„A strasbourgi bíróság olyan, mint egy úri klub”

A Sukoró-ügyben nem jelent-e kizáró okot, hogy a Szolnoki Törvényszéken ezt tárgyaló Sólyomváriné Csendes Mária ki volt rendelve a Szegedi Ítélőtábla büntető kollégiumához is? Vagyis, egy bizonyos időszakban Szolnokon és Szegeden, az elsőfokú és a másodfokú bíróságon is ítélkezett. Harangozó Attila azt válaszolta: a Kúria állást foglalt az ügyben, és úgy döntött, hogy ítélkezhet ilyen körülmények között. Ezek után értelmetlen még egyszer föltenni a kérdést, hogy joga van-e a Szegedi Ítélőtáblának másodfokon ítélkezni. Ez eldöntött kérdés, „ítélt dolog”; nem joguk, hanem kötelességük lefolytatni a másodfokú eljárást.

Megjegyzésünkre, hogy miután az Alkotmánybíróság visszamenőleg megsemmisítette az OBH elnökének ügyáthelyezési jogáról szóló törvényhelyet, a Hagyó-ügy eseti döntéssel került másodszor is Kecskemétre – ilyen esetben pedig nem feltétlenül a területileg illetékes Szegedi Ítélőtáblának kellene lefolytatnia másodfokon a pert, Harangozó Attila azt felelte: a jogszabály szerint a bírónak a tárgyalóteremben meg kell vizsgálnia, hogy ő illetékes-e az adott ügyben. Akkor kérheti a kizárását, ha talál olyan jogszabályt, amelyre hivatkozhat ennek érdekében. De a Kúria már döntött ebben a kérdésben, és nincs olyan jogszabály, amely alapján a bírák bármikor elkezdhetik vizsgálni, hogy ők illetékesek-e.

Megemlítettük, hogy a strasbourgi emberi jogi bíróság 2016. január 12-én a Miracle Europe Kft. kontra Magyar Állam ügyben, hasonló helyzetben elmarasztalta Magyarországot, mert az elvonta a kérelmezőt a törvényes bírótól. A kijelölt bíróság nem tekinthető törvényes, független és pártatlan bíróságnak, az így lefolytatott eljárás nem tisztességes. A strasbourgi bíróság megállapította, hogy bár az Alkotmánybíróság megsemmisítette a bíróság kijelölésének jogát, nem kapcsolódik ehhez konkrét jogkövetkezmény, ez nem lehet jogalap arra, hogy továbbra is területen kívüli bíróságon tárgyalják az ügyet. Harangozó Attila azt válaszolta: az Európa Tanács, és intézménye, a strasbourgi bíróság „olyan, mint egy úri klub”: rosszallását fejezheti ki, megbüntetheti néhány ezer euróra a magyar államot, de a Luxembourgban működő Európai Bírósággal ellentétben a magyar jogrendet nem írhatja felül.

Megkérdeztük: miért pont a Szegedi Ítélőtáblára vezet a politikailag kényes ügyek útja? Hiszen van több más ítélőtábla a fővárosin kívül is. Harangozó Attila azt mondta: egy okkal több, ami miatt úgy érzi, valójában nem jogi, hanem más természetű a kérdés. Meg nem nevezett bírák, vagy jogi szakértők mögé bújva azt feltételezik a szegedi bírákról, hogy nem pártatlanok, és nem elfogulatlanok. A ki nem mondott vádak szerint azonban csak a politikai ügyekben nem azok – hiszen az összes többi perben soha, semmilyen gyanakvás nem merült föl. Nemhogy az ítélet ismeretében, de a másodfokú eljárás megkezdése előtt, eljárásjogi érvek álcájában ilyet feltételezni ahhoz hasonlít, mintha „azt mondanám: én már tudom előre, hogy holnap ő majd hazudni fog”.