Ez a kiszolgáltatottság érződik a jövedelmeken is, ugyanis a KSH helyébe kényszerülő Policy Agenda legfrissebb kutatása szerint
változatlanul négymillió ember él a létminimum alatt.
A magyarok egy főre jutó átlagjövedelme máig nem éri el a 2006-os szintet, és a magyar munkavállalók jogait a kormány évekkel ezelőtt odalökte a nemzetközi piacon versenyképtelen, csak alacsony hatékonysággal termelő magyar vállalkozóknak – mondja Pataky Péter, a legnagyobb szakszervezeti tömörülés leköszönt elnöke. Az oligarchák persze mindenekelőtt saját zsebüket akarják megtömni, az alkalmazottakkal nem törődnek, a szakszervezetek pedig – már ahol vannak – ma szinte senkit nem tudnak megvédeni. Ezért is nőttek az utóbbi időben jelentősen a jövedelmi, vagyoni és fogyasztási egyenlőtlenségek. Vagyis a Fidesz 2006-os szlogenjét aktualizálva ma „rosszabbul élünk, mint tíz éve!” Kivéve természetesen azokat, akik a szentendrei mérnök helyett kénytelenek belépni a Fideszbe.
A mai helyzet 2010 után, a Fidesz hatalomra jutásával kezdett kirajzolódni, miután a kormány a szakszervezetekkel történő egyeztetés nélkül –
szinte teljesen átírta a munka világát szabályozó törvényeket.
A kétharmados többség mindenekelőtt megváltoztatta a munka törvénykönyve addig érvényes szellemiségét, mely szerint a jog mindig a gyengébbik felet, tehát a kiszolgáltatott munkavállalót védi a gazdaságilag erősebb munkaadóval szemben. A jogszabályban a kormány legyengítette a szakszervezeti jogosítványokat, megnyirbálta a kollektív jogokat, diszkriminálta a kollektív szerződéseket. Egy névtelenséget kérő Liga-szakértő szerint az is igaz, hogy a szakszervezet presztízse nem emiatt, hanem saját impotenciája miatt veszett el.
A jogfosztás tétjét az érintettek, a „melósok és alkalmazottak” nem is érzékelték, pedig a munkaadóval konfliktusba kerülő munkavállaló ennek következményeként teljesen egyedül maradt. Az erőltetett menetben végrehajtott törvényalkotás idején a kormányzati propaganda folyamatosan azt sulykolta, hogy a munka törvénykönyvének megváltoztatásával a munkaerőpiacon akarnak „tisztes szerződéses” viszonyokat kialakítani. A médiát birtokló kormányzatnak végül sikerült azt a látszatot keltenie, hogy a munka törvénykönyvét aláírta a legerősebb szakszervezeti tömörülés elnöke is. Pataky Péter viszont ma is állítja, hogy az aláírt megállapodás csupán a jogfosztott szakszervezeti mozgalom továbbélését szolgálta.
|
Iszonyú a munkahelyféltés, az emberek többsége a megélhetésért szinte mindenre hajlandó
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
A Fidesz törvénygyára szigorította a sztrájktörvényt is. A politikai harchoz nem szokott, kényelmeskedő szakszervezetek azonnal lehetetlennek minősítették a munkabeszüntetéseket. Ugyanis ha egy sztrájkot a jogszabály elfogadása után törvénytelennek minősített a bíróság, akkor annak költségeit a szakszervezeti vezetők fizethették volna.
Ez a jogos félelem a mai napig megmaradt, viszont az érdekvédelem stratégiát váltott, az évekig tartó dermedt csend után valóságos sztrájkhullám alakult ki, szakértők szerint
a tömeg ereje emeli a sztrájkot törvényerőre.
A törvénymódosítás dömpingje végül megszüntette a korkedvezményes nyugdíj minden formáját, még azt is, ami az állam számára nem jelentett semmiféle többletkiadást. Ezzel a döntéssel lényegében megágyaztak az 55 éven felüliek munkanélkülivé válásának. Az pedig már minden korosztályt érzékenyen érintett, hogy a korábbi kilencről három hónapra csökkentették a munkanélküli-segély folyósítását.
A jogfosztást néma csend kísérte. Orbán Viktor csak miután átíratta a munka világának szabályait, az önkormányzati választások előtt szeptemberben találkozott először hivatalosan is a szakszervezeti vezetőkkel, hogy kiosszon néhány jól irányzott kokit meg sallert. Az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén bejelentette, hogy az érdekegyeztetés rendszerváltás óta kialakult konszenzuskereső gyakorlatának vége, a továbbiakban „nem tekintjük kőbe vésettnek az érdekegyeztetés jelenlegi formáját. Hisz semmilyen törvény nem írhatja felül a választói akaratot”. Pedig „barátja”, a törvénytelen gördülő sztrájkjával a Fideszt hatalomba segítő Liga elnöke, Gaskó István szerint is illett volna Orbánnak a törvénymódosításokról a szakszervezetekkel érdemi párbeszédet folytatni. De a valódi érdekegyeztetés helyett – és az Európai Unió megnyugtatására is – létrehozták a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsot, amelynek üléseire a gazdasági kamara, az egyház és a civil szervezetek is meghívót kapnak.
