A magyar függetlenség napja alkalmából megtartott hétfői rendezvényen részt vett Bronislaw Komorowski lengyel, Joachim Gauck német, Milos Zeman cseh, valamint Andrej Kiska szlovák államfő is.

Áder János beszéde első részében arról értekezett, milyen kiemelkedő helyet foglal el a magyar és az európai történelemben 1989. június 16-a, a kivégzett mártír miniszterelnök és sorstársai újratemetése. Mint fogalmazott, a Hősök terén megjelent százezrek és a közvetítést követő milliók lélegzetvisszafojtva figyelték a ceremóniát, mivel minden magyar érezte a lelke mélyén, hogy történelmi fordulóponthoz érkezett az ország. Valójában Nagy Imre kivégzésének évfordulóján emlékezhettünk meg először nyilvánosan a 33 évvel korábbi forradalomról és szabadságharcról – tette hozzá.

Kurucz Árpád / Népszabadság

Az újratemetés egyben a szembesítés napja is volt – hangsúlyozta az államfő, aki szerint szó sem lehetett megbékélésről a kommunista diktatúra hatalomgyakorlói és az áldozatok között. „A bűn nem valamiféle feleslegessé vált útipoggyász, amitől bármikor meg lehet szabadulni. A kiegyezést meg kellett volna előznie a bocsánatkérésnek, a megbánásnak és a vezeklésnek” - tette hozzá, megemlítve, hogy az újratemetés napjától kezdve a diktatúra erői folyamatos hátrálásba kényszerültek. A gyilkosokkal való megbékélés lehetetlenségét igazolandó megemlítette: a forradalom mártírjainak azért kellett meghalniuk, hogy a rezsim világossá tegye, „senki még csak álmodni se merjen a szabad és független Magyarországról”.

Áder beszédében többször is párhuzamot vont az európai nemzeteknek és a magyarságnak a szabadságért, a függetlenségért és a demokratikus hagyományokért vívott  küzdelme között – megemlítve egyebek mellett a prágai tavasz, a nyolcvanas évek lengyelországi mozgalmai, a temesvári forradalom, valamint a magyar-osztrák határnyitás eseményeit. Utalt arra is, hogy Magyarország tevékenyen részt vállalt a berlini fal lebontásában, azaz az európai nemzetek közös szabadságának szimbolikus újrateremtésében.

Az államfő többször is idézett Orbán Viktor 25 évvel ezelőtt elmondott, történelmi hatású beszédéből is, igaz név szerint nem említette meg a miniszterelnököt. Ugyanakkor egyértelműen az Orbán-szónoklatra utalt, amikor felidézte: negyedszázada „kimondtuk, hogy a szovjet csapatoknak távozniuk kell Magyarországról, kimondtuk, hogy a névtelen hősöket szimbolizáló koporsóba temetve fekszik a jövőnk egy része, és először hangzott el nyilvánosan a szabad választások követelése.”

Deák Ferenc szavait idézve a köztársasági elnök kifejtette: a „magyar alkotmányosság fáját” a történelem során számos vihar megtépázta ugyan, de minden sebesülés után újabb és újabb zöld hajtások jelentek meg rajta. Áder hozzátette, gondos ápolás szükséges ahhoz, hogy az 1989-ben sokadszor visszanyert „kincsünket” megőrizhessük.

Áder János beszéde végén megköszönte a megjelent államfőknek, hogy részt vettek a megemlékezésen, majd közösen rótták le a kegyeletüket Nagy Imre sírjánál.