Alkut kötne a kormány Szlovákiával, de van egy kis szépséghiba

Hogy az Orbán-kormány gondolkodásában ténylegesen mennyire van jelen a hajózás fejlesztése, arról sokat elárul, hogy az előző ciklusban, amikor 20,7 milliárd forintot már el is nyertünk a Duna hajózhatóságának javítására, a pénzt kormányzati kérésre végül kerékpárút-építésre csoportosítottuk át. Magyarország ugyanis nem rendelkezik az európai vízi áruszállításra alkalmas hajóflottával, és hiányzik a kiszolgáló infrastruktúra is. Ráadásul a bősi mű felépítése miatt a nemzetközi hajózó út legfontosabb szakasza teljes egészében Szlovákiába került, a nyugat felől a térségünkbe érkező áru elosztása ott történik meg.

Jávor lapunknak azt mondta: az EU valójában egymásnak ellentmondó célokat tűz a tagállamok elé, hiszen a Duna jó ökológiai állapotának fenntartását is elvárja, sőt részben finanszírozza is. A vízminőség javítására, az ivóvízbázisok és a vizes élőhelyek javítására adott pénzek felhasználásáról szóló friss európai számvevőszéki jelentés – amelynek az EP zöld frakciója részéről a magyar képviselő az árnyék-jelentéstevője – ugyanakkor keményen elmarasztalja Magyarországot a támogatások nem hatékony elköltése miatt, egyúttal pedig megállapítja: a szűkületek felszámolása, a duzzasztás, a kotrás, a hajózást segítő műtárgyak és a védművek építése a legnagyobb veszély, ami a Dunára mint élő vízre leselkedik.

Az új uniós ciklusban egy elkülönített pénzügyi keret szolgálja a közlekedésfejlesztést (ilyen korábban nem volt), és ebből akár százmilliárdos támogatásokat lehetne megszerezni például kikötők, logisztikai központok, közúti és vasúti csatlakozások építésére. Stratégiai terveink viszont továbbra sincsenek a hajózással: flottával és hajógyártással nem rendelkezünk, a legfontosabb iparágaink áruforgalma nem vízi úton bonyolódik – még a vonatkozó fejlesztési koncepció is csak azzal számol, hogy esetleg a mezőgazdasági termékeinket lehetne hajóval Oroszországba juttatni, aminek az ottani válság miatt most kicsi a valószínűsége. Maga az elemzés is leszögezi, hogy a hajózó út fejlesztése elsődlegesen a dél-németországi ipari csoportok érdeke lenne: számukra valóban fontos a fekete-tengeri kapcsolat.

Magyarország viszont egy kézzelfoghatóbb magyar értéket is kockáztat a szlovákokkal kötendő, a jelenlegi bősi vízmegosztási arányokon érdemben nem változtató megállapodással: ha a Szigetköz korábbi áramlási viszonyait nem sikerül legalább részlegesen helyreállítani, tönkremegy az ottani kavicságyban tárolt vízkészlet (Európa legnagyobb tiszta ivóvízbázisa), amely pénzben kifejezve is sokkal többet ér, mint azok az uniós fejlesztések, amellyekben reménykedve lemondanánk róla.