"Amíg bent feküdtem, és a saját dokim vizsgált, ugyanúgy elkérte a pénzt, mintha a magánrendelésen lennék. Ez már nem is hálapénz. Nem tudom, mi, pofátlanság. De ki vagy szolgáltatva, félsz, félted a babát, a saját orvos nyújt némi biztonságot, szóval inkább kifizeted" - mesélte egy neve elhallgatását kérő riportalany a Délmagyarország riportjában.

Elmondta, hogyan emelkedik a betegek által közvetítetten az elvárt, vagy elvártnak gondolt hálapénz összege. Az első gyermeke születésekor 30 ezer, a másodiknál 50 ezer, a harmadiknál 80 ezer forintot fizetett zsebbe az orvosnak. Úgy gondolja, a fogadott orvossal a nyugalmat vásárolta meg: neki bármikor lehetett szólni, hogy a pénz ellenében álljon rendelkezésre, ha gond van.

Az a leggyakoribb eset, hogy az orvos nem kér pénzt, nem határozza meg az összeget, de elfogadja a borítékot. Egy beteg, akit műtöttek, nem a hálapénzt sajnálta, hanem az egészségbiztosítónak befizetett pénzt.

"Minek fizetem az államnak a tb-t, ha hosszú várólisták vannak, és sok esetben csak parával (paraszolvencia, hálapénz – a szerk.) lehet előbbre jutni?" – fogalmazott. Szerinte hozhatnak bármilyen törvényt, emelhetik bármennyivel az orvosok fizetését, nem lehet megszüntetni Magyarországon a hálapénzt.

Komáromi Zoltán háziorvos, az Együtt szakpolitikusa emlékeztetett rá: a szakma már évekkel ezelőtt megtalálta a megoldást: a kórházakban kihasználatlanul állnak nagy értékű műszerek, az alulfizetett dolgozók szívesen túlóráznának, ha ezeket a kapacitásokat piaci alapon tudnák hasznosítani.

Komáromi szerint a kormány ezt nem hagyta, miközben költségvetési pénzből támogat külföldi befektetőket, akik magánorvosi ellátást működtetnek magánkórházakban. Ami rentábilis, azt kivitték az állami rendszerből, de amint kiderül, hogy egy betegnek onkológiai problémája van, vagy nagyon drága kezelést kíván a betegsége, azonnal visszapaterolják az állami egészségügybe.