A Fidesz nőképe: a fundamentalizmus harca a valósággal

Az alábbi beszélgetést akkor rögzítettük Ertsey Katalinnal – a nő-ügyekben a leggyakrabban felszólaló ellenzéki politikussal –, amikor még híre-hamva sem volt a családon belüli erőszak kezelésével kapcsolatos fideszes arcraesésnek. A kormánypárti frakciók nőképének változásait közelről figyelő LMP-s képviselő válaszai ugyanakkor az elmúlt napok történéseinek fényében váltak igazán aktuálissá és tanulságossá.

- A kormányt gyakran vádolják azzal, hogy a múltból importált családmodellt próbál a ma élőkre ráerőltetni. Ám a nők "hazaküldéséről" az aktív korú generációknak egyáltalán nincsenek múltbeli emlékei.

- Kádárt visszasírni mostanában nem cool, ám ettől függetlenül tény, hogy a "dolgozó nő" státusza a Kádár-kor óta csak lefelé értékelődött. Az az intézményi infrastruktúra (mindenekelőtt a szocialista nagyvállalatokhoz tartozó bölcsőde- és óvodarendszer), amely a női munkavállalókat, illetve a családokat segítette, ma már nem létezik, az átlagos vagy átlag alatti egzisztenciájú nődolgozók számára egyértelműen romlottak a munka- és a gyermekvállalás összeegyeztetésének kondíciói. Közben a világban egy ellentétes irányú folyamat is lejátszódott (csak éppen a lehetőségek egy másik szférájában): egyre több nő került egyetemre, illetve legalább középvezető pozícióba. Ugyanez kis léptékben Magyarországon is bekövetkezett, de inkább csak a nemzetközi tendenciák kényszere nyomán – úgy is mondhatnánk: az állami akarat és intézkedések ellenére.

Budapest, 2012. szeptember 15. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere (b2) egyeztetést folytat hivatalában a családon belüli erőszak ügyében indított országos népi kezdeményezés szervezőjével, Halász Pálma pedagógussal (b6, takarásban), Lange
Budapest, 2012. szeptember 15. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere (b2) egyeztetést folytat hivatalában a családon belüli erőszak ügyében indított országos népi kezdeményezés szervezőjével, Halász Pálma pedagógussal (b6, takarásban), Langerné Victor Katalin társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkárral (b4), Bábiné Szottfried Gabriellával (b) és Ékes Ilonával (b3), a Fidesz országgyűlési képviselőivel, valamint Szabó Tímeával (b5) és Ertsey Katalinnal (j), a Lehet Más a Politika országgyűlési képviselőivel 2012. szeptember 15-én. MTI Fotó: Kallos Bea

- Mekkora a nők döntési szabadságában a gyermekintézmények szerepe?

- Korábban, aki a szülésről hamarabb vissza akart menni a munkába – például azért, hogy ne maradjon le a szakmai fejlődésben vagy a karrierépítésben –, az intézményhálónak köszönhetően könnyedén megtehette. Ez ma nincs, és más sincs helyette. A polarizálódás egyre élesebb: a magasabban képzett nők – akik általában az előnyösebb helyzetű településeken élnek – szülés után gyorsabban munkába állnak (egyrészt megtehetik, másrészt többet veszítenének az átlagnál, ha maradnak), az alacsonyabb társadalmi státuszú, hátrányosabb régiókban élő nők kiszolgáltatottsága viszont rohamosan nő. Érdekes megfigyelni például, hogy ahol nincsenek foglalkoztatási gondok, ott a bölcsőde majd' szétdurran – ahol viszont nincs munka, ott bőven lenne hely a gyermekintézményekben. És egyáltalán nem csak azért, mert az utóbbi esetben az anyák nyugodtan otthon maradhatnak – sőt, a valóság ennek éppen az ellenkezője: egyenes arányosság van a gyermekvállalási kedv és a nők munkához jutási esélyei között. Ez az a bizonyos demográfiai paradoxon, aminek részletesen kimunkált szakirodalma van: a nők nem akkor szülnek sokat, ha otthon ülnek, hanem akkor, ha lehetőségük van visszamenni dolgozni, és a környezet azt is lehetővé teszi, hogy egyszerre legyenek dolgozó nők és családanyák.

- Azért nyilván az sem mindegy, hogy milyen munkahelyről megy valaki szülni.

