Miután mesterségesen olyan helyzetet teremtettek, hogy nagy pénz (illetve EU-támogatás) már csak az önkormányzati-intézményi napelemes projektekben van, tétlenül nézik, hogy a közpénzekből létrehozott deformált piac egy részét néhány magáncég látszólag felosztotta egymás között, az árakat is felhajtva, a maradékot pedig gyakorlatilag államosították. Végül pedig 2016 júniusától a szükségletekhez képest amúgy is minimális keretű Otthon Melege Program kiemelt céljai közül kivették a megújulós (lakóházakról lévén szó, értelemszerűen főként napenergiás) fejlesztéseket. Röviden így lehetne összefoglalni, mi történt az elmúlt hat évben
Magyarországon a napenergiában, ám a téma és a történet is összetettebb annál, hogy egyetlen bekezdésbe beleférjen. Az alábbiakban bemutatjuk, milyen lépésekkel ejtette csapdába a napenergia-szektort a kormány, illetve a kormányzati döntésekre meghatározó befolyással bíró gazdasági érdekháló.
A helyzet
Hogy Magyarország európai és regionális összehasonlításban is látványosan lemaradt a napenergia hasznosításában, az makro és mikroszinten is jól látható. 2015-ös adatok szerint (frissebb még nincs) nálunk a beépített napelemek összkapacitása mindössze 77 MW, miközben a kétmilliós igaz, délebbi fekvésű Szlovéniában ugyanez az adat 212 MW, tőlünk északra, Szlovákiában 538 MW, Romániában 1800 MW – az igazán megdöbbentő azonban az, hogy a nálunk lényegesen kisebb napenergia-potenciálú, viszont az energiarendszer fejlesztésében is a német mintát követő Csehországban a magyar érték közel harmincszorosa, 2126 MW, és ezt a különbséget nagyon nehéz lenne racionális érvekkel megindokolni.
Érdemes megjegyezni azt is, hogy Németországban, ahol a leggyorsabban fejlődik a piac, egyáltalán nem a támogatások hajtják a növekedést: ott nagyjából 0,8 euró, azaz 25 forint a napenergiával termelt áram kilowattóránkénti ára, Magyarországon viszont 31 – ezen az alapon nálunk kellene a legnagyobb tempójú növekedést tapasztalni.
– A napelemadó tavalyi bevezetése után a napelemek érezhetően drágábbak lettek (a nemzetközi ártrenddel épp ellentétesen), nagyjából öt százalékkal. A piac úgy reagált, ahogyan vártuk: megnőtt az import aránya, nem csak a beszerzések, hanem a szolgáltatások, vagyis a kivitelezés területén is – fogalmazta meg a legmeghökkentőbb állami beavatkozás konklúzióit kérésünkre Kiss Ernő, a Magyar Napelem Napkollektor Szövetség elnöke. Szerinte pozitív fejlemény, hogy a Mátrai Erőműben 16 megawattos naperőmű épült, Pécsen az állami MVM adott át nemrég 10 megawattos naperőművet, ám ezek mégis inkább csak elszigetelt jelenségek, az európai napenergia-forradalomból Magyarország eddig jórészt kimaradt.
A Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal frissen publikált 2015ös adatai szerint tavaly az elmúlt évek tendenciájához hasonlóan ismét megduplázódott a telepített napelemes erőművi kapacitás, aminek akár örülhetnénk is, ám az évtizedes lemaradásunk nem csökkent Európa többi országához képest – máshol sokkal gyorsabb a bővülés, és még Ukrajnában is tízszer annyi napelem jut egy főre, mint Magyarországon. A hazai növekedés jelentős része sajnos nem a magyar vállalkozásoknál csapódik le, mivel honfitársaink a környező országokba járnak napelemért, gyakran osztrák és német cégek építik meg a magyar napelemes rendszereket, kikerülve a napelemadót és a világ legmagasabb ÁFA kulcsát.
