Az adózás és a családtámogatás változásai, lesznek, akiket talán hátrányosan érintenek, másoknak szerény mértékben nő a jövedelmük, míg egy szűkebb réteg nagyon jól jár. Ha pedig a társadalom valamely részének a közösből vagy a közös kárára sokkal több jut mostantól, érdemes megvizsgálni, milyen erkölcsi érvek igazolják az új társadalompolitikát. Nem kell ahhoz túlzottan egyenlőségpártinak lenni, hogy az „akinek van, mert megkereste, az megérdemli, hogy legyen neki még több” jelmondatot ehhez kevésnek tartsuk, különösen ha ettől eltérő területeken a keresztény erkölcs vált az ideológiai alappá.

Mivel az állami újraelosztás mértéke jövőre egészében nem csökken, általános és radikális adócsökkentésről most már tényleg csak a kormány legelkötelezettebb hívei beszélnek. Valójában pénzátcsoportosításról van szó, amelynek az iránya egyértelmű: a jövedelemadó felső kulcsának eltörlése (miközben a vagyoni típusú adóktól eltekintenek), az öröklés és az ajándékozás tehermentesítése, miközben a családi pótlék, a minimálnyugdíj és az ehhez kapcsolható segélyek összege nem változik, mindez egyértelműen a tehetőseknek kedvez.

Ezért volt meglepő, amikor Orbán Viktor egy hónappal ezelőtt bejelentette, gondolkodnak arról, hogy a leggazdagabbak ne kapjanak családi pótlékot. Tulajdonképpen a „plebejus” kormány első olyan intézkedését hirdette meg ezzel, amely a felső tízezertől vett volna el valamit, még ha oly keveset is, ami már nem érzékelhető ebben a körben. Mindegy, szimbólumokban elég erős ez a kormány. Az 1,3 millió forintosra tervezett jövedelemhatár azért azt mutatta, hogy óvatos duhajként viselkedik a Fidesz, ha nem a multik, hanem a hazai elit zsebében turkál. Mindenesetre arról volt szó, hogy ezt az összeget az ápolási díjak emelésére fordítanák.

A rászorultsági elv megjelenése a családtámogatási rendszerben mégis igen progresszív eleme lett volna az új költségvetésnek: nem nagy tétel, de fontos üzenet. Arról szólt volna, hogy az állam az adórendszeren keresztül ugyan nagymértékben támogatja a jómódúakat, de ennek is van határa. Meg egy valódi polgár, ha nincs rá szüksége, nem kér az államtól támogatást. A heti kormányülés után azonban kiderült, marad a családi pótlék úgy, ahogy van: alanyi jogon jár tovább az 1,3 millió forintnál többet kereső rászorulóknak is. Nem sok családnak van Magyarországon 1,3 millió forint feletti havi bevétele, de a kormány ezt a konfliktust sem merte bevállalni. Meghátráltak, annak ellenére, hogy a kormányfő maga állt ki a „rászorultság” érvényesítése mellett.

Azt mondják, drága lett volna az adminisztráció, illetve a megtakarítható összeg elhanyagolható, úgy egymilliárd forint. Tényleg nem sok. Nagyjából annyi, mint a végkielégítések visszamenőleges 98 százalékos adója. Amire hivatkozva épp az Alkotmánybíróságot rombolják le.