A vizsgálatot végzők kimondták, az izomlazító szerek alkalmazása minden valószínűség szerint hozzájárulhatott a betegek halálához. Hibaként említették egyebek mellett, hogy az alkalmazott gyógyszerek adagja és kombinációja a vizsgált esetekben nem volt kellően átgondolt, azt ugyanis
az érintett betegek a mentősök beavatkozásakor jóval nagyobb dózisban kapták, mint amekkorában a műtétek előtti altatásnál szokták használni.
A most elbocsátott két orvos azt remélte, hogy Paller Judit tiszti főorvos alapos vizsgálattal tisztázza az eljárással kapcsolatos aggályokat, és ha igazolódik az aggodalmuk, visszavonatja az OMSZ vezetésével az eljárásrendet.
A légzés leállításához alkalmazandó gyógyszerek közül az egyik nincs forgalomban Magyarországon, ezért azt eddig a hazai gyógyszerhatóság tudomásával egyedi engedéllyel szerezték be a mentősök Olaszországból. Egy másik gyógyszer leiratában külön hangsúlyozzák, hogy a szer kizárólag a használatában jártas, tapasztalt klinikus által vagy egy ilyen szakember felügyelete mellett alkalmazható. A hazai gyakorlatban viszont a készítményt paramedikusok és mentőtisztek is használják, olyankor is, amikor nincs a közelben orvos.
A gyógyszerek alkalmazásával kapcsolatos aggályokat már a szaktárca is oszthatja, legalábbis erre utal, hogy a nyár közepén saját honlapján szakmai vitára bocsátotta a „problémás gyógyszerhasználatot” formailag rendező módosító csomagot.
E szerint egy rendelettel kiemelnék a hazai gyógyszerbiztonság felett őrködő hivatal törvényben rögzített felelősségi köréből a mentőknél nem az előírások szerint használt szereket, és az alkalmazásukkal járó felelősséget a sürgősségi orvoslás szakmai kollégiumára testálnák. A Népszabadság úgy tudja: miután ez a javaslat a szabadságolások idején és csak néhány napos véleményezési idővel jelent meg, az érintett szakmai kollégium tagjai is csak utólag hallottak a kormányzati szándékról, így azt hivatalosan véleményezni sem tudták. Informátorunk szerint dühösek, és tiltakoznak, mert egyikük sem szeretne orvosszakmai felelősséget vállalni nem kívánt gyógyszerhatásokért. Lapunk többszöri megkeresésére a szakmai kollégium elnöke nem reagált. Egyik vezetőjük informálisan csak annyit mondott: megtiltották számukra a téma nyilvánosság előtti kommentálását.
Ilku Lívia, a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének igazgatója, szakjogász kérdésünkre azt mondta, hogy
rendelettel, azaz egy alacsonyabb szintű jogszabállyal nem lehet kivenni a gyógyszerhatóság feladatköréből azt, amit a gyógyszertörvény odautalt.
Hozzátette: sürgősségre hivatkozva akkor lehet indokolt egy gyógyszer indikáción túli alkalmazása, ha az a beteg életét fenyegető veszély elhárítására szolgál. Ezt a sürgős szükséget a kezelőorvosnak előzetesen írásban indokolnia kell, márpedig életszerűtlen a beteg életét egy közigazgatási aktushoz kötni. Ezt a szövetség is jelezte a szakminisztériumnak.
Hivatalos hallgatás
A Népszabadság megkereste a szakállamtitkárságot az ügyben, hogy hol tartanak a szakmai körök által erősen bírált rendeletmódosító csomaggal. Azt a választ kaptuk, hogy egyelőre a véleményeket olvassák, és próbálják összerendezni a tervezettel. Amíg ez a munka nem fejeződik be, nem nyilatkoznak.
Berényi Tamás, a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság elnöke, volt országos szakfelügyelő szintén nehezen tartotta elképzelhetőnek, hogy izolált szakterületi és szolgáltatói felelősségkörbe sorolódjanak gyógyszerbiztonsági kérdések. Hozzátette: mint azt lapunknak korábban is kifejtette, a szakmai kollégium által támogatott mesterséges légútbiztosítás (RSI) eljárásrend biztonságos, a korábbi nem standardizált gyakorlatnál rendszerszinten eredményesebb, hasznosabb módszer. Arról, hogy az alkalmazás a napi gyakorlat szintjén előírásszerű-e vagy sem, a támogató grémiumnak nincs információja.
|
Amikor biztosan nincs veszély: életmentés-bemutató a Dagály strandon
Kocsis Zoltán / Népszabadság/archív |
Mint mondta: eddig összefoglaló adatokon, végkövetkeztetéseken túl semmilyen minőségügyi, részletes adatot nem kaptak a mentőszolgálattól, noha ezt kérték. Megjegyezte,
maga a szituáció, amikor ez az eljárás szóba jöhet, életet veszélyeztető állapotot feltételez, ami magában az elhalálozás lehetőségét hordozza, amelyet egy szükségszerű, életet mentő beavatkozás felerősíthet.
Az eljárás célja, hogy alapot biztosítson ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű oxigénhez jussanak a szervezet sejtjei. Azt is tudni kell, hogy a légútbiztosítás invazív formái veszélyes beavatkozások, de a legveszélyesebb az, ha nincs levegő.
