Az 1989-es ENSZ gyermekjogi egyezmény 1991 óta hatályos Magyarországon. Végrehajtásáról, elveinek megvalósításáról a kormány eddig három jelentésben (1996, 2006, 2012-ben) számolt be, ehhez kapcsolódik a civilek alternatív jelentése - 2005 után immár másodszor -, amelynek kapcsán az ENSZ gyermekjogi bizottsága a kormány jelentése előtt konzultál a civilekkel is.

A Figyelj ránk! - A gyermekjogok helyzete Magyarországon 2006-2012 című kötet a legfrissebb alternatív jelentés bővített kiadása, amelyben az alapvető jogok biztosának jelentései, állásfoglalásai is helyet kaptak.

Herczog Mária, a kiadvány szerkesztője kiemelte: a két jelentés kiegészíti egymást. A civilek célja a hivatalos nézőpont gazdagítása, ugyanúgy, ahogy az ENSZ bizottságában a jelentések alapján sorra kerülő meghallgatások is elsősorban a valóság jobb megismerését szolgálják.

A szakember szerint a vizsgált időszak kormányai család- és gyermekbarát politikát folytattak, az alapelvek többnyire helyeselhetőek, ám a megvalósítás sok kívánni valót hagy maga után, továbbá sokszor hiányzik a kormányzat és a civilek közötti párbeszéd.

Szakmai körökben üdvözölték a parlament egésze által támogatott, a gyermekszegénység elleni nemzeti stratégiát. A 2007-ben elfogadott 25 éves program megvalósítására azonban már az első években is csupán a szükséges összeg töredéke jutott, így a szép elképzelések jobbára papíron maradtak - mondta Herczog Mária, aki szerint ezt nem lehet kizárólag a gazdasági válság számlájára írni.

A mintegy kétmillió gyermek - ezekben a kutatásokban a 18. életévüket be nem töltöttek számítanak gyermeknek - tíz százaléka, azaz kétszázezer gyermek időszakosan vagy rendszeresen éhezik. Ezekben a régiókban előfordul, hogy a gyerekek arra a kérdésre, mi a kedvenc ételük, azt válaszolják: a tészta és a kenyér. Ha pedig megkérdik tőlük milyen tészta, nem is értik, mert ezt az ételt csak magában ismerik - mondta el a kutató, aki szerint a leghátrányosabb helyzetben lévőkről egyik kormány sem szeret beszélni.

Ezeknek a rétegeknek a problémája nem szűkíthető le egy etnikumra, hiszen a mélyszegénységben élők kétharmada nem roma - fűzte hozzá.

Sok esetben a szakma támogatja a kormányzat célkitűzéseit, de aggódik, hogy a megvalósítás során félresiklanak a szépen hangzó elképzelések. Ilyen például a hároméves kortól kötelező óvodai nevelés, amelynek szabályairól az Alkotmánybíróság az ombudsman indítványát elutasítva épp a napokban mondta ki, hogy alkotmányosak.

Az elvet az EU is támogatja részben az esélyegyenlőség javítása, részben a női munkavállalás lehetőségeinek bővítése miatt. Ám, a szeptembertől életbe lépő rendelkezések a gyakorlatban kontraproduktívak lehetnek, hiszen a meglévő intézményrendszerbe kívánják belezsúfolni a megnövekedett gyermeklétszámot. Az óvodai csoportok létszáma jelentősen emelkedhet, ami súlyos nevelési, gondozási problémákat okozhat, ugyanakkor a növekvő feladatok megfelelő szintű ellátásához szükséges szakmai és anyagi támogatás egyelőre nem látszik biztosítottnak - figyelmeztetett a szakember.

Herczog Mária szerint hasonló a helyzet a nehéz sorsú gyerekek otthonokból nevelőszülőkhöz irányításával, ami szakmai szempontból szintén helyeselhető, ám sikeres megvalósításához nem elegendő a kormányzati akarat, kellenek a nevelőszülők, szükséges az őket támogató hálózat, illetve jelentős anyagi erőforrás is. 2012-es adatok szerint mintegy 21 ezer állami gondozott van, ebből 9000 gyermekotthonokban, mintegy 12 000 pedig nevelőszülőknél.

Vannak olyan részkérdések, ahol a kormányzati alapelvekkel sem tud egyetérteni a szakma, ilyen például a fogyatékos gyermekek esetében az ötven fős vagy annál is nagyobb létszámú intézmények támogatása, ami sem szakmai, sem anyagi megfontolásokkal nem támasztható alá - tette hozzá.

A gyermekjogok 2006 és 2012 közötti helyzetéről szóló kiadványból kiderül többek között, hogy a családi pótlék reálértéke 1990-től 2001-ig csaknem a harmadára, 36 százalékra csökkent, 2006 és 2011 között pedig 70 és 64 százalék között mozgott.

A szegénységben, illetve mélyszegénységben élő gyerekek aránya a gyermekes háztartásokat figyelembe véve 2005 és 2009 között negyedével-felével nőtt, 20 százalékról 25-re, illetve 6-ról 9 százalékra. Ebben a felmérésben szegénynek az átlagos jövedelmi viszonyok 60 százaléka alatti, mélyszegénynek a 40 százalék alatti háztartások számítanak.

A jelentés kitér arra is, hogy a gyermekbarát igazságszolgáltatás meghirdetésével párhuzamosan előfordult 2012 elején, hogy 2,5 éves javítóintézeti nevelésre ítélt a bíró egy gyermeket azért, mert csokit lopott a boltból és menekülés közben fellökte az eladót, így a tette már rablásnak minősült. A családon belüli testi fenyítést pedig egyes bírák nem tekintik tiltott cselekménynek csak azért, mert nem a büntető törvénykönyv, hanem a gyermekvédelmi törvény szabályozza.

Gyurkó Szilvia, az UNICEF magyarországi tagozatának vezetője elmondta, hogy a jelentés készítésekor csaknem 3000 gyermekkel beszélgettek, ennek során a legalapvetőbb tapasztalat, hogy a gyerekek nincsenek tisztában jogaikkal. Miként egyikük a kutatóknak megfogalmazta: "lehet hogy vannak gyerekjogok, de nekem nincsenek jogaim".

Ha ilyen légkörben nő fel egy gyermek, vajon mennyire lesz belőle jogtudatos felnőtt, mennyire lesz majd képes érvényesíteni a saját jogait és tiszteletben tartani mások jogait!? - vetette fel a szakember.