Romokban az oktatás

Siralmas állapotban van a magyar közoktatás – lényegében így foglalható össze az a tanulmány, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézete tett közzé a napokban. Varga Júlia, Hajdu Tamás, Hermann Zoltán és Horn Dániel kötete száz mutatót állított föl, s ezek alapján a helyzet rossz.

Néhány tény a tanulmányból: az állam 2006 óta egyre kevesebbet költ oktatásra. Ugyanakkor – miként az MTA kimutatta – a kelet-európai térségben mindenhol emelkedett a GDP-arányos ráfordítás, így a vizsgált országok közül 2011 óta az utolsó helyen állunk e tekintetben. A tanári szakma egyre kevésbé vonzó a fiatalok számára, 2001 és 2011 között a felére csökkent a 29 év alatti tanárok aránya, az 50–59 éveseké pedig folyamatosan nőtt.

Nőtt a gyerekszegénység: szegény háztartásban 2010-ig a diákok 20 százaléka élt, 2010 és 2013 között ez az arány 23 százalékra növekedett. Ennek látszólag ellentmond, hogy valamelyest csökkent a hátrányos helyzetű, illetve halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek száma, de ez annak következménye, hogy az érintettek egy része a 16 évre csökkentett tankötelezettségi korhatár miatt kihullott a rendszerből, továbbá megváltoztatták a halmozottan hátrányos helyzetben lévő kategória feltételeit.

Az, hogy ki milyen családba született, meghatározza az életesélyeit. A szegény gyerekek jelentős hányada kihullik a rendszerből, aki tovább tanul, szakiskolában köt ki. 2013-ban itt tanult a hátrányos helyzetű gyerekek 27, a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeknek pedig 9,3 százaléka. Nyolcosztályos gimnáziumba csak a hátrányos helyzetű gyerekek 4,3, a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeknek pedig mindössze 0,2 százaléka járt. Ami pedig a szakiskolák teljesítményét illeti: az idejáró gyerekek tizede nem tudja értelmezni, amit elolvas.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.