezt sikerült elérnünk. Ráadásul az idei esztendő első félévében egy 10 százalékpontos növekedést tudtunk produkálni. Japánban is nagymértékű exportnövelést értünk el, Koreában pedig a 20 százalékot is meghaladta a tavalyi esztendőben. De például az arab országokban hiába növeltük jó néhány relációban két számjegyű százalékkal az exportunkat, az összkép tekintetében az idei esztendő végére siralmas képet fogunk kapni. És miért? Azért, mert a két legnagyobb exportrelációnk tekintetében, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok óriási, 80 százalék fölötti visszaesést fogunk elszenvedni. És miért? Azért, mert a Nokia-termékeknek az exportja gyakorlatilag a nullára zuhant.
– „Ami a Külügyminisztérium gazdaságpolitikai tevékenységét illeti... Én azt hiszem, hogy a sok igének, a figyelemfelhívásnak megvolt a hatása... A gazdaságpolitikai munka mind a KÜM-ben, mind a külképviseleteken ugrásszerűen javult. Nyugodtan lehet mondani, hogy a gazdaságpolitikai szemlélet érvényesül a nemzetközi tevékenységünkben.” Meg tudná mondani, ki mondta ezt és mikor?
– Nincs tippem.
– Horn Gyula mondta 1985-ben a nagyköveti értekezleten.
– Ez nem von le semmit annak a koncepciónak a helyességéből, amit én felvázoltam.
– Akkoriban súlyos volt a gazdasági helyzet. Most is ekkora a baj? Emiatt szervezik át a külügyminisztériumot külgazdaságivá is?
– Nem, nincs baj. Nem baj miatt kell átszervezni a tárcát, hanem hogy aládúcoljuk a 2014-ben beindult tartós gazdasági növekedési pályát.
– Önnek a nagykövetek felé mi az elvárása, mi az első számú feladat?
– Egy nagykövetnek három dolgot mindenképp szem előtt kell tartania amellett, hogy elvégzi a klasszikus külpolitikai diplomáciai munkát. Azt, hogy nálunk legyen a legmagasabb az Európai Unióban az ipar hozzájárulása a nemzetgazdaság teljesítményéhez, nálunk legyen a legmagasabb az export aránya a GDP-hez képest az Európai Unióban, és Közép-Európában nálunk legyen a legmagasabb az egy főre jutó külföldi közvetlen működő tőkének a mennyisége.
– Ez a nagyköveteken múlik?
|
| Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
– Hát nagyban múlik a nagyköveteken, mert a nagyköveteknek mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy a magyar cégek sikeresek tudjanak lenni az adott ország piacán, ahol ők képviselik Magyarországot, tehát minél többet tudjunk exportálni, minél több magyar cég számára nyíljanak meg a lehetőségek tendereken való indulásra és nyerésre, és minél több beruházást vonzzunk Magyarországra. Mondok egy példát, hogy ezt hogyan gondolom el a mindennapi életben. Mondjuk aki eddig ezt jól csinálta, Szapáry nagykövet úr Washingtonból. A nagykövet úr tudomására jutott, hogy valamelyik nagy amerikai vállalat európai gyártókapacitás létrehozásában gondolkodik, mert vezetői úgy látják, hogy az itteni piacot jobban ki tudják szolgálni helyben. Ezt a nagykövet úr hazajelenti, mert olyan körökben forog, ahol az ilyen információk megvannak. Akkor a befektetési ügynökségünk – proaktívan – azonnal egy megfelelő, az országot általában és az adott vállalat magyarországi potenciális lehetőségeit bemutató prezentációval, valamint a magyar beruházásösztönzési pénzügyi támogatási rendszer prezentációjával megjelenik ennél a cégnél.
– Ne haragudjon, ez miben különbözik a Gyurcsány-kormány hasonló jellegű tevékenységétől?
– Én nem tudom, mert nem voltam tagja annak a kormánynak.
– Akkor települt Magyarországra az Audi... De például a tallinni nagykövetséggel kapcsolatban Ön is mondott valami olyasmit, hogy azt meg kellene még egyszer gondolni.