A szakmai szövetség vezetője azt állítja: mérhető volumenben csak az intézményi szférában, illetve a naperőművek területén van fejlődés, pedig egyébként Magyarországon is a napelem az egyik legjobb befektetés (a sok korlátozó tényező és az áramárat lefelé szorító rezsicsökkentés ellenére): a beruházások tíz év alatt megtérülnek, sokkal magasabb hozamot hozva, mint bármilyen banki megtakarítás. Említ egy konkrét példát is: ha egy családi házat gázfűtéssel építenek, a fűtési rendszer költsége akár a 3 millió forintot is elérheti. Amennyiben hőszivattyús-napelemes energiarendszerrel épül a ház, akkor 56 millió forint az energiaellátásra jutó beruházási költség, de a többlet a sokkal olcsóbb a rezsiköltség miatt már 46 év alatt is visszajöhet. Kiss szerint érthetetlen, hogy az állam miért hagyja parlagon heverni ezt a lehetőséget, miért nem segít a saját polgárainak – más uniós országokkal ellentétben – adókedvezményekkel és támogatásokkal. – Egy biztos: nem a napsütés hiányzik: egy MTA-kutatás szerint a magyar napelemes potenciál tizenkétszer nagyobb a teljes hazai villamos energiafogyasztásnál.
Botrány 1 - Fénymásolt győzelmek
A magyar energiapolitika az alapjait tekintve súlyosan elhibázott, az egyértelmű globális trenddel szemben csak minimális szerepet szán a megújulóknak. De még a hátrányba kényszerített zöldenergiaszegmensben is torz piaci arányok érvényesülnek, nem véletlenül: valahogy úgy alakult, hogy szinte kizárólag a biomassza (a háztartási tűzifa és a nagyerőművi faégetés) kap teret, miközben mindkettő komoly fenntarthatósági aggályokat vet föl. És hogy mindez tökéletesen egybeesik a politika szándékaival, azt fényesen igazolja, hogy a Megújuló Energia Cselekvési terv szerint 2030ig fenn is tartanák a fenti arányt – állítja Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért EP-képviselője. Az energia és fenntarthatósági ügyekkel kiemelten foglalkozó szakpolitikus úgy látja: a napenergiaszektor kétszeresen is mostohagyerek, hiszen a lefojtott megújulókon belül is a sor végére kényszerül. Ahol pedig mégis megvalósult valamilyen nagyobb volumenű napenergia- hasznosítás, ott mindig masszívan jelen volt, és ma is jelen van a korrupció.
2013-ban a Környezet és Energia Operatív Program (KEOP) 4.10.0/C jelű naperőműpályázatát az elbírálás, illetve az eredményhirdetés és a pályázók kiértesítése után az illetékes kormánytag, Lázár János visszavonta, Jávor Benedek értékelése szerint azért, mert „annyira nyilvánvaló volt a lopási szándék”. Ezzel azonban csak a még nagyobb botránynak vette elejét, a 12,2 milliárdos keretösszegű pályázat szabálytalanságait amelyek nem egyediek, hanem rendszerszerűek nem orvosolta és nem zárta ki, a felelősséget nem vizsgálta, felelősségrevonás sem történt. Az említett eset tényleg olyan volt, mint az Orbán-rendszer dakota állatorvosi lova: az odaítélt, bár ki nem fizetett támogatási összeg legnagyobb hányadát olyan frissen alapított vagy szakmai múlt nélküli cégek nyerték (volna) el, amelyek a zöldenergiaszektorban sosem tevékenykedtek, és amelyek addig jellemzően árbevétel nélkül vegetáltak; a nyertesek között összesen kilenc darab 0 forintos árbevételű cég volt – ők körözték le a szektor legtapasztaltabb vállalkozásait egy olyan pályázati rendszerben, ahol elvileg a referencia és az üzleti terv volt a legfőbb bírálati szempont (fontos adalék, hogy a KEOP nem garázscégek felfejlesztését, innovatív kisvállalkozások befuttatását szolgálja, hanem elsősorban a fenntartható fejlődést: a deklarált célok alapján kizárólag olyan projekteket támogat, amelyektől joggal remélhető, hogy megvalósításuk nyomán csökken a környezetszennyezés, javul a környezeti állapot, mérséklődik az energiafogyasztás stb. ezen komplex célrendszer teljesülése gyakorlatilag kizárható olyan vállalkozások esetében, amelyek semmilyen tapasztalattal nem rendelkeznek a megújuló energiatermelés területén).
