Ezt a büntetési nemet
a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának 1989-ben kelt második fakultatív jegyzőkönyve is tiltja. Magyarország a két dokumentumot 1993-ban, illetve 1995-ben ratifikálta.
Kérdésünkre Lattmann Tamás nemzetközi jogász kijelentette: a római egyezménynek a halálbüntetést tiltó, 2002-ben született kiegészítő jegyzőkönyvét önmagában nem, hanem csak az egész dokumentummal együtt mondhatnák fel. Ez azt jelentené, hogy kizárnánk magunkat az Európa Tanácsból (ET) is. Ennek további, hasonló eset híján nehezen kiszámítható következményei lehetnének – tette hozzá Lattmann –, mert az ET-tagság az uniós csatlakozás előszobája és feltétele.
Halálos ítéletet kiszabni az Európai Unióban is tilos – hangsúlyozta a nemzetközi jogász –, mert ellentétes az alapjogi chartával. Ha pedig azt megszegnénk, meg kellene állapítani, hogy fennáll az emberi jogok megsértésének súlyos veszélye, ezért Magyarország egyes jogait – beleértve az Európai Tanácsban az országot megillető szavazati jogot – felfüggesztenék, s megvonhatnák a támogatásokat is.
Arra a kérdésünkre, hogy a halálbüntetés bevezetésével kockáztatnák-e az ország EU-tagságát, a nemzetközi jogász emlékeztetett, a közösség történetében kizárásra még nem volt példa. Erre
az alapszerződés nem is ad lehetőséget, de ha egy állam tudatosan szembemenne a nemzetközi és az uniós joggal, a szakértő szerint előbb-utóbb akár ez is bekövetkezhet.
Nagyon valószínűnek tűnik ugyanakkor, hogy ezeket a kockázatokat Orbán Viktor nem vállalná a halálbüntetés visszaállítása érdekében, de önmagában már a téma fölemlegetése – és előre láthatólag hosszú ideig tartó lebegtetése – szervesen illeszkedik abba a politikai stratégiába, amelynek valódi célja a Jobbikhoz vándorolt egykori Fidesz-szavazók visszacsábítása. Ennek a félig-meddig új irányvonalnak a része a napokban bejelentett, a menekültügyben tervezett, úgynevezett nemzeti konzultáció is, amelynek kérdéseit olyan hangvétel hatja át, amely kendőzetlenül tárja föl a valódi célt: az idegenellenes hangulat szítását, az eddig inkább a Jobbik által tematizált téma „elrablásának” szándékát.
A halálbüntetést az Alkotmánybíróság 1990-ben törölte el. A vezető politikusok közül elsőként Horn Gyula egykori miniszterelnök vetette fel 1996-ban, hogy erről mégis érdemes lenne gondolkodni. Ő népszavazást javasolt, és jelezte, ha dönt a nép, maga igennel fog voksolni. Az FKGP 1998 márciusában parlamenti vitanapot kezdeményezett a tárgyban, és a párt választási programjában is szerepelt a halálbüntetés visszaállítása. Most a Jobbik tenné ugyanezt.
|
Megfeledkezett az élethez való jogtól
Laufer László / Népszabadság |
Pár hete pedig Lázár János kancelláriaminiszter is szóba hozta a témát, amikor a Szegedi Ítélőtábla egy emberölési ügyben az Alkotmánybírósághoz fordult, azt kérdezve, hogy a tényleges életfogytig nem ellentétes-e a római egyezménnyel. A politikus szerint a bíróságoknak fogalmuk sincs a magyar valóságról, miközben a társadalom elsöprő többsége a legsúlyosabb bűncselekmények esetében a halálbüntetés visszaállítását támogatná.
Lázár akkor sajnálta, hogy erre nincs lehetőség.
Valójában soha sehol nem sikerült igazolni, hogy a halálbüntetés tényleges visszatartó erőt jelentene – állítják kriminológusok. Ezt támasztja alá például az is, hogy Magyarországon a rendszerváltozás előtt több gyilkosság történt, mint utána. Egyébként Szemere Bertalan ezt a büntetési nemet egy 1841-ben megjelent írásában úgy minősítette, hogy „anakronizmus korunkban".
