– Mentünk az unokáimmal a boltba, amikor megállt előttünk a járdán Sz. Imre. Bicikligumik lógtak a nyakában, és azt üvöltötte, hogy rohadj meg, büdös kurva.
Meg azt, hogy agyonverlek, de előbb felgyújtom a házatokat. A kisgyerekek félnek ilyenkor, ezért elmentem panaszra az önkormányzathoz. Ott azt mondták, ez gyámhatósági ügy, de már nem hozzájuk tartozik,
hanem a kormányhivatalhoz – mesélte a tájékoztatón egy idősebb asszony. – Panaszkodtunk az önkormányzati képviselőnek is. Jóindulattal azt tanácsolta: kerüljük el őket, menjünk két utcával arrébb! Hát hogy menjünk két utcával arrébb, amikor ott lakunk Sz.-ék mellett?
Sz. Imre különösen azokra szokott feldühödni, akik süteményt vesznek a közeli cukrászdában. Az unokák még a saját udvarukban is félnek, amikor bekiabál a nagymamájukra, hogy te nagy picsájú, büdös kurva, talicskaszám hordod haza a krémest. A piacon is rájuk ordított, amiért az asszony szólni mert a rendőrségnek, hogy Sz.-ék ürüléket öntöznek ki a buszmegállóba.
|
| Fotó: Schmidt Andrea / Délmagyarország |
– A bejelentés után egy hónappal behívattak engem is, meg Sz. Imrét is a rendőrségre, és leültettek egymás mellé. Jegyzőkönyvbe vették a panaszomat. Felolvasták, kérdik, aláírom-e. Aláírtam.
Akarom-e az ügyet továbbvinni a bíróságra? Én nem akarom, mert félek tőlük. Mért nem viszik ők?
Számtalanszor kint voltak, látták, mi történik. Azt mondta erre a rendőr, ebben az esetben itt írjam alá, hogy nem akarom bíróságra adni az ügyet. No, akkor rám jött a sírás, Sz. Imre meg elkezdett rám ordítani, hogy a kurva anyádba, mért nem hoztál ennek az úrnak is finom krémest. Nem jó az ilyet hallgatni.
Egy másik szomszéd évekkel ezelőtt pizzériát nyitott a szomszédságukban. A vállalkozás gyorsan tönkrement,
a környéken még az ingatlanok is elvesztik értéküket.
A harmadik szomszéd meséli, nemrég érdeklődött valaki a házuk iránt. Mikor a vevő elköszönt, és kinyitották neki az utcai kaput, mintha csak erre várt volna, megindult befelé egy patkány.
Sz.-ék udvarán tömérdek hulladék van felhalmozva. A szomszédok szerint többször volt már tűz, de szerencsére még nem terjedt rá a házakra. Ellenben folyton bűz van, a macska nagyságú patkányok tömegével rajzanak széjjel a szomszédságba. Láttak már pucér drótot kívülről, a járda felől Sz.-ék kapujára fűzve; arra gondoltak, hogy akár áramot is vezethettek bele. Úgy látják, a testvérek állandó közbiztonsági és egészségügyi veszélyhelyzetet tartanak fenn.
Egyikük, Ferenc már cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll.
Van kinevezett gondnoka, aki azonban nem nagyon mer bemenni hozzájuk.
Néhány nappal a sajtótájékoztató után a gondnokkal sisakos kommandósok jelentek meg Sz.-éknél, és mivel nem nyitottak nekik ajtót, a padláson keresztül hatoltak be a házba. Elvezették a gondnokság alatt álló Sz. Ferencet, és a Szegedi Tudományegyetem Pszichiátriai Klinikájára szállították kezelésre. Amikor Sz. Imre hazaérve értesült a történtekről, őrjöngeni kezdett, és sörösüvegekkel dobálta meg a szomszédok házát. Erre őt is elvitték a rendőrök.
A Csongrád Megyei Kormányhivatal sajtószolgálatától részletes segítséget kaptunk a bonyolult helyzet megértéséhez. A lényeg, hogy a hatóságok
a hatályos jogszabályok szerint jártak el, amelyek pedig azért születtek, hogy senki szabadságát ne lehessen kellő jogalap nélkül korlátozni.
Aki azonban segítségre szorul, alapos megfontolás után, az előírt jogi folyamat lezárultával megkaphassa a szükséges segítséget, feltéve, ha a megfelelő intézményben van erre kapacitás.
Sz. Ferenc bizonyítottan, Sz. Imre nagy valószínűséggel mentális zavarral küzd. A jogalkotó, nyomában a jogot alkalmazó hivatal úgy közelíti meg a problémát, hogy ők beteg emberek, a szaknyelv pszichoszociális fogyatékossággal élőknek hívja őket. Gyógyszert kellene szedniük, ám ezt elmulasztják – például mert a háziorvoshoz sem mennek el soha –, ezért viselkednek antiszociálisan.
Mindaddig azonban, míg nem kerülnek a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá, nem lehet őket korlátozni a jogaikban.