A pályázaton összesen 11 olyan céget hoztak ki nyertesnek, amelyek fillérre azonos támogatást (az egyik csoportban 220.140.000 forintot, a másikban 246.830.000 forintot) igényeltek és nyertek márpedig teljességgel kizárható, hogy földrajzilag nagy távolságban lévő, eltérő feltételek között megvalósítandó és különböző műszaki tartalmú napenergiaprojektek valós költsége 100 százalékban azonos legyen. Sokkal inkább az valószínűsíthető, hogy fénymásolóval készült, a biztos nyerés tudatában beadott pályázatokról volt szó. A pályázók egy jól körülhatárolható körénél fölmerült a kormányzati kapcsolat: az Átlátszó gyűjtése szerint a majdnemnyertesek közé került például Hamar Endre, Tiborcz Istvánnak (a kormányfő vejének) egykori üzlettársa, akik két érdekeltségével, a Sistrade Kft.vel és a PBE Energiamenedzsment Kft.vel összesen 428 millió forint uniós támogatásra kapott ígérvényt. Hamar Endre és Tiborcz István üzlettárs volt a Hamar és Tiborcz Kft.-ben, illetve Hamar tulajdonos volt az Eliost tulajdonló Green Investments & Solutions Kft.ben, abban az időszakban, amikor Tiborcz az Elios egyik igazgatósági tagja volt. Akkoriban az Elios Zrt. és a PBE Energiamenedzsment Kft. is a Budapesten a Szilágyi Dezső tér 1. szám alá volt bejegyezve.
A KEOP pályázatok (és általában az uniós forrásokat elosztó állami pályázatok) esetében a beérkezett pályaműveket azonos szempontok szerint, a pályázati felhívásban szereplő kritériumok alapján kell elbírálni. Minden pályázóra ugyanazok a bírálati szempontok érvényesek; ha egy pályázatot valamilyen, a pályázati anyag összeállítása során elkövetett hiba miatt elutasítanak, ugyanazon hiba esetén egy másik pályázat sem kaphat támogatást.
Ezt az alapelvet az említett KEOP pályázat elbírálása során a bírálók nem érvényesítették: a napenergiás projektekben termelt villamos energia értékesítése kizárólag a KÁT rendszeren keresztül történhet(ett); annak igazolására pedig, hogy valaki jogosult a KÁT keretében áramot eladni, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalnak (MEKH) a saját honlapján közzétett határozata szolgál. 2013ban az Elektron Kft., a Foton Kft., a Helios Kft., az Enertec Kft., illetve a Solartech Kft. kapott a MEKH-től kötelező átvételre vonatkozó határozatot. Az említett cégek pályázatait az NFÜ egységesen elutasította, miközben egyetlen nyertesé nyilvánított pályázó határozata sem szerepelt a MEKH honlapján a KÁTjogosultsággal rendelkezők között, vagyis mindannyiuk pályázatát el kellett volna utasítani. Végül nem ez történt, hanem az egész kiírást visszavonták, „tekintettel a közszféra pályázóknál jelentkező nagyszámú igényre”.
Hogy milyen lobbiszempontok indokoltak az időn túli módosítást, azt az NFÜ természetesen nem tette közzé, ugyanakkor egy olyan területre csoportosították át a pénzt, ahol direktben érvényesül a kormányzati befolyás: a közszféra intézményei számára kiírt megújulós pályázatok legnagyobb, szinte kizárólagos nyertese abban az időszakban az Elios (korábban EOS Innovatív Zrt.), a cég közvetett tulajdonosa pedig Tiborcz István, Orbán Viktor miniszterelnök veje volt. Ráadásul írásos bizonyítékunk van rá, hogy maga az átirányítás Tiborczéktól korántsem függetlenül történt meg: lapunk birtokában van az a levél, amelyet Walter Deffa, az Európai Bizottság uniós támogatásokért felelős regionális főigazgatóságának vezetője írt Jávor Benedek EP-képviselőnek, és amelyben a szóban forgó pályázat hibáit (az egyenlő bánásmód és a diszkriminációmentesség elveinek megsértését, az előzetesen jóváhagyott kiválasztási kritériumok figyelmen kívül hagyását) jelöli meg a támogatások felfüggesztésének és átcsoportosításának okaként, OLAFvizsgálatot is javasolva. Jávor kérdésünkre külön is megerősítette: az idén januári Deffaalevél alapján egyértelműen kiderült, hogy Lázár János a Tiborcz Istvánhoz köthető cégek által elnyert naperőműtender hiányosságai okán előírt korrekció miatt volt kénytelen 2013. szeptemberében visszavonni a tendert, és ugyanezen ok miatt vonta meg az EUtámogatást a projekttől – vagyis a miniszterelnöki vő környezetében kell keresni a magyar napelempiac lefékeződésének egyik eredőjét.