– Megnéztem újra az ügyet, és én azt gondolom, a bezárással nem alakul ki olyan károkozás, amely miatt ezt a döntésünket meg kellene változtatni. Az új típusú külpolitikai megközelítésbe az, hogy Észtországban marad egy kulturális képviseletünk és nem lesz nagykövetségünk, pontosan belefér. Semmifajta szövetségesi elköteleződésünket nem lehet megkérdőjelezni a bezárással. Én azt tartottam nagyon fontosnak, hogy olyan országban mindenképpen legyünk ott nagyköveti szinten is, ahol a jövőben lesznek vagy már vannak nagy, komoly gazdasági lehetőségek.
– Ecuador fontosabb, mint Észtország? Quitóban lesz magyar nagykövetség.
– Szerintem Magyarországnak károkat okozott, hogy míg 12 követségünk volt Közép- és Dél-Amerikában, addig azokból mára csak négy maradt. Santiagót újranyitottuk. Ecuadorból a környező országokban is hatékonyan el tudjuk látni a képviseletet. Dél-Amerika komoly lehetőségeket tartogat, ezért is van az egyébként, ezért is nyitottunk Rióban kereskedőházat, Sao Paolóban pedig főkonzulátust. Ázsiában is itt volt az idő az erősítésre, ezért nyitunk nagykövetséget Ulánbátorban és Kuala Lumpurban. Saigonban főkonzulátus kezdi meg a működését, tekintettel a magyar–vietnami kapcsolatok dinamizmusára, és szintén főkonzulátust nyitunk a Kurd régióbeli Erbilban.
– Nem akarunk impertinensek lenni, de azért Mongólia, az egy nagyon távoli ország, és nyersanyagban ugyan gazdag, de azt Kína meg Oroszország élvezi...
– Pontosan végiggondoltam minden szempontot a döntések előtt.
– Nem kínos úgy utazni egy külügyminiszternek Washingtonba, hogy még csak a a State Department, a Külügyminisztérium második embere sem találkozik vele? Ön októberben a nemzeti ünnepen mégis elutazik.
– Ezt az utat még az elődöm, Navracsics Tibor kötötte le. De szívesen vállaltam, tekintettel arra, hogy a térdműtétem miatt néhány hete le kellett mondanom az amerikai utamat. Akkor is Nuland asszonnyal találkoztam volna, a múlt héten Lajcak szlovák külügyminiszter is vele tárgyalt. De én a vállalati találkozókat is rendkívül fontosnak tartom.
– Igaz a hír, hogy elrendelte a minisztériumban, hogy pénteken is fél 5-ig kell a munkatársaknak dolgozniuk?
– Igen. Úgy számolták eddig, hogyha itt vannak minden nap fél 5-ig, akkor elmehetnek 2-kor pénteken, hiszen negyven órás a munkahét. Én meg azt mondom, hogy minden nap 8-tól fél 5-ig itt kell lenni, közben van egy fél óra ebédszünet, tehát nyolc órát dolgoznak, nyolcszor négy óra, az még csak harminckét óra, tehát pont kijön a nyolc óra péntekre is. Így akkor szintén reggel nyolctól délután fél ötig itt kell lenni. Szerintem ez annyira evidens, mint hogy mi itt ülünk. Tehát mi, akik külfölddel foglalkozunk, mi, akik vállalatokkal foglalkozunk, milyen színben tüntetjük fel magunkat, ha pénteken fél háromkor azt mondom egy vállalatvezetőnek vagy egy másik ország külügyminiszterének, hogy bocs, most nem tudok mit mondani, nincsenek már itt a kollégák... Hát na! Szóval én a munkában hiszek. Én a bencésekhez jártam, ott „ora et labora” volt a mottó, imádkozzál és dolgozzál, én ebben hiszek. Ennek mentén próbálom tenni a dolgomat. Az lehet, hogy valaki erről negatívan vélekedik, a másik meg pozitívan. Én csak a korrekt elbírálást kérem, hogy legalább azt ne vitassák el, hogy dolgozunk.
