Nem lehet már komolyan venni a népszavazást

Másik lehetséges megoldásnak a kaució bevezetését tartaná ­Pálffy Ilona. A választásokon ezt a világ számos országában alkalmazzák, és bizonyos támogatottság eléréséhez kötik, hogy a pénzt visszaad­ják-e a jelölteknek. Referendumoknál meghatározott számú aláírás összegyűjtése esetén járhatna vissza a kaució.

Az biztos: ha a jogszabályokon nem módosítanak, szinte lehetetlen lesz idehaza népszavazási kezdeményezést sikerre vinni.

Ezt erősítette meg a Kúria keddi döntésével: egyetlen az üzletek vasárnapi zárva tartásával kapcsolatos kezdeményezést sem engedett át. Pedig hárman is próbálkoztak – az MSZP, a magukat rendszerbontónak minősítő civilek és egy magánszemély. A kudarc oka részben az volt, hogy a szabályozás az egymással versengő, nagyjából azonos időben benyújtott kérdések esetében nem egyértelmű. Ám arra nézve, hogy mikortól lép életbe a ­hasonló kérdések beadását tiltó úgynevezett párhuzamossági moratórium, a Kúria megint csak nem adott eligazítást.

A Nemzeti Választási Iroda abból indult ki, hogy egy kérdés elutasítása esetén a döntésnek a Kúria honlapján való közzététele nyitja meg a lehetőséget hasonló tárgyú újabb kezdeményezés benyújtására. Annak érdekében pedig, hogy megelőzzék a későbbi vitát, időbélyegzőt helyeztek el az NVI épületének portájánál: az nyer, aki előbb blokkol.

Ám kedden kiderült, hogy ez sem igazi megoldás. Az MSZP aktivistái hiába érkeztek már reggel hat órakor a helyszínre, az épületbe – az időbélyegző miatt – nem mehettek be, amíg a Kúria döntése fel nem került az internetre. Egy addig ismeretlen magánszemély, Simonné Gercsényi Gabriella, aki a férjével Tordason egy vasárnap is nyitva tartó vegyesboltot visz, valahogy megelőzte őket. Percre pontosan érkezett, és amíg a szocialisták a telefonjukat frissítették az eredményt várva, belépett előttük az épületbe.

Ha nincs jó kérdés, nincs referendum

Amúgy a népszavazással másoknak sincs nagyobb szerencséje, hiszen a magukat rendszerbontónak nevező civilek kezdeményezése is elbukott, bár a rászoruló gyermekek ingyenes étkeztetésére vonatkozó kérdésben még gyűjthetik az aláírásokat. Mindenesetre a választási irodát sikerült megmozgatniuk – árulta el Pálffy Ilona.

Mielőtt az első kérdésben lejárt a határidő, lépniük kellett, hiszen ha csak akkor cselekszenek, amikor kiderül, hogy összejött legalább százezer aláírás – ebben az esetben a parlament saját hatáskörben eldönthetné, hogy kiírják-e a népszavazást –, már késésben lettek volna. Ezt nem várhatták meg, hanem az aláírásgyűjtő ívek hitelesítésére határozott idejű szerződéssel felvettek 28 embert, kialakították számukra a számítógépes munkahelyeket, illetve kiírtak néhány közbeszerzési eljárást is. Majd gyorsan lefújták az egészet.

Úgy tűnik, Magyarországon népszavazást kezdeményezni szinte lehetetlen,

de az NVI elnöke a rendszerbontók kudarcából egészen más következtetést von le. Az egyik az, hogy jól meg kell szervezni az aláírásgyűjtést, ebben ők nem tudnak segíteni. A másik: csak olyan kérdésekkel szabad előállni, amelyek valóban közérdeklődésre tartanak számot, ugyanakkor kiállják az alkotmányosság próbáját. A civilek összességében 28 kezdeményezése közül ez utóbbi feltételnek csak négy tett eleget.

