A keresztény hit Krisztus feltámadásán alapul, nélküle a vallási tanítások értelmüket és létjogosultságukat vesztik. Több mint kínos, ha egy katolikus pap arra a következtetésre jut: Jézus nem halt meg a kereszten, hanem kómába esett, feltámadás helyett csupán annyi történt, hogy magához tért a tetszhalott állapotból.

A szóban forgó lelkipásztor egy német pap könyvét lapozgatva találkozott először az eretnek tétellel. Éppen húsvéti prédikációra, Jézus feltámadásának ünnepére készült. Nem is akart hinni a szemének, újra és újra elolvasta a szöveget. „Úgy éreztem magam, mint akit alaposan megruháztak, aztán egy sötét, ablaktalan helyiségbe löktek. Folyamatosan tusakodtam önmagammal”, mesél vívódásairól.

Hónapokig tartó gyötrődés után a kétely meggyőződéssé erősödött. A pap elérkezettnek látta az időt, hogy a templomba járó hívekkel is megossza sajátos nézeteit. Hangsúlyozta, hogy a Jézus fel nem támadásáról szóló okfejtése nem az egyház hivatalos tanítása, de a hívek döbbenetét az árnyalt fogalmazás sem mérsékelte: „megállt a kés a levegőben”. A kómába esett Krisztusról vallott nézeteiről csakhamar egyházi feljebbvalói is értesültek. Püspöke azonnal magához rendelte. Bár ügye elhúzódott, végül nem maradt más választása: húszévnyi szolgálattal a háta mögött elköszönt a papságtól.

A renitens lelkipásztor egyike a Juhász József interjúkötetében nyilatkozó papoknak.

A szerző csak kínkeserves munkával talált olyanokat, akik vállalkoztak rá, hogy – legalább név nélkül – őszintén beszéljenek az egyházon belüli viszonyokról, konfliktusaikról vagy akár hivatásuk buktatóiról is. Sok kudarc és visszautasítás után negyven pap állt kötélnek. Közülük a legérdekesebbnek tartott hét beszélgetés került be a könyvbe.

Juhász József, a szerző 71 éves. Sármelléken született, Keszthelyen járt gimnáziumba, Miskolcon elvégezte a zenei konzervatóriumot. Operaénekesnek készült, de túlságosan lámpalázas volt, keze-lába remegett, ha színpadra kellett lépnie. Inkább szakmát váltott, biztosítási-pénzügyi területen helyezkedett el. Innen ment nyugdíjba. Ez a második könyve, az előző a bőrfejűek szubkultúrájáról szólt.

„Katolikus nevelést kaptam. Nővérem apácának állt, aztán a Rákosi-korszakban, a szerzetesrendek feloszlatása után visszakerült a családi házhoz. Próbált rávenni, hogy tanuljak papnak. Gyerekként vonzott is a papi pálya, főleg a külsőségek miatt, de később, tizenéves koromban, amikor már képes voltam felmérni, milyen lemondásokkal jár, meggondoltam magam. A nőtlenséget nem mertem vállalni” – érzékelteti Juhász József, hogy egész életében foglalkoztatta a cölibátus problémája.

Eredetileg a papi interjúk elkészítésébe is azért vágott bele, hogy körbejárja a témát. Könyvének címe azonban – „Mi lesz veled cölibátus?” – csak részben fedi a tartalmat. Némelyik pap pár rövid mondattal elintézi az ügyet, a kérdező pedig dicséretes nagyvonalúsággal hagyja veszni a prekoncepciót, és engedi, hogy a nyilatkozó arról beszéljen, ami a lelkét nyomja, amit igazán fontosnak tart.

Így aztán nem mondhatjuk, hogy a könyvnek köszönhetően vadonatúj szempontokkal gazdagodik a cölibátusról folytatott vita. Cserébe viszont olyan világba csöppenünk, ahova idegen ritkán nyer bebocsátást.

Az esetlegesen alakuló sorsokat a sokféle módon megtalált, de szilárd istenhit köti össze. A kívülről monolitikusnak elképzelt papi hierarchia színes és karakán egyéniségekre bomlik.

Az egyik pap például a Kádár-korszak vége felé nem volt hajlandó felesküdni az államra: „…értesítettek, hogy elérkezett az állami eskü letételének az ideje, ekkor és itt szíveskedjek megjelenni. Én meg postafordultával visszaírtam, hogy ezt a lehetőséget nem kérem, és ne várjanak. Ebből aztán iszonyú balhé kerekedett. A községbe kerülésemkor azért zarándokoltak hozzám a fiatal és öreg papok, hogy az újmisésnél meggyónjanak, most meg azért, hogy meggyőzzenek, hogy bizony ezt az állami esküt le kell tennem”.

Az illetőtől az egész ország területén megvonták a papi működési engedélyt. Az eset a Szentszéket és a Szabad Európa Rádiót is megjárta, a pap számára a rendszerváltás hozott erkölcsi kárpótlást. Igaz, később ő is elhagyta a klérust. Hite ettől még nem csorbult: „a lelkiismeretem szavát követve, Isten meghívottjaként végzem a dolgom”.

Más lelkipásztorok a „hivatalos egyházzal” szembeni kemény kritika ellenére sem játszadoztak el a gondolattal, mi lenne, ha pályát módosítanának. A papi munkában végérvényesen hitük kiteljesedését látják. „A velünk és bennünk munkálkodó, szerető Isten szolgálata ragadott el ebbe az irányba” – magyarázza egyikük, miért ezt a hivatást választotta.

Juhász József több kiadót is megkeresett a kézirattal, de – mondván, hogy nem látnak benne üzleti lehetőséget – sorra elutasították. Az interjúkötet végül a Szófia Kiadónál jelent meg. A szerző csak azt sajnálja, hogy a könyvet az egyik katolikus lap még fizetett hirdetésként sem kívánta reklámozni.

kereszt