A kormány azonban jól számított, a munkavállalók jogainak megkurtítását, ha nem is egyetlen „puskalövés nélkül”, de komoly következmények nélkül tudomásul vette a magyar társadalom.
Az elmúlt években történt kirúgási hullám – több neves jogász szerint is – azt igazolja, hogy a „dolgozó kisember” szinte teljesen védtelen Magyarországon. A munkavállalókat érintő leggyakoribb és legdurvább érdeksérelem a munkaviszony jogellenes megszüntetése, amit ma érdemi kockázat nélkül megtehet a munkáltató.
Korábban szinte minden esetben komoly kártérítésre számíthatott a „sértett”, és vissza is helyezhették eredeti munkakörébe. Ma viszont emiatt az elbocsátott dolgozó egyre ritkábban fordul bírósághoz,
egyszerűen nem éri meg végigjárnia az igazságszolgáltatás lépcsőit.
A Fidesz ezt a helyzetet tudatosan állította elő, hisz már a Széll Kálmán Terv is tartalmazta a munkaügyi perek számának csökkentését. A Kúria is kifogásolta, hogy a törvény nem ösztönzi a vállalkozókat jogkövető magatartásra, ezért információink szerint belső anyagban hívta fel a Nemzetgazdasági Minisztérium figyelmét annak mielőbbi megváltoztatására. Eddig semmi nem történt. Közben az Országos Bírói Hivatal is hasonló álláspontra helyezkedett.
Vég nélkül lehetne sorolni azokat a paragrafusokat a munka törvénykönyvéből, amelyek a munkaadót erősítik. Csak egy újabb példa: korábban három hónapos volt a törvényes próbaidő, ma ezt kollektív szerződésben hat hónapra is lehet emelni, vagyis ennyi idő alatt lehet a „melóst” jogkövetkezmény nélkül, büntetlenül kirúgni. Székely Tamás szerint az idénymunkára beállt üzemek százai így jutnak olcsó munkaerőhöz. Ugyancsak a tulajdonosok érdekeit szolgálja, hogy felemelték a munkavállaló által okozott kártérítés összegét, bizonyos esetekben a teljes kárt meg kell téríteniük a dolgozóknak. Az állam így próbálja csökkenteni a vállalkozók pluszterheit, egyébként nem tudnának költséget csökkenteni, hisz tele vannak különadókkal.
Látszólag ugyan az üzemi munkás érdekeit szolgálja a megemelt munkaidőkeret – ennek alapján az egész havi munkát 15 nap alatt is le lehet dolgozni –, de akkor 12 órás, vagy hosszabb munkanapokkal kell számolni. Székely szerint külföldön ezt a gyakorlatot a leterheltség miatt tiltják, nálunk viszont elterjedt a hosszú műszak. Ha a szakszervezet képviselője mégis tiltakozik, akkor legtöbbször a halálra dolgoztatott, állandó balesetveszélynek kitett munkás hajtja el.
Az ilyen ügyek nem kerülnek bíróságra, mert a munkavállalónak nincs más kereseti lehetősége, se pénze a pereskedéshez. Ráadásul dolgozói érdekképviselet nincs az üzemekben. Az emberek így örömmel veszik tudomásul, ha feketén, zsebbe kapják a fizetést – ilyen módon felbecsülhetetlenül sokan élik fel a jövőt.
Munkahelyi érdekvédelem híján a munkaügyi ellenőrzések még feltárhatnák a szabálytalanságokat. A legfrissebb jelentések a foglalkoztatók 69 százalékánál találtak valamilyen jogsértést, ami a dolgozók 67 százalékát érintette.
Nőtt a munkahelyi balesetek száma is:
munkaidőben 78-an vesztették életüket. A kormány viszont megszüntette a munkaügyi ellenőrzéseket végző hatóság önállóságát. Ma a Nemzetgazdasági Minisztérium főosztályaként végzi a feladatát: a tárca az ellenőrök közel felét kirúgta, az ellenőrzések számát ugyancsak felére csökkentette.
A kormánypárti politikusok között van, aki tiltakozik a munka világának rombolása ellen. Információink szerint a terület korábbi gazdája, Czomba Sándor munkaerőpiacért felelős államtitkár akkor távozott posztjáról, amikor beleegyezése nélkül – a vázolt módon – meggyengítették a hazai munkaügyi ellenőrzés rendszerét. Állítólag előfordult, hogy Czomba tudomása nélkül, egyéni képviselő nyújtott be törvényjavaslatot a parlamentnek. Ugyanakkor a kormány már tett gesztusokat is a szakszervezeteknek. Egy évvel ezelőtt kormányközeli lapok is beszámoltak arról, hogy a kabinet hajlandó a munka törvénykönyve munkavállalókat sújtó paragrafusait újratárgyalni az érdekvédelemmel.
A már elfogadott tervezetet még az internetre is kitették, de aztán az eltűnt, és vele úgy tűnik, az az esély is elveszett, hogy a munkavállalók rövid időn belül visszaszerezhetik korábbi jogaikat.