Botrány 2 - Drága rokon
A Tiborcz-féle EOS/Elios eleve jogilag vitatható lépésekkel vált a magyar napenergiapiac domináns cégévé. A 2009-ben még minimális forgalmú cég 2012-ben, két évvel az Orbán-kormány hatalomra jutása már több mint hárommilliárdos forgalmat ért el, amiben oroszlánrésze volt két uniós finanszírozású projekt, a szegedi egyetem napenergiarendszere és az újszilvási naperőmű elnyerésének; szintén az Átlátszó tárta föl, hogy az előbbit a legdrágább ajánlattal, a versenytársak kizárása után hozta el az Elios, az utóbbit pedig úgy, hogy – bár a közbeszerzést megtámadták a vesztesek – a megbízó „rendkívüli körülményekre” hivatkozva már az eljárás alatt szerződést kötött a céggel. A
z újszilvási és a szegedi projekt összértéke együtt meghaladja az egymilliárd forintot. A kormányfő családjához köthető Elios nem csak az említett uniós forrást nyerte el a versenytársak elől, de ráadásként a referencia felmutatásának lehetőségét is: ilyen volumenű közületi napenergiás beruházást az amúgy jelentős részben az Orbán-kabinetnek a megújulókat háttérbe szorító energiapolitikája miatt sorvadóban lévő magyar zöldenergiapiacon más nem nagyon valósíthatott meg (a cég még 2014 utolsó napjaiban is elnyert egy, „Fotovoltaikus rendszer telepítése az Óbudai Egyetem Doberdó út 6. szám alatti épületének vonatkozásában” című KMOP – Közép-Magyarországi Operatív Program – projektet 381 millió forint értékben, jó 50 millióval az előzetese becsült ár fölött).
A rendőrség az LMP 2014. decemberi feljelentése nyomán négy közbeszerzési ügyben nyomozást indított az Elios ellen „versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban” gyanúja miatt (főként közvilágítási beruházásokról volt szó). Nem sokkal ezután Tiborcz István formálisan kiszállt az Eliosból, közvetetten birtokolt tulajdonrészét eladta a Fideszközeli cégek közé sorolt, a Várkert Bazárt is felújító West Hungária Baunak.
Botrány 3 - Álverseny és túlárazás
Az Elios visszalépése után jelentős átalakulás történt a hazai közületi napenergiaberuházások piacán, ám a szabad verseny korszaka továbbra sem köszöntött be. Ahogyan a témát az általa tett következő, 2015 márciusi feljelentés megalapozása végett részletesen feldolgozó Hadházy Ákos, az LMP antikorrupciós szóvivője lapunknak elmondta, úgy fest, hogy az érintett piaci szegmensen alig néhány cég osztozik – nem indulnak egymás ellen a pályázatokon, sok közbeszerzést nyernek, vélhetően tényleges árverseny nélkül.
Lapunk föltérképezte a Hadházy feljelentésében nevesített cégek, a GoodWill Energy Kft., a Tiszta Energiák a Földért és az Emberért Kft. és a Solarside Kereskedelmi és Szolgáltató Kft kapcsolati hálóját – a nyilvános cégadatok alapján az említett vállalkozások tulajdonosi körében nincs a kormánykörökhöz kapcsolható személy, és a cégek egymáshoz sem kötődnek kimutatható módon. Az is látszik ugyanakkor, hogy a kormánynak nincs ellenére, ha az érintett piaci szegmensben korlátok közé szorul a verseny és megugranak az árak, hiszen ez az árszínvonal az intézményi szektor árait is följebb tornázza. Az önkormányzati pályázatokat általános érvényűen Hadházy földije, Ács Rezső, Szekszárd fideszes polgármestere foglalta össze a Hadházy által kiszivárogtatott felvételen: „A pályázati rendszer ma így működik Magyarországon. Lejön, és azt mondja, hogy én kompletten megcsinálom neked, megnyerem neked, de én hozok mindent. És ha nem, akkor megyek egy várossal odébb. Mert van egy kvótám, amit én eloszthatok, és ha nem, akkor megyek egy várossal odébb. Zárt ajtók mögött sajnos ez van.” Maga Hadházy Ákos kérdésünkre úgy fogalmazott: benyomása szerint mindig ugyanazok nyernek, a nyertes cégek viszik magukkal a kamupályázókat (akikre csak a verseny látszatának megteremtése végett van szükség), de ez az állami hatóságokat láthatóan nem zavarja. A feljelentés mellékletéből az derül ki, hogy amikor a GoodWill Energy nem egyedül pályázik, gyakran indul vele a Renesco Kft., a DeltaSec Plusz Kft. és a Terra Plast Kft.; a Tiszta Energiák a Solartis Kft.vel és a Best Solar Kft. vel szerepel feltűnően sokszor, a Solarside pedig jellemzően egyedüli induló.
