A Visegrádi 4-ek orvosszakszervezetei azonos időpontban és valamennyi (Csehországban, Lengyelországban, Magyarországon és Szlovákiában) érintett országban egyszerre demonstrálnak majd november 20-án, jelezve saját kormányaiknak, hogy mennyire elégedetlenek helyzetükkel. Felhívásukban jelzik: a visegrádi koalíció országai a hasonló társadalmi-gazdasági fejlődés hatására alakítottak ki szoros együttműködést a parancsuralmi rendszer végét követően. A közös problémák, melyekkel ezen országoknak meg kell küzdeniük, hatványozottan jelentkeznek a közfinanszírozott társadalmi elosztó rendszerek, így az egészségügy területén.

A hazai érdekvédők, a Magyar Orvosok Szövetsége felhívásában azt írja: a súlyosbodó problémák vezettek oda, hogy 2011 őszén ezen országok orvosszakszervezetei szoros együttműködés mellett döntöttek, megalakítva a Visegrádi Chartát. Ez a szervezet megteremtette a szakszervezetek közös fellépésének a kereteit. Az egészségügyi dolgozók helyzete országainkban méltatlan az általuk végzett felelősségteljes munkához képest, s országonként eltérő mértékben, de a közös problémák adják a tiltakozás alapját.

Így például – mint írják – az egészségügyi kiadások ezekben az országokban jóval elmaradnak az európai átlagtól. Az egyes gyógyító beavatkozásokért utalt díjak messze nem fedezik a költségeket. Az ágazatban dolgozók bére megalázóan kevés, életkörülményeik folyamatosan romlanak. Egyes országokban sor került bérkorrekcióra, ám az sem teljes körű, sem elegendő mértékű nem volt, s az első szakaszát a béremelésnek nem követte a megállapodás szerinti következő szakasz. 

Az egészségüggyel kapcsolatba hozható költségek terheit döntően a munkavállalók viselik, a gazdaság egyéb résztvevői kevésbé járulnak ehhez hozzá. Ezzel együtt egyre romlik a szolgáltatáshoz való hozzájutás lehetősége.

Mind a társadalom, mind az egészségügy terén jelentős a korrupció.

Magyarországon idén júliusban mintegy 30 milliárd forintot osztott ki a kormány az egészségügyi bérekre, miután a Magyra Rezidens Szövetség megzsarolta a kormányt, és tömegesen helyezték ügyvédi letétbe felmondó leveleiket. Ám az ezt követő emelés nem volt teljes körű. A magántulajdonú intézményekben vagy gazdasági társasági formában működőkben dolgozók egyetlen fillért sem kaptak. De kimaradtak egyebek mellett a légimentésben, a sportorvoslásban dolgozók is. Szakértők állítják: mindez alkotmányos szempontból aggályos, de nem akadt senki, aki e lépés miatt az Alkotmánybírósághoz fordult volna.

Mindezek hatására a képzett munkaerő nagy számban hagyta el az országot, s keresi a boldogulást az unió gazdagabb országaiban, ahol 10-15-ször magasabb fizetésért dolgozhat. A rendszerben maradók munkaterheltsége jelentősen megnőtt, a privát és munkahelyi szféra összehangolása egyre nehezebbé vált.

Az utóbbi esztendők gazdasági válsága felerősítette a régió egészségügyének a leszakadását Európa többi részéhez viszonyítva. Az amortizálódó orvostechnika pótlása nehézkes, akadozó, ugyanakkor kétségtelenül világszínvonalat is képviselő orvostechnikai fejlesztések is történtek, ám nem feltétlenül azok optimális kihasználhatósága mentén lettek telepítve. A szolgáltatás színvonala, annak elérhetősége viszont rendkívül hullámzóvá vált. A rendszerben felgyülemlő feszültségek miatt romlott a gyógyítókkal szembeni bizalom, nőtt az ellenük irányuló agresszió. A döntéshozók nem szembesítik a társadalmat avval, hogy a jelenlegi egészségügyi költségvetésből a korábban megszokott színvonalú ellátás nem tartható már fent. A fogyasztói elvárásaiban csalódott beteg az egyébként is túlterhelt, fásult, fáradt és elgyötört gyógyító személyzeten tölti ki dühét.

Mindezek az okok vezettek oda, hogy a V4 csoport orvosszakszervezetei ezzel a közös akcióval kívánják országaik közvéleményét és a döntéshozók figyelmét a problémákra nyitottá tenni.