A hölgy örömmel veszi a segítséget, s közli, nem megy messzire, a Ferenciek terén kiszállna. Ha az Erzsébet hídon átvinnénk, azért hálás volna. Két tinédzserlány csatlakozik még hozzánk, végeztek az iskolában, hazafelé igyekeznek, nekik is jó a metróállomás a híd pesti oldalán.

Beszállás után kinevezzük magunkat 178/A busznak, így botorkálunk az autóáradatban. Utasaink tanulmányozzák a 4K!-Negyedik Köztársaság mozgalom és a Colabs közösség kezdeményezését, amelynek célja, hogy „az autóval közlekedők segítsenek a megállókban fagyoskodó utasoknak”.

Ezzel csak az a baj, hogy az utasok – miután a BKV-sztrájk alatt igen sok vonalon nem járnak buszok vagy villamosok – eleve be sem állnak a megállóba, úgyhogy ez a fagyoskodás nem teljesen stimmel. Ha viszont nem állnak be a megállóba (ehelyett gyalogosként funkcionálva elindulnak a vasútállomások, a boltok vagy munkahelyek irányába), a mozgalomhoz csatlakozó személyautósnak nincs könnyű dolga. Az utcán, a megálló közelében őgyelgő gyalogosokat mégse lehet leszólítani, s megkérdezni, nem volna-e kedvük eljutni A pontból B-be.

Civilkedni sem könnyű ott, ahol nincsenek meg a civilkedés hagyományai. De azért lelkesen próbálkozunk. Közben tisztázzuk, hogy 1. ahol nem jár a busz, ott eleve nincs utas, miközben nekünk, utassegítő civileknek pont ezeken a helyeken kellene szolgálatba helyeznünk magunkat. 2. Ahol meg jár a busz, ott sokan várakoznak, de ezeket az utasokat nem szállíthatjuk el, mert akkor sérülne az igazságosság elve.

Hölgyutasainkkal gyorsan megegyezünk abban is, hogy ez a BKV-pótló mozgalom nem a legszerencsésebb elnevezés, ennél jobbat is ki lehetett volna találni. Jómagam a Morzsa Taxi elnevezést favorizálom, amivel a gyermekeim által a hátsó ülésre szórt kifli- és zsemledarabokra próbálok utalni. Az alkalmi utazóközösség elfogadja javaslatom, de ekkor már a híd közepén járunk.

Azon kezdek tűnődni, hogy szabad-e a buszsávba sorolnom. Mondom is a kocsiban ülőknek, ugyan, árulják már el, ki mit hallott erről. Utasaim figyelmeztettek rá, meg ne próbáljam. Amikor ezt kimondják, rendőrautó húz el mellettünk. A korosabb hölgy ezután gondosan elolvassa a szélvédő mögé biggyesztett „működési szabályzatot”. Ennek van autósokra vonatkozó része, mindössze három megjegyezhető pontba szedve

1. Írd fel egy A4-es lapra, melyik városrészbe mész (nem írtam föl, inkább megmondtam),

2. Tedd jobboldalt előre a szélvédő alá (ez sem történt meg, de nem kellett, mert mindenki megértette, hogy a Keleti felé megyünk),

3. Ne kérj pénzt a fuvarért (ez stimmelt, a legelején közöltük, hogy a Morzsa Taxi ingyen jár).

A gyalogos három szabálya is világos és érthető.

1. Csak azt az autót intsd le, ami a te úticélod fele megy (embert nem láttunk, aki ilyet mert volna tenni Pesten, ez itt nem Berlin, a gyalogos nem kalimpálhat összevissza, mert hamar fejbeverik).

2. Csak akkor beszélgess, ha a sofőr is beszélgetni akar (akartunk, nagyon is, jó hangulat uralkodott az autóban).

3. Kedves dolog, ha van nálad 100 Ft megköszönni a fuvart (ezt eleve visszautasítottuk, nem voltunk számlaképesek).

Arról az apróságról is szólni kell, hogy amikor a lányok kiszálltak a Ferenciek terénél, nem állhattam le a szélső sávba (mert az buszsáv), s amikor kiszálltak, hálálkodás közben majdnem elcsapta őket egy robogó. Ezzel csak jelezni próbálom, hogy szép dolog a BKV-pótló mozgalom, de az utasokra vigyázni is kell.

Amikor másfél órával később a nagy pesti és budai kanyar végén a 17-es villamos vonalán két idős urat fölvettünk, hogy elvigyük őket a Vörösvári úti végállomásra, elénk vágott egy önkormányzati kisbusz, s fékeznem kellett. Hátrasandítva láttam, hogy egyik utassal sem kapcsoltattam be a biztonsági övét. Csak egy amatőr fuvarozó követi el ezt a hibát!

Akiket elvittünk – nem voltak sokan, a három hölgyön és a két öregúron kívül még egy középkorú férfi, aki reggel beadta a szervízbe az autóját, majd kisétált a buszmegállóba, nem is értettük, hol él –, megköszönték a lehetőséget. Meg is lepődtünk azon, hogy egyes gyalogosok milyen őszintén tudnak örülni annak, ha valaki sztrájk idején a segítségükre siet.

A kezdeményezést különben jónak tartjuk, csak még nekünk is szokni kell. Legközelebb talán magánemberként is belevágunk. Magunktól is.