A tavalyi feljelentés szerint a műszaki tartalmat a pályáztató határozza meg (és értékeli), arról is neki kell gondoskodnia, hogy legyen legalább két, nem nyertes ajánlattevő, vagyis kimutatható legyen a háromajánlatos versengés. Vgyisalójában már a pályázat beadása előtt ki kell választani a majdani kivitelezőt, ami – az önkormányzati és intézményi pályázók átlagos felkészültséget figyelembe véve – azt eredményezte, hogy az energetikában jártas, viszont az uniós pályázatok összeállításában járatlan jelentkezők előtt becsukták a kaput. Hadházy szerint akadtak súlyosabban versenyszűkítő praktikák is, mint amilyen például a nyílt eljárás helyett a meghívásos pályázat alkalmazása.
„Az ajánlatkérők tömegesen ugyanazokat a cégeket (a GoodWillt, a Tiszta Energiákat és a Solarsideot) kérték fel az ország minden pontján ajánlattételre annak ellenére, hogy egy húszmilliós napelemes beruházás megfelelő színvonalú végrehajtására vállalkozások százai alkalmasak, köztük természetesen az adott település helyi építési vállalkozói” – írta, arra utalva – és ezt kérdésünkre szóban is megerősítette – hogy láthatóan a sikeres pályázás feltétele a megfelelő kivitelezők megnevezése.
„Az eljárások jelentős részében egyetlen ajánlat érkezett be, tehát mindenféle verseny nélkül nyerte el a megbízást a nyertes. Az anomáliák legnagyobb haszonélvezője a GoodWill Energy Kft. 70 megnyert közbeszerzéssel, amelyből 27 esetben egyedül tett ajánlatot, a többajánlatos beszerzések esetében pedig jórészt ugyanannak a 34 másik vállalkozásnak a neveit látjuk felbukkanni. A Tiszta Energiák a Földért és az Emberért Kft. 49 győzelméből 22szer tett egyedül ajánlatot, míg a Solarside Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. ugyan „csak” 10 közbeszerzést nyert meg, de mindet egyedüli indulóként” – fogalmazta meg a tapasztalatait az LMPs politikus, szóban azzal is kiegészítve a leírtakat: az általa átnézett pályázatok azt a gyanút ébresztették benne, hogy nem csak a nyertes van előre rögzítve, hanem a versenyt imitáló biztos vesztes pályázók szerepeltetése is követ valamilyen logikát, hiszen egy-egy adott nyertes mögött többnyire ugyanazok végeznek vesztesként, és annyira azért nem szűk a piac, hogy más nevek még potenciális kivitelezőként se bukkanhassanak föl a pályázatokban.
– A verseny kizárása a piaci árakhoz képest 20-100%ig terjedő túlárazáshoz vezetett – vonta meg a mérleget Hadházy Ákos, aki szerint részben a KEOP konstrukció hibás kidolgozása, részben az egyes beszerzések kiírása és elbírálása során elkövetett mulasztások miatt „a nemzeti vagyonban kár, a beszerzéseket elnyert vállalkozásoknál pedig haszon keletkezett”. Hadházy a legfőbb ügyészhez fordult nyomozás elindítását kérve, ám a föllépés eredménye csupán egy, a nyomozást elutasító határozat lett, azzal az indoklással, hogy mivel a nyertesekkel a becsült ár környékén szerződtek, az előzetesen becsült árat pedig a főügyészség szerint a legmagasabb, még piaci árnak tekinthető árszint figyelembevételével határozzák meg, nincs szó visszaélésről, hiszen az állam így végső soron mindig piaci áron vásárolt. A vádhatóságot az sem aggasztotta, hogy mindig ugyanazokat hívják meg a pályázatokra, hiszen „biztosan nekik van a legtöbb referenciájuk” – ami egy nagyjából 200 szereplős piacon matematikailag kevéssé valószínű. Az viszont feketén-fehéren kiderült, hogy az állam, ha napenergiáról van szó, könnyen hajlandó szemet hunyni a szisztematikus túlárazás fölött. Úgy tűnik, a kormány és a gazdasági holdudvar a kijelölt nyerteseket nem a profit lefölözésére, hanem az árak felturbózására, a piaci viszonyok eltorzítására használja – legalábbis addig, amíg a rohamtempóban gründolt saját cégeik át nem veszik a piacot.
