A miniszterelnök délibábot lát
Először online videóüzenetet tett közzé, ebben többek között azt állította, hogy az Európai Unió azért kifogásolta a magyar kormány lépéseit, mert azok a középosztályt erősítették. Ez szemenszedett hazugság. Brüsszel ezt nem kifogásolhatta, hiszen a magyar kormány nem erősítette a középosztályt. Ellenkezőleg, elszegényítette. Ugyanígy hazugság az is, hogy az uniós büntetések mind megszűntek. Több kötelezettségszegési eljárás van folyamatban, továbbá a tranzakciós adó kapcsán Orbán éppen most rángatja bele az országot egy szankcióval fenyegető újabb vitába.
A kimutathatatlan támogatottságú KDNP-vel konzultálva azt mondta a miniszterelnök, hogy "ha válság van, mindenkinek viselnie kell valamit a terhekből, de mindenkinek csak annyi terhet kell elhordoznia, amennyinek az elhordozására képes". Udvariasan jelezném: pontosan ez az MSZP által támogatott progresszív adózás lényege. A Fidesz egykulcsos adórendszere és adókedvezménye ott csökkenti a terheket, ahol nagyobb a teherviselő képesség, és ott növeli, ahol minden forint számít.
Orbán ezek szerint a saját politikáját se érti.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara rendezvényén a kormányfő azt fejtegette: intézkedései bekerültek az európai gazdaságpolitika eszköztárába. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél tett látogatásán pedig azt is hozzátette mindehhez, hogy Magyarország sikeres huszonegyedik századi gazdasági modellt épít. A visszatérő kánikula lehet az oka annak, hogy a miniszterelnök délibábot lát. A "sikernek" ugyanis semmiféle jele nem mutatkozik. Elképzelhetetlen, mi volna a siker kritériuma, mikor a gazdaság recesszióban van, a reálbérek csökkennek, a versenyszférában visszaesett a foglalkoztatás és négymillióan élnek a létminimum alatt.
A Vállalkozók Országos Szövetségénél járva említette a miniszterelnök, hogy Nyugat-Európa hanyatlik - Orbánt nem zavarta, hogy néhány mondattal később ő maga az uniós források fontosságáról értekezett, amelyek bizony a "lecsúszó" Nyugatról érkeznek. Orbán szerint Közép-Európa felemelkedés előtt áll. Ez igaz is lehet, a gond éppen az, hogy mi ebből kimaradunk, ha így megy tovább.
Mint a fentiekből kirajzolódik, a kormányfő helyzetértékelése teljesen téves, ám tévedéseit néhány nettó hazugsággal is fokozta. Patikusokkal találkozva például azt mondta, hogy a gyógyszergyártók megadóztatásával párhuzamosan nem hárultak pluszterhek a betegekre. Pedig dehogynem! Beszélt a felsőoktatásról is, jól megválasztott közönség előtt. Egyedül a Fidelitas szervilis tagjai nem akadnak fenn azon, hogy a miniszterelnök a tandíj ellensége. Érzéketlenség és szívtelenség árad továbbá abból, mit az Országos Roma Önkormányzatnál mondott, később a VOSZ-nál megismételt: a kormányfő lényegében megszüntetné a segélyeket, és munkára vezényelné a munkaképesnek minősített segélyezetteket. Igen, 47 ezer forintos közmunkára. Ezerszer elmondtuk, ezeregyedszer is elmondjuk: ha van munka, akkor munkabér jár, ha nincs munka, akkor pedig járadék vagy segély. Semmi értelme és semmi erkölcsi alapja kényszermunkára vezényelni az embereket.
Tetszettek volna nem agyonadóztatni a szegényeket...
Betetőzésként a miniszterelnök azt is kijelentette: "ahhoz képest, hogy az adókat csökkenteni akarjuk, nem elég pozitív a válasz az adóelkerülés szempontjából a magyar társadalom részéről". Tekintve, hogy az Orbán-kormány huszonhat új adót vezetett be, valamint hogy az szja a keresők kétharmadának veszteséget okoz, a magyar áfa pedig európai csúcstartó, minősített arcátlanság adócsökkentést emlegetni. A miniszterelnök a népet hibáztatja, mert adóelkerüléssel próbál a víz felett maradni.
Tetszettek volna nem agyonadóztatni a szegényeket és a középosztályt.
Mindez azért fontos, mert nem egy-két elszólásról van szó. Orbán kéthetes ámokfutása pontos lenyomata egész kormányzásának. Téves helyzetértékelés, önáltatás, hibás vagy nem is létező számítások és képzelgés egészül ki akarnoksággal, arroganciával, érzéketlenséggel, féktelen hatalomvággyal. A felsorolt rossz példák nem kivételt jelentenek, hanem magát a lényeget, ahogy Orbán kormányoz.
Az meg aztán végképp hátborzongató, mikor egy európai uniós ország miniszterelnöke - pechünkre pont a miénk - ilyeneket mond: "reméljük, a Jóisten megsegít bennünket, hogy a demokrácia helyett nem kell kigondolnunk más típusú politikai rendszereket, amelyeket a gazdasági túlélés érdekében aztán be kelljen vezetni". Hogy micsoda?! Reméli csupán, hogy demokrácia lesz a jövőben is? De amúgy kész volna feltalálni és alkalmazni ettől eltérő rendszert is?
Nos, úgy tűnik, igen. Nemcsak reméli, hanem már tervezi is. Hisz az előzetes választási feliratkozással a szabad választáshoz való jogot fogja korlátozni, különösen akkor, ha ezt az őrültséget továbbfokozza.
Na, ezt már nem. A miniszterelnökkel ellentétben én azt sem hiszem, hogy a magyarok "félázsiai származékok" lennének, akik úgy gondolkodnak, hogy "ha van erő, van összefogás". Brutális erőpolitika helyett arra készülünk, hogy a választók segítségével demokratikus úton legyőzzük Orbánt, és megmutassuk: lehet máshogy kormányozni. Sőt, kormányozni csakis másképpen lehet. Valós számok alapján, reális stratégia mentén, belső és külső szövetségesekkel, demokratikus vitákat folytatva, az érintetteket bevonva a róluk szóló döntésekbe, a korrekció lehetőségét fenntartva, a szegénységet csökkentve, a befektetéseket és a munkahelyteremtést ösztönözve.
Orbán rendszerkísérlete megbukott. Csak annak van értelme, ami utána következik - zárja írását mesterházy Attila.
