A tavaly decemberben elfogadott magyar választási törvény számos ponton ellenkezik a Velencei Bizottság 2002-ben kiadott ajánlásával – ezt állítja Karácsony Gergely, az LMP frakcióvezető-helyettese a testületnek írott levelében.

Az új választókerületek lélekszámában indokolatlanul nagyok a szóródások – írja. A 2010-es választási névjegyzék adatai alapján számolva a 106 új körzet ötödében tíz százaléknál nagyobb mértékben különbözik a választásra jogosultak száma – amit a Velencei Bizottság már elfogadhatatlannak tart –, míg két esetben 15 százaléknál is nagyobb az eltérés az átlagértéktől.

A bizottság ajánlása azt is tartalmazza – hangsúlyozza Karácsony Gergely –, hogy a választókerületi határok kijelölésekor tekintettel kell lenni a földrajzi adottságokra. A magyar szabályozás ezt is látványosan figyelmen kívül hagyja, mert olyan körzeteket hozott létre, amelyeket földrajzilag Magyarország legnagyobb folyója, a Duna, vagy a legmagasabb hegysége, a Mátra oszt meg.

A választókerületi határokat olyan bizottság döntése alapján kell létrehozni, amelyben többségében független szakértők vannak és a döntésben szerepet kapnak a pártok delegáltjai is – ajánlja a Velencei Bizottság. Ehhez képest nálunk semmilyen szakmai egyeztetés nem történt, ilyen grémium nem jött létre, az ennek megalakítását kezdeményező indítványokat a kormánytöbbség leszavazta – figyelmeztet a politikus.

Legújabb blogbejegyzésében Karácsony Gergely – a Haza és Haladás Alapítvány hasonló elemzésére is hivatkozva – azt igyekszik bizonyítani, hogy a választókerületek határainak kijelölése egyértelműen a Fidesz érdekeit szolgálja. Vagyis: szerinte kifejezetten a jelenlegi kormánypártok javára lejt a pálya.

A politikus saját számításai alapján azt állítja, hogy a körzetek kialakítása során manipuláltak. Ahol a Fidesz támogatottsága hagyományosan nagyobb, ott a választókerületek létszáma valamennyivel alacsonyabb, ahol viszont az ellenzéki jelölt lehet az esélyesebb, többen élnek.

A 2010-es választási eredményekből kiindulva Karácsony Gergely kifejezetten arra a következtetésre jut, hogy határozottan ez a tendencia érvényesült. Szerinte a korábbi választókerületek esetében ilyen összefüggést nem lehetett kimutatni.

Egyes vélemények szerint a korábbi eredményekből nem következik, hogy a választási rendszer átalakítása a Fidesznek kedvez majd a jövőben is. Az LMP-s politikus viszont a 2006-os és a 2010-es választás adatai alapján – annak ellenére, hogy korábban a Fidesz és az MSZP támogatottsága között nem volt nagy különbség, míg 2010-ben a jobboldal mindenütt tarolt – arra a következtésre jutott, hogy az új választókerületi lehatárolás mindkét alkalommal a jelenlegi kormányoldalnak kedvezett volna.

Karácsony Gergely a dolgozatához modellszámítást is mellékelt. A táblázatba elegendő beírni az egyes pártok támogatottságát, s azonnal adódnak a becsült mandátumarányok. Az eredményt persze érdemes fenntartásokkal kezelni, ám ha a politikusnak igaza van, az új rendszer szerint a Fidesz akkor is nyerhet, ha más pártok együttesen akár lényegesen több szavazatot szereznek.

Az új rendszer csak a kormányoldalnak tetszik

A tavaly minden egyeztetés nélkül elfogadott választási törvényt nemcsak az ellenzék, hanem független szakértők is keményen kritizálják. Az ugyanis a korábbi szabályokhoz képest több, kifejezetten a Fidesz számára kedvező elemet tartalmaz.

A választókerületek lehatárolása ezek közül csak az egyik. Az új rendszer emellett a korábbihoz képest még aránytalanabb is, mert az egyéni körzetekben lényegesen több mandátumot lehet megszerezni. A jelenleg 386 fős parlamentbe mindössze 176-an jutottak be egyéni jelöltként, 2014-ben viszont már 106 egyéni, s mindössze 93 listás mandátumot osztanak ki.

A győztes a korábbi szabályok szerint is jobban járt, hiszen a területi listákra leadott szavazatok alig több mint 52 százalékával 1994-ben az MSZP-SZDSZ-koalíció, 2010-ben pedig a Fidesz jutott kétharmados parlamenti többséghez. Ugyanez a szavazatarány viszont az új szabályok szerint már a képviselői helyek 75 százalékát eredményezné.

Ennek az egyik oka, hogy megszűnnek a területi listák – amelyekről eddig 152 mandátumot lehetett megszerezni. Ugyanakkor nem lesz olyan országos lista sem, amelyről kifejezetten a vesztes jelöltekre leadott szavazatok arányában osztottak ki még legalább 58 képviselői helyet.

A következő parlamenti választáson a két lista helyett csak egy marad: a pártok országos listáira közvetlenül voksolhatunk majd, s oda kerülnek az egyéni körzetekben „elveszett”, tehát mandátumot nem eredményező töredékszavazatok is. De az új rendszer a győztest is kompenzálja: ha például valaki a választókerületében húszezer szavazattal győz, míg a sorban következő csak tízezer voksot szerzett, 9999 szavazatot – amelyre tulajdonképpen nem volt szükség a mandátum megszerzéséhez – jóváírnak a nyertes pártjának országos listáján.

Az ellenzék számára az sem kedvező, hogy a választás egyfordulós lesz, és az egyéni körzetben az viszi el a mandátumot, aki a legtöbb szavazatot szerezte. Így előfordulhat az is, hogy – amennyiben az ellenzék erősen megosztott marad – a fideszes induló 25-30 százalékkal befutó lehet. Az új szisztéma tehát kizárja annak lehetőségét, hogy az elsőkörös eredmények ismeretében a pártok alkalmi koalíciót kössenek, s más javára visszaléptessék jelöltjeiket. Így a koalíciókötés kényszerével már a választás előtt szembesülniük kell.