Boldogtalan nyertesek
Alulnézetből, vagyis az érintett cégek nézőpontjából mindez másképp fest. A Goodwill Energy úgy kalkulál: 2012 és 2015 között napelemes beruházásokra a KEOP keretében 1331 közbeszerzési pályázatot írtak ki Magyarországon. Ezeken 130 különböző cég indult és nyert. A Goodwill Energy 72 tendert nyert meg, ami a kiírt pályázatok 5 százaléka – válaszolták lapunk írásban feltett kérdéseire. Szerintük a számok azt mutatják, hogy sokszereplős versenypiacról van szó, ahol sokan tudnak labdába rúgni, nincsenek kivételezettek. Egyúttal azt is cáfolták, hogy koordináltan indulnának a másik két nagy nyertessel, a Tiszta Energiákkal és a Solarside-dal: „Rengeteg olyan tender van, ahol össze sem találkoztunk az említett cégekkel, ahol viszont összetalálkozunk, ott keményen versenyzünk. Mindig alaposan kielemezzük az adott tenderkiírást, és csak akkor indulunk el, ha a szaktudásunk megvan, a verseny tiszta, és az adott projekt üzletileg rentábilis számunkra” hangsúlyozták. „Politikamentesen dolgozunk, amit talán az is bizonyít, hogy mindenféle politikai színezetű településen nyertünk már megbízatást. Vagyis nincs kapcsolat a polgármester pártállása és a mi pályázati sikereink között. A Goodwill Energy az elmúlt években a nulláról fejlődött föl az egyik legsikeresebb céggé ezen a piacon, mindenféle politikai vagy egyéb hátszél nélkül. Cégünknél az átlagéletkor 30 év, rengeteg tehetséges fiatal mérnök dolgozik nálunk, és ez a szaktudás a sikerünk titka. Ennek a túlpolitizált légkörnek mi inkább szenvedő alanyai vagyunk, nem a haszonélvezői” – tették hozzá.
Mokry Tamás, a Tiszta Energiák ügyvezetője azzal érvelt: a lapunk kérdéseiben megnevezett három cégnél sokkal több olyan vállalkozásról tudnak, akik intézményi beruházások nyertesei (hiszen gyakran az ő nagykereskedésükben vásárolnak alapanyagokat az elnyert beruházásaikhoz). Az egyik előnyünk, hogy régóta, hét éve vagyunk a napelemes piacon, és miután minőségi, korrekt munkát végzünk a határidőket és pályázati előírásokat betartva, a polgármesterek között szájról szájra terjed a nevünk – rögzítette, azt is aláhúzva: hogy kit hívnak meg egy adott projektre, az nem a kivitelező hatásköre.
„Mi 2011-ben a Szegedi Egyetem első nagy napelemes beruházásának nyílt közbeszerzésén indultunk egy nagy építőipari céggel közösen, és nyertünk is, majd kizártak minket a második, harmadik helyezettel egyetemben és az EOS lett a befutó kivitelező. A 2013ban beadott KEOP pályázatok, ahol az előzetes feltételes közbeszerzéseken mi nyertünk, többségében nem nyertek a pályázat elbírálásakor. Ennyire vagyunk a politika kegyeltje” – idézte föl az ügyvezető. A pályázatok árazásával kapcsolatban Mokry Tamás érdekes megállapítást tett. „Ahova meghívást kapunk, ott általában elindulunk, és többségében a lehető legmagasabb ár közelében adunk ajánlatot. Megjegyzem, ezzel a stratégiánkkal több közbeszerzésen veszítünk, mint nyerünk. A magas árazásunknak két fő oka van: egy EU-s pályázat a papírmunkákat tekintve nagyságrenddel nagyobb terhet ró a kivitelezőre, mint egy normál projekt, valamint a kifizetések hossza is nagyon bizonytalan, sok múlik a projektmenedzsmenten, ami egy szállítói finanszírozást előíró felhíváskor a kivitelezőnek lutri. Volt olyan konkrét projektünk, ahol az elszámolás beadásától 11 hónapra jött meg a kifizetés, és az elszámolás beadása is csak 2 hónapra történt meg a projekt befejezésétől számítva, azaz összesen 13 hónapot vártunk – sokszor teljes bizonytalanságban – a munkánk kifizetésére” indokolta az árpolitikát. A Tiszta Energiák ügyvezetője úgy látja, a 2017-2018-ra tervezett napelemes beruházások töredékére sincs meg az alkalmas kivitelező cég, ezért nem az ár lesz a kérdés, hanem az, hogy ki képes határidőre, megfelelő minőségben teljesíteni. „Ezért mi az eddigi a stratégiánkat fogjuk folytatni. Elpanaszolnám, hogy tavaly nem készültek el a pályázati kiírások, és így idén alig van EU-s forrásból finanszírozott projekt, az ilyen mennyiségű és méretű projektekre alkalmas, iparági méretekhez képest nagy kivitelező és mérnök létszámot fenntartó cégek 2016ban vagy tönkremennek, vagy leépítenek, de mindenképpen komoly veszteséget könyvelhetnek el.”