Ez ugyanis nagyon súlyos következményekkel járó döntés. Bárki jelezheti a gyámhivatalnak, ha olyan személy él a környezetében, aki a viselkedéséből, életkörülményeiből ítélve segítségre szorul. Minden bejelentést megvizsgálnak. A szabályok szerint idézést írnak az illetőnek, hogy menjen be a hivatalba. Nem biztos, hogy átveszi, de ha igen, akkor sem biztos, hogy megjelenik. Bizonyos idő elteltével újra idézik. E második idézésre a legtöbben elmennek, és a gyámügyi szakember elbeszélget velük. Ha ő is úgy látja, valóban segítségre van szükség, pszichiátriai szakvéleményt kér. Ezek után az illetékes pszichiátriai gondozóból is idézést küldenek az illetőnek. Nem biztos, hogy el fog menni – ezen a ponton gyakran el is akad az eljárás. Orvosi vizsgálatra ugyanis senkit nem lehet az akarata ellenére kötelezni.
|
| Fotó: Schmidt Andrea / Délmagyarország |
Elmeszakorvosi vélemény nélkül pedig akadályba ütközik a gondnokság alá vételi eljárás. E nélkül nem dönt a bíróság, de ha van szakvélemény, akkor is kell még a lakóhelyéről készült környezettanulmány. Beszerzik a vagyont tartalmazó leltárt. Nyilatkoztatják a gondnokság alá vonni szándékolt személyt, milyen jövedelmei vannak, és érzése szerint be tudja-e osztani őket. Ezek nélkül a bíróság nem tárgyalja az ügyet.
– De ha nem lehet őket pszichiátriai vizsgálatra kötelezni, akkor ott vége is van a történetnek?
– Néha az élet megoldja
– mondja a Csongrád Megyei Kormányhivatal sajtószolgálatának munkatársa. – Például az egyik testvér ellen büntetőeljárás indult, így a rendőrség segítségével el lehetett vinni a pszichiátriára, és megvizsgálni. A betegsége miatt ön- és közveszélyes magatartást tanúsított, olyankor kihívják a mentőket, és gyakran rendőri segítséggel elviszik. Az persze bonyolult szakorvosi kérdés, mikor állnak fenn a kritériumai az ön- és közveszélyes viselkedésnek.
– Az nem számít, hogy tönkreteszi a környezete életét?
– A gyámhivatal részéről nem ez a szempont, noha írnak erről a környezettanulmányban. Ha megvannak az előírt iratok,
a bíróság az esetek többségében cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezi az illetőt, és hivatásos gondnokot jelöl ki hozzá a gyámhivatal.
– Látható, ez sem végleges megoldás, például mert a gondnokot sem engedik be.
– A gondnokaink nagyon leterheltek. Egy hivatásos gondnoknak legfeljebb 30 gondnokoltja lehet, a szegedi járásban az átlag 28-30. A gondnoka kezdeményezte Sz. Ferenc elhelyezését az Ópusztaszeri Pszichiátriai Otthonban – Csongrád megyében ez az az intézmény, ahol a legsúlyosabb állapotú betegek elhelyezhetők.
Kapott is behívót előzetes szűrővizsgálatra – de nem ment el. Az még csak annak a felderítése, vannak-e fertőzései, például tbc-je, fölvehető-e egyáltalán a bentlakásos osztályra. Már tavaly nyár óta be kellett volna hívni, de Ópusztaszeren is csak akkor van erre lehetőség, ha megürül egy ágy, mert teljes a kihasználtság.
– A szomszédok közegészségügyi veszélyhelyzetre panaszkodtak, például az Sz.-éktől kirajzó patkányok és a kilocsolt ürülék miatt.
– A közterület fölött az önkormányzat az illetékes. A rágcsálóirtás elrendelése a tisztiorvosi szolgálat feladata, de ehhez be kellene menni magánterületre. A patkányok lyukban laknak, ahhoz, hogy ezekhez hozzáférjenek, el kellene pakolni a tömérdek szemetet az udvarról, ami nem a tisztiorvosi szolgálat feladata. A hulladék magántulajdon és magánterületen található.
– Évekkel korábban bezárták például az OPNI-t, és megszüntettek számos bentlakásos pszichiátriai férőhelyet.
Sokan már akkor megmondták, hogy a zárt elhelyezést igénylő elmebetegek szétszélednek a társadalomban, és pokollá teszik a környezetük életét.
– Tényleg szűkös a pszichiátriai fekvőbeteg-kapacitás. Ahol a mentálisan zavart emberek családban élnek, ott nem éleződik ki így a helyzet. Aki az intézeti elhelyezés után rendszeresen beszedi a gyógyszereket, annak is javul az állapota. De a betegek jogaira is gondolni kell, hiszen a gyámhatóság elsősorban az ő érdekeiket képviseli. A mentális betegeknek is fontos, milyen az életük minősége. Az sem volt jó, amikor mindenkit zárt intézetbe dugtak, hiszen mit tudtak ott csinálni. Néztek ki a kerítésen, bámulták a tévét, vagy horgoltak a haláluk napjáig. Semmi célja, értelme nem volt az életüknek. Szentesen már épül egy új, bentlakásos, munkaterápiás intézmény, ahol egészen újszerű szakmai gondozás és felügyelet mellett önálló életre szoktatják őket.
|
| Fotó: Schmidt Andrea / Délmagyarország |
Néhány nap múlva Sz. Imre ismét otthon volt. Kiabált a szomszédokkal, romlott narancsot és bicikligumit árult. Bár megindult ellene is a gondnokság alá vételi eljárás, önként alá kellene vetnie magát a pszichológiai szakvizsgálatnak, erre azonban, mint tudjuk, nem kötelezhető.
Azt mondta a szomszédban lakó nagymama: ő nem Sz.-éknek akar rosszat, szánja is őket – egészen egyszerűen csak élni szeretne a családjával.
Mindenki szeretne élni.