Vannak bizonytalanságok a rendszerben

Másfelől nem vitatja, hogy vannak bizonytalanságok a rendszerben. Ilyen például az alaptörvény azon kitétele, amely szerint a központi költségvetésről és annak végrehajtásáról nem lehet népszavazást tartani. E tekintetben szerinte nem koherens az Alkotmánybíróság, illetve a Kúria gyakorlata, így szélső esetben akár még az is szóba jöhet – fogalmazott –, hogy egyáltalán nem lehet a referendumot kiírni, mert az önmagában érinti az aktuális költségvetési törvényt, hiszen emiatt öt-hat milliárdos többletkiadás merül fel. Az elnök úgy gondolja, ezzel kapcsolatban a jogalkotónak lehetne a feladata, hogy világossá tegye, tényleg csak a már elfogadott büdzsét – azok fő számait – közvetlenül érintő ügyben nem lehet népszavazást tartani, vagy a költségvetés általában tabu.

Ha minden így marad, szinte lehetetlen lesz végigvinni egy népszavazási kezdeményezést Veres Viktor / Népszabadság

A másik gumicsont a feltenni kívánt kérdés egyértelműsége. Ezt a fogalmat az Alkotmánybíróság vezette be, és jogszabályi előírások híján meglehetősen tág tere nyílik a mérlegelésnek, ami az elnök szerint nem igazán szerencsés. Nem kommentálta azonban ezzel kapcsolatos felvetésünket: az intézményi várólisták rövidítéséről – vagyis arról, hogy a betegeknek kevesebbet kelljen várniuk az ellátásra – is referendumot kezdeményeztek volna, de a Kúria ezt az egyértelműség hiányára hivatkozva utasította el. Tette ezt annak ellenére, hogy a kifogásolt „intézményi várólista” fogalmát törvény definiálja.

A legtöbb európai államban a nép nem is kezdeményezhet népszavazást

Pálffy Ilona hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a magyar szabályozás eléggé megengedő, hiszen mindössze tizenhárom európai államban van lehetőség arra – ami a közelmúltban megrendezett konferencián is kiderült –, hogy állampolgári kezdeményezésre tartsanak népszavazást. Másutt ráadásul a feltételek is szigorúbbak, mert például a horvátoknál, a letteknél és a litvánoknál a referendum elrendeléséhez a választásra jogosultak tíz vagy még több százalékának támogatására van szükség, míg nálunk ehhez kétszázezer aláírás – ami a választópolgárok két és fél százalékát jelenti – is elég. Az elnök így állítja:

ha valaki jó kérdést tesz fel, és rendelkezik megfelelő szervezeti háttérrel, biztosan elérheti, hogy kiírják a referendumot.

Az iroda ehhez kész lenne a jelenleginél nagyobb segítséget is adni: vállalnák az aláírásgyűjtő ívek nyomdai úton történő előállítását, tehát azokat nem a kezdeményezőknek kellene fénymásolniuk. Ezzel jelentős összeget takarítanának meg nekik, ugyanakkor az íveket – amelyekkel szigorúan el kellene számolni – géppel dolgozhatnák fel, amire a gyakran gyenge minőségű másolatok esetében nincs lehetőség. Persze törvénymódosítás nélkül ez sem megy.

Nem a népszavazással függ össze, de egy másik megoldatlan problémára is felhívta a figyelmet az elnök. A tavalyi parlamenti választáson vezették be az ajánlócédulák helyett az ajánlóíveket, amelyeket akkor is hiánytalanul vissza kellett szolgáltatni, ha azokon egyetlen aláírás sem volt. Ha ezt elmulasztották, ívenként ötvenezer forint büntetést szabtak ki, és van olyan párt, amely csaknem hétszázmilliónyi bírságot szedett össze, ám egyetlen fillért sem fizetett be. Pálffy Ilona szerint azokat a szervezeteket, amelyek e kötelezettségüknek nem tettek eleget, más módon is szankcionálni kellene – például egy választáson való indulástól eltilthatnák őket –, a tartozást pedig előbb-utóbb le kellene írni, mert ennek hiányában az irodának folyamatosan próbálkoznia kell a behajtással, ami teljesen felesleges.