Áprily Péter, a harmadik megkeresett cég, a SolarSide marketingigazgatója is a számokkal kezdte a választ: „Összesen 12 pályázatot nyertünk el, holott az üzletszerző ügynökeink legalább 100 önkormányzatot kerestek meg, átlagosan minden második volt hajlandó szóba állni velük. A pályázati feltételeknek nagyjából 25 felelt meg, végül 12 önkormányzatnál nyertünk mi. Valószínű, ha más cégek is ilyen mennyiségben keresnének meg önkormányzatokat, akkor a nagy számok törvénye alapján ők is nyernének ennyit”.
Megjegyezte még, hogy tudomása szerint a GoodWill anyacége pályázatíró cég, a Tiszta Energiák munkatárai között is több korábbi pályázatíró van, vagyis azért nyerhetnek többet, mert nagy tapasztalatuk van a pályázatok írásában. „Magyarországon sok cég nem is próbálkozik a pályázatokkal, mert olyan bonyolult, annyi adminisztrációt kíván, és a sok utólagos módosítás miatt olyan nehéz egy pályázatnak megfelelni, hogy szerintük így már nem éri meg. Emiatt persze nem is nyernek”.
A piacfelosztással kapcsolatos feltételezést ő is igyekezett elhárítani. „A Goodwill Energyt csak hallomásból ismerjük, ők valószínűleg nem is hallottak rólunk. A Tiszta Energiák munkatársaival konferenciákon sokszor találkozunk, és mivel viszonteladó cég is, ezért rendszeresen kapunk tőlük partneri hírlevelet. Ennél több kapcsolat nincs köztünk.”
A SolarSide sikereit Áprily Péter szintén a szájhagyománynak tulajdonítja. „Azoknak a pályázatoknak a nagy részét, amelyeket elvittünk, azért nyertük meg, mert a környéken több munkánk is volt, és nagyon jó ajánlásokat kaptunk. Nem telepítettünk még kínai napelemeket, csak magas minőségű japán és német berendezéseket alkalmazunk, amelyek jelentősen drágábbak ugyan, de sokkal megbízhatóbbak. A Stiebel–Eltronnal a nagy mennyiségű vásárlás miatt sikerült előnyös szerződést kötnünk, ezért jobb áron jutottunk hozzá, tehát nyilván a jó árérték arány győzött ezeken a helyeken. Olyan önkormányzatoknál, ahol csak az árat nézték, nem mi nyertünk”.
Arra vonatkozó kérdésünket, hogy jelen vane még a piacon az Elios (vagy valamelyik „csatolmánya”), az összes megkérdezett elhárította, – csupán egyikük jegyzett meg annyit, hogy a Simicska-Orbán konfliktus kipattanása óta komoly átrendeződés történt ezen a területen. A látszat szerint valóban, ám érdemes egy kicsit a paraván mögé is bepillantani. Volt az Eliosnak (még a Tiborczkorszakban) egy furcsa bírósági ügye: a cég ellen 2013-ban a Fővárosi Törvényszéken eljárás indult az Elios (2013. június elejéig EOS Innovatív Zrt.) egyik alvállalkozója és szállítója, az AsiaNet Hungary Kft. kezdeményezésére. Az ok, hogy az Elios a fentebb már említett szegedi naperőmű-beruházásra felvette az uniós támogatást, de nem fizette ki belőle a munka nagy részét szerződésszerűen elvégző alvállalkozót. (Emlékezetes, hogy az akkor még részben Közgép – azaz Simicska – érdekeltségű vállalkozásból az egyik beidézett éppen Tiborcz István volt, aki végül nem jelent meg a tárgyaláson.)
