A nyár végén számolt be lapunk arról, hogy Kligl Sándor szobrászművész munkáira annak ellenére is rendszeresen jutott NKA-pénz, hogy az NKA-bizottság tagjaként nem pályázhat támogatásra. Kligl Lengyel Györgyinek, az Emberi Erőforrások Minisztériuma közigazgatási államtitkárának az élettársa. Alkotásai a szabályozást formálisan nem sértve, közvetve jutottak támogatáshoz, mivel nem Kligl, hanem a szobrot állítani kívánó települések pályáztak, amelyek aztán rábízták a munkát.

Így történt ez a tragikusan fiatalon meghalt olimpiai bajnok kenus, Kolonics György tavaly átadott szobrával is, amely a velencei-tavi Vizi Sportiskola (VVSI) északi evezőspályáján áll. Ebben az esetben a VVSI-t működtető állami cég fordult az NKA-hoz. Nyert is 14,5 millió forintot a Vizuális Művészetek Kollégiumától, ezt követően pedig ugyancsak 14,5 millióért (plusz áfa) megbízta Kligl kft.-jét a szobor elkészítésével.

A vitatott támogatással elkészült Kolonics-emlékmű Bruzák Noémi / MTI

A döntést pályáztatás nem előzte meg, a VVSI Népszabadságnak küldött tájékoztatása szerint azért nem, mert Kligl a szobor tervét már évekkel a pályázat beadása előtt elkészítette a Magyar Kajak-kenu Szövetség ösztönzésére. Akkor nem volt mód a felállítására, így most „törvényszerű” volt, hogy ő kapja a feladatot. A szoborállításban a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára, L. Simon László által alapított Velencei-tavi Kistérségért Alapítvány is közreműködött, bár a pályázásban nem vett és nem is vehetett részt, hiszen alapítója ekkoriban az NKA alelnöke volt.

Viszont az alapítvány egyik kurátora egy ideig a Kliglt megbízó állami cég ügyvezetője volt – jelenleg is a VVSI vezető alkalmazottja –, a felügyelőbizottsági tagok egyike pedig L. Simon ügyvezetői helyét vette át az államtitkár egykori családi cégéhez tartozó vállalkozásban, miután ezt L. Simon – minden jel szerint régi ismerősének – eladta.

Az, hogy Kligl szobraira eddig összesen 38 millió forint értékben jutott közvetett NKA-támogatás, azért különösen meglepő, mert a szobrász maga számolt be arról kissé sértetten pár éve, hogy szakmai elismertsége korántsem osztatlan, vagy ahogy ő fogalmazott: „A művészeti írók nem ismernek.” Némi vigasz lehet számára, hogy azért akadnak olyan helyek, ahol megbecsülik.