Scheiring Gábor, a párt gazdasági kabinetjének vezetője szerint egyrészt az zavarja őket, hogy a kormány – elődjeinek „jól bevált” gyakorlatát követve – már megint titokban döntött egy sokmilliárdos adókedvezmény- és támogatás-csomagról. Szerinte az a fejlesztéspolitika, ami a nagyberuházóknak nyújtott egyoldalú előnyökre épül, eddig nem bizonyult túl hatékonynak: a rendszerváltás után elveszett egymillió munkahelynek csak elenyésző százalékát sikerült visszaszerezni, a reálbérek értéke pedig gyakorlatilag stagnál (és például az Audi is Magyarországon átlagosan csupán az ingolstadti bérek ötödét fizeti a dolgozóknak). A hasonló célokra a rendszerváltás óta elköltött 500 milliárd forintból munkahely-alapon is sokkal több eredményt el lehetett volna érni, ha a pénzt a kis- és középvállalkozások fejlesztésére fordítják.

A mostani beruházás munkahelyteremtő képessége is kérdéses, hiszen az adott szektorban Győrben és a térségben munkaerőhiány van, ráadásul az Audi beszállítóinak mindössze a 6,5 százaléka magyarországi, a gyárbővítéshez kapcsolódó új munkahelyek kilenctizede külföldön keletkezik.

Szabó Rebeka – aki a képviselőség mellett az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézetének ökológusa – arra hívta fel a figyelmet: semmi jele, hogy a hatóságok és a beruházók mérlegelnék, hogyan lehet a védett területen épülő létesítmény természeti kárait a minimumra csökkenteni. Ha a gyár kompromisszum gyanánt a kiszemelt terület északi részéről lemondana, azt részben helyettesítve a délen szomszédos (természetvédelmi szempontból értéktelen területekkel), akkor a legfontosabb természeti értékek megmaradhatnának. Ilyen változtatást azonban eddig senki nem kezdeményezett, sőt, a tervekben például az is szerepel, hogy az egyik kiszolgáló út éppen kettévágja majd a 200 hektáros telekből alig 6 hektárt elfoglaló különleges sztyeppetölgyest.