- A változásokra meghökkentő módon a régi szocialista nagyvállalatok reagáltak a legjobban: a Magyar Posta például "családbarátabb" (és a női előmenetelt jobban támogató) cég a legtöbb hazai multinál. A kisvállalatok kevéssé engedhetik meg maguknak, hogy a családra is odafigyeljenek: mivel nincsenek állami ösztönzők (vagyis nem fizetődik ki, ha megkönnyítik a család és a munka összeegyeztetését), nem tudnak intézményes formában családbarát munkahelyként működni – a legtöbb, amit megtehetnek, hogy a személyes jó viszonyra tekintettel "elnézi a főnök", ha mondjuk a női munkaerő hamarabb hazamegy a szülői értekezlet miatt, vagy többet hiányzik, ha beteges a gyerek – de az ebből adódó hátrányokkal valójában nem tud mit kezdeni. A közepes méretű cégeknél dolgozók helyzete a legrosszabb: ott a legkiszolgáltatottabbak a nők, és ott a legegyértelműbb a tendencia romlása.

- Ha teljesen szabad lenne a választás, sok nő mondana le a szakmai karrierről a "főhivatású" családanyaságért?

- Annak az ideológiának, amely szerint a nő helye a konyhában van, Magyarországon a rendszerváltásig egyáltalán nem volt relevanciája. Most viszont, amikor – ha nem is társadalmi, de legalább politikai szinten – lenne rá igény, hiányzik hozzá a minta: a mai 30-40-es nők szülei (nemcsak az apák, hanem az anyák is) dolgoztak, a lánygyermekek ebben a környezetben nőttek fel, az anyákéhoz hasonló karrier-álmokkal. A politika most "menet közben" próbálja őket átnevelni, néha meglehetősen durva eszközökkel: például a felsőoktatás jelenlegi finanszírozási "reformjánál" a jellemzően női hallgatókat vonzó szakokat sokkal nagyobb arányban teszik fizetőssé –ezzel, és a fizetős helyeken a kapacitások szűkítésével egy egész nő-generáció előtt csukják be a kapukat.

- A kormányoldal egységes ennek a kérdésnek a megítélésében?

- Én úgy látom, hogy a "nőkérdésben" egyáltalán nincs konszenzus a Fideszen belül – már csak azért sem, mert a fideszes honatyák feleségeinek döntő többsége dolgozik. A frontvonalak nem a kormányoldal és az ellenzék, hanem sokkal inkább a KDNP és a Fidesz – úgy is mondhatnánk: a fundamentalizmus és a valóságismeret – között húzódnak. A társadalmi elvárás teljesen egyértelmű: a nők dolgozni és érvényesülni akarnak, az államtól pedig azt várják, hogy segítse, vagy legalábbis ne akadályozza őket ebben. A Fidesz olykor látható igyekezettel próbálja rendezni a nők és a KDNP viszonyát – a kisgyermekes anyukák foglalkoztatásához kapcsolódó járulékkedvezményt célzó javaslatot például formailag a kereszténydemokraták nyújtották be, bár a tervet a Fideszben dolgozták ki –, de közben próbálja fenntartani az ortodox KDNP-sek játékterét is, hiszen az ideológiai kemény magot is ki kell szolgálni.

- A kormányoldal által megszavazott női témájú törvények mennyire koherensek?

- Számomra úgy tűnik, hogy ezek a javaslatok átgondolatlanul, a hatások mérlegelése nélkül születnek. Az ide-oda kapkodásból, az ideológiai szempontok és a valóság összeütközéseiből adódik, hogy az egyes szak- és ágazati politikák sem következetesek, miközben a nemzetközi tapasztalatok szerint demográfiai fordulatot csak ott lehet elérni, ahol a szabályok összehangoltan azt a célt szolgálják, hogy csökkentsék a gyermeket vállalók hátrányait és a nők hátrányos megkülönböztetését. Nehéz nem észrevenni az összefüggést a sok tekintetben nő- és családellenes döntések, illetve a nőknek a döntéshozatalból történő kirekesztése között. A magyar politika hagyományosan úgy működik, hogy férfiak képviselik – vagy inkább nem képviselik – a társadalom női felének érdekeit is.

- Az ellenzéknek – főként az LMP-nek – erre rutinszerűen a női kvóták bevezetése a válasza. Biztos benne, hogy ez a jó megoldás?

- Hogy a női kvóta bevezetése lenne-e a legjobb orvosság a problémára, az talán nem egyértelmű, de az biztos, hogy ez egy járható út – és ha menne másképpen is, akkor a kvótákra nem is lenne szükség. Azokban az országokban, ahol a nők bevonása a politikai vagy a vállalati döntések meghozatalába – jobbára a női kvóták révén – megvalósult, ez mindig politikai (párt-) kezdeményezés volt. És ma már az is elmondható, hogy az összes érintett országnak kimutatható versenyelőnyt okozott.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.