A bíró előre jelezte: ez egy sajátos tárgyalás, amely a vádirat ismertetése után nem a vádlottak, hanem három informatikai szakértő meghallgatásával folytatódott. A bíró fájlkiterjesztésekről, tömörítésről érdeklődött, az ügyvédek egymást túllicitálva ismételgették, hogy számukra még egy e-mail elküldése is kihívást jelent, a vádirathoz mellékelt 4 terabyte-nyi anyagot már csak ezért is képtelenek lennének feldolgozni.
A törvényszék tanácsvezető bírájának kérdései sem arról árulkodtak, hogy gyakorlott számítógép-felhasználó lenne. Ezt el is ismerte azzal, hogy sem neki, sem a vádlottaknak, sem a védőknek nem kell olyan informatikai ismeretekkel rendelkezniük, ami a több millió oldalnyi dokumentum számítógépes feldolgozásához szükséges.
A vita bizonyos értelemben teljességgel felesleges volt, mivel a vádlottak és védőik többsége meg sem kapta a szóban forgó dokumentumokat. A bíróság ugyanis csak azoknak szolgáltatja ki azokat, akik beadtak egy megfelelő méretű winchestert, amelyre a törvényszék informatikusai három nap alatt átmásolhatták az ügyészség által lefoglalt dokumentumokat. Ami a védők szerint legalább annyira aggályos, mint amennyire az ügyész kifogásolja, hogy a perben a vádlottak előtt informatikusokat hallgatnak meg. A főügyészség képviselője felolvasta a Debreceni Ítélőtábla egy hasonló ügyben hozott döntését, amely szerint az eljárás így törvénysértő. A bíró viszont törvényesnek ítélte saját eljárását.
Jó időbe telt, mire a törvényszék a szakértők nyilatkozatai alapján felismerte, hogy az ügyészség egy speciális szoftvert használt a vádirat digitális mellékleteinek összeállításához. Csakhogy a több tízmillió forintért vásárolt licencdíjas szoftvert az ügyészség nem adhatja át a bíróságnak.
A védők viszont azon háborogtak, hogy a bíróság velük fizettetné ki az adathordozók árát (egy megfelelő méretű winchester nagyjából 100 ezer forintba kerül), míg ha papíron kérnék a dokumentumokat, akkor ingyen megkaphatnák. Ez utóbbi esetben a 2,5 millió oldalnyi irat nyomtatása a legolcsóbb papírárral számolva is vádlottanként, illetve védőnként 7,5-8 millió forintba kerülne. Ha mind a 11 vádlott és a tíz védő papíron kérné a dokumentumokat, kérésük teljesítése nagyjából 150-160 millió forinttal dobná meg a bűnügyi költségeket, és ez akkor sem lenne sokkal kevesebb, ha digitális nyomdában állítanák elő a másolatokat.
Szembejött a XXI. század az igazságszolgáltatással. Azzal, hogy beruházott egy speciális szoftverbe, és azzal rendszerezte a lefoglalt bizonyítékokat, a vádhatóság az igen merev büntetőeljárási törvény keretei között szinte megoldhatatlan feladat elé állította a bíróságot és a védőket.
Két és fél millió
Jóformán feldolgozhatatlan mennyiségű, két és fél millió oldalnyi dokumentum keletkezett a Quaestor-ügy nyomozása során. A vita egyelőre arról folyik, ki, hogyan és mennyiért kaphatja meg a dokumentumokat.
Kérdés, hogy el kell-e olvasnia bárkinek is mind a 2,5 millió oldalnyi iratot. Nyilván nem. Az ügyészség kinyomtatva is átadta a bíróságnak azokat a lapokat, amelyek bizonyító erővel bírnak. A védők persze a többire is kíváncsiak, nehogy elkallódjanak azok, amelyek esetleg ügyfeleik ártatlanságát bizonyíthatnák. Az iratok feldolgozására alkalmas szoftvert azonban ők sem akarnak vásárolni, ahogy a jelek szerint a törvényszék sem. Noha ma már a pénzügyeket és a kapcsolattartást szinte mindenki számítógépen intézi. Emiatt a bűncselekmények bizonyítékai (könyvelés, levelezés, hatósági döntések, adóhatósági dokumentumok) is digitálisan állnak a hatóságok rendelkezésére. Ha a bíróság képtelen ezeket feldolgozni, a fehérgallérosok sorra megússzák majd a felelősségre vonást.
