Csapodi Zoltán igazgató és Ferencz Gábor igazgatóhelyettes úgy döntöttek, hogy az iskola jelenlegi és leendő diákjai érdekében személyesen is tájékoztatják a sajtót.
Péntek délelőtt a Trefort Gimnáziumban újságíróknak beszéltek arról, mit tesznek annak érdekében, hogy ilyen ne fordulhasson elő többet. Az iskola vezetői a jelek szerint még mindig nem jutottak túl a sokkon, amit az ügy kirobbanása okozott.
Szerintük a 25 évvel ezelőtt történtekkel kapcsolatban itt és most nehéz a felelősséget firtatni. Csapodi érzékeltetni próbálta, hogy milyen dilemmákkal küzdhetett az igazgató, illetve az osztályfőnök, akiknek az osztályában Sipos a szexuális bántalmazásokat elkövette. (Az akkori igazgató korábban lapunknak azt nyilatkozta, hogy nem tudott az ügyről. - A szerk.)
|
Csapodi Zoltán igazgató és Ferencz Gábor igazgatóhelyettes még mindig a történet hatása alatt áll
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
– Mi a jó döntés? Maradjon rejtve az ügy? Az érintett szülők határozott kérése volt, hogy a gyerekeket ne érje több sérelem. Hosszú távon viszont az lett volna az érdek, hogy kiderüljön – mondta az igazgató, hozzátéve, hogy 25 év távlatából is nehéz a felelősséget megállapítani. Elmondta azt is, mennyire más volt a társadalmi közeg az „erjedő kommunizmusban”: nem voltak gyerekjóléti szolgálatok, nem volt ombudsman, nem volt kiépített alkotmányos apparátus az ilyen ügyekre, még az ENSZ gyerekjogi dokumentumát is évekkel később írta alá Magyarország. Példaként említette azt is, hogy a nyolcvanas években alig volt elérhető iskolapszichológusi szolgáltatás. (A Trefortban akkor már volt állandó iskolapszichológus. - A szerk.)
Amikor a 444 cikke végigsöpört a nyilvánosságban, az igazgató azonnal felhívta azokat a kollégáit, akik elvileg tudhattak Sipos tetteiről. Csapodi Zoltán azt mondja, azon kevesek, akik konkrétan tudtak róla, titkolták, tabusították, így a többi kolléga nem is értette, miért kell egy nagyszerű kollégának egyik pillanatról a másikra eltűnnie az intézményből.
Ferencz Gábor hozzáteszi: ő kilencvenben – vagyis egy évvel Sipos kirúgása után – diákként kezdte meg itt a tanulmányait, de még pletyka szintjén sem hallott róla. Csapodi ehhez hozzáfűzte, hogy amikor Siposról hallott a későbbiekben, az zömmel arról szólt, hogy mennyire zseniális pedagógus volt. Az arányokat is kifejezte: 10 pozitív véleményre jutott egy „susmus” arról, hogy mit is követett el.
Ahogy az igazgatóhelyettes fogalmaz: „a pletyka elment a mélység felett”. Olyannyira tabu maradt az ügy, hogy Csapodi hat évig azt sem tudta, hogy a kirúgott tanár lányát tanítja történelemre. (Ezt a részletet azért érdemes elismételni: Sipos a lányát ebbe a gimnáziumba íratta.)
|
A sok válás és rosszul műkődő család miatt még fontosabb, hogy jól működjön a pedagógusok vészjelzése
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Az információáramlást a pedagógusok között, az érintettek zárásán kívül az is nehezítette, hogy a gimnáziumban „kabinetrendszer volt”, ami azt jelentette, hogy a teljes tanári kar csak a nagyértekezleten találkozott egymással. A nyolcvanas évek végén ráadásul a tanári kar is klikkesedett, a kommunista rezsim szimpatizánsai, a liberális szemléletűek és a konzervatívok nem igazán beszéltek egymással.
Csapodi annyit mindenesetre kiderített, hogy a szexuális bántalmazás miatt súlyos traumán átesett gyerekek szülei azzal a feltétellel hagyták csendben lelépni Sipost, hogy megígéri, elmegy pszichiáterhez, és többet nem kerül iskolás gyerekek közelébe. Azóta tudjuk, hogy ez utóbbi feltételt biztosan nem tartotta be: a televízióban is ezzel a korosztállyal dolgozott, és ahogy a hvg.hu kiderítette, még a közelmúltban is ezt a korosztályt felvételiztette óraadó tanárként egy budapesti főiskolán.
Azt a kérdést persze nem Csapodinak kell feltenni, hogy akkor vajon miért nem szólalt meg/tett valamit az akkori igazgató, illetve a bántalmazott gyerekek osztályfőnöke, amikor a férfi feltűnt a televízióban.
Az intézmény vezetőit mind ez idáig nem keresték meg a 444 riportjában szereplő névtelenséget kérő, egykori ságváris áldozatok. A gimnáziumi belső levelezési listák „forrnak”, a bántalmazási ügyben érintett osztálytársak pedig hamarosan érettségi találkozón is kibeszélhetik az ügyet egykori tanáraikkal.
A Terfort vezetői azt mondják, folyamatosan napirenden lesz a téma a jelenlegi diákok, tanárok és szülők között, hogy a tanulságokat kibeszélhessék. Az évnyitó tanári értekezletnek is ez lesz az egyik fő témája. Az átbeszéléssel az az iskola célja, hogy ha – akár az iskola falain belül vagy kívül – abúzus ér egy gyereket, akkor felismerje a veszélyt, és tudja, hová fordulhat segítségért.
A gimnázium a programjain (például Tolerancia Nap) és az osztályfőnöki óráin keresztül is azt szeretné elérni, hogy a gyerekek befogadó, nyitott közegben érezhessék magukat, ahol őszintén beszélhetnek problémáikról. A Trefortban – az igazgató elmondása szerint – fokozottan figyelnek a gyerekek minden egyes rezdülésére, mert „nagyon sok a válás, a sérülékeny család”.
Az igazgató végül úgy fogalmazott: az iskola nyitott marad a szülők, diákok, kollégák kérdéseire, a nyilvánosság számára azonban szeretnék lezárni az ügyet.
Valószínűleg ez nem lesz ilyen egyszerű.
