– konstatálta, hozzátéve: azt nem lehet tudni, hogy mi volt a rekordosztalék útja, kiknél landolt, pedig ez lenne az érdekes.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Munkatársunk kérdésére, hogy az elkészített jelentésében megfogalmazza-e bűncselekmény gyanúját, Nyikos László úgy válaszolt: meggyőződése, hogy túl drágán vette meg az MNB a belvárosi irodaházat (ráadásul euróért és lakottan), de jogilag nem támadható, szabályos volt az ügylet minden részlete,
„a történetben mégis sok a képtelenség”.
– Apró kis szépségpötty, hogy a Nagy és Trócsányi ügyvédi iroda bonyolította a jogi procedúrát – tette hozzá Trócsányi László igazságügyi miniszterre utalva. Arra, hogy a jelentés készítése során kiderült-e a számára, mi indokolhatta a jegybanki vételt, nevetett, és azt mondta: a társadalmi felelősségvállalási stratégia, a népboldogító narratíva.
„De könyörgöm, ez is képtelenség!”
A jegybanki ingatlanvételek – megállapítása szerint – formálisan szabályosak voltak ugyan, de jogilag nem történhettek volna meg. Hiszen a jegybanktörvény nem mond semmit a hatalmas, milliárdos forrásokat mozgató úgynevezett társadalmi felelősségvállalási stratégiáról, ilyesmire utalás sincs a törvényben. Közpénz pedig csak arra költhető, amire a törvény felhatalmazást ad – állapította meg Nyikos László, felidézve, hogy már a rendi országgyűlés adómegajánlási jogát felváltó parlamentarizmus esetén is volt zárszámadási szabály.
Munkatársunk felvetésére, hogy eszerint törvénytelenek az MNB ingatlanvásárlásai, a jobbikos delegált úgy válaszolt, hogy „ez nagyon erős megállapítás”, de végső soron nincs rá más megfogalmazás. Hiszen közpénz nem költhető bármire. Mert ha a jegybanki vezetés elvi megközelítése az érvényes („amit nem tilt a törvény, azt szabad”), akkor az MNB vehetne egy fegyvergyárat is? „Vagy elnézést, ad abszurdum egy bordélyházat?” – vetette fel Nyikos László. Idézve a jegybanktörvény passzusait, felhívta a figyelmet arra is, hogy kizárólag az MNB bírságbevétele lehet a forrása alapítványok támogatásának. Ez pedig csak néhány milliárd, nem pedig több mint 200 milliárd!
|
Nyikos László súlyos megállapításokat tett
Földi Imre / MTI |
Nyikos László nagyon súlyos elvi problémának nevezte, hogy a felügyelőbizottságról (fb) a jegybanktörvény csak annyit mond, hogy „a folyamatos tulajdonosi ellenőrzés szerve”, de a jogalkotó nem definiálta, mi is ennek a szakmai tartalma. Értelmezése szerint az fb-nek nemcsak az ingatlanvásárlások jogi szabályszerűségét kell vizsgálnia, hanem racionális szempontból is, azt is, hogy kellő bölcsességgel költötte-e a pénzt a jegybank.
Az általa vizsgált hat ingatlant (a budai városháza a Várban a Mátyás-templommal szemben, a Kálmán Imre utcai IPOSZ-székház, a tiszaroffi üdülőkastély, a rózsadombi MTA-kutatóközpont, a Kecskeméti megyei kórház és az Eiffel Palace irodaház) közvetlenül az MNB vásárolta, de közülük csak 2 maradt az MNB tulajdonában, az Eiffel Palace és a tiszaroffi kastély.
Ezen hat ingatlan megvásárlása – az MNB-igazgatósági döntéseket követően – szabályosan történt, az ingatlanbecslés, az adásvételi szerződés, a birtokba vétel, a leltárak, a földhivatali nyilvántartásba való bejegyzések is.
Viszont aggályos, hogy az MNB egy olyan részvénytársaság, ahol összemosódik a tulajdonosi funkció, a végrehajtó funkció és az ellenőrzési funkció – azaz olyan centrális hatalma van az igazgatóságnak, hogy
„fölötte már csak az Isten van”,
vagy persze az Országgyűlés – fogalmazott Nyikos László, aki jelentésének megállapításait úgy foglalta össze: „eljárásilag” minden szabályos volt az ingatlanvételeknél, de nem volt bölcs, sem ésszerű.
Végül szükségesnek tartotta megjegyezni: az MNB gazdálkodásáról szóló jelentést az Országgyűlés elfogadta, megszavazták a kormánypárti képviselők mindazt, amiről most a sajtó ír. Az Országgyűlés az elfogadó határozatával felmentést adott a gazdálkodás felelőssége alól a jegybank elnökének és az igazgatóságnak is. Mindez azt üzeni:
„Minden úgy van jól, ahogyan történik”.