|
Naperőmű Pécsen. Nagy üzlet
Laufer László / Népszabadság |
Az élénk sajtóérdeklődéssel kísért jogvita szokatlan végeredménnyel zárult: a felek peren kívül megegyeztek, az Elios fizetett, és az AsiaNet így rendezni tudta a tartozásait a dolgozók illetve az adóhatóság felé. Ennek azonban a korabeli piaci információk szerint az volt az ára, hogy az AsiaNet az Elios érdekkörébe került, ami elég sajátos módja a piacszerzésnek.
Mindezt pedig azért érdemes most fölidézi, mert az idén áprilisban befejezett, általában az állami MVM projektjeként emlegetett, 4,2 milliárdos pécsi naperőművet a valóságban a MVM OVIT Zrt. és AsiaNet Hungary Kft. konzorcium nyert meg. Ezt nevezik az általunk megkérdezett szakértők a napelempiac új magyar modelljének: a kormány kizárólag a közületi szektorban tűri illetve támogatja, hogy a fogyasztók a napenergia révén leváljanak az állami energiapórázról, a közületi szektor napelem-beruházásait egyre inkább az állam bonyolítja (a költségvetési intézmények legutóbbi napelempályázatát már direktben az egyik MVM-leánycégre írták ki), a klientúra pedig a megfelelően kiválasztott konzorciumi partnereken vagy alvállalkozókon keresztül veszi ki a profitot a magasra árazott projektekből. Hogy egyáltalán nem az MVM feltőkésítése a cél, azt világosan jelzi, hogy az időtlen idők óta nyereséges cég épp a jelzett időszakban vált veszteségessé.
Új fiúk a pályán
Jávor Benedek szerint a napelemadónak és a többi adminisztratív intézkedésnek nem is a kereslet visszafogása, hanem a kormányközeli szereplők számára kinézett piac megtisztítása volt a célja: ha kellőképpen sok cég kiszorul, a kedvezményezettek viszont a közületi megrendeléseikre támaszkodva túlélik a nehéz éveket, egy idő múlva majd eltörlik a korlátokat, mikor az egész piac a kezükbe kerül. Ennek már látszanak is a jelei: mióta a parlament elfogadta a a zöldáram átvételére vonatkozó új szabályozást (benne a minden automatizmust kizáró, a kiemelt árra vonatkozó kvótákat korlátlan szubjektivitással osztogatására lehetőséget kapó Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatallal), gomba módra szaporodnak az új, kormányközeli szereplőkhöz köthető napenergiacégek – ezekben a napokban lép be új szereplőként például a continentalos Sánta János, Lázár János barátja – a Continental csoport címére a napokban négy napelemes céget (Solarbeam, Solarbelt, Solarbird és Solardeck) jegyeztek be.
– Talán nem is lenne olyan nagy tragédia, ha a jó kormányzati kapcsolatokal rendelkező üzleti körök újra fantáziát látnának a napenergiában – mondja némi iróniával a hangjában Jávor. – Ha az az ára, hogy a hazai napenergia- használat végre igazán fellendüljön, hogy a pénzt kizárólag ők tehessék zsebre, talán még úgy is megérné. Az világosan látszik, hogy bármilyenek is a szabályok, bárhogyan korlátozzák is a fejlődést, néhányan mindig jól járnak. Annak, hogy a vezérlő elv nem a környezetszennyezés vagy az energiafüggés csökkentése, hanem a pénzlenyúlás, a magánfelhasználók és az adófizetők a legnagyobb kárvallotjai, mert ők fizetik meg a közpénzek levadászására optimalizált rendszer pluszköltségeit – vélekedett az EP-képviselő, sorolva a torz szisztéma fő ismérveit: a kormány néhány piaci szereplővel összezárva mesterségesen felhajtja az árakat, amivel a magánfelhasználókat és a saját pénzüket költő vállalkozásokat is távol tartja a napenergiától, a túlárazott intézményi megrendeléseket pedig egy szűk körnek juttatja a verseny kizárásával. Kérdésünkre úgy folytatta: Magyarország ezzel a modellel kilóg az európai sorból, nem csak azért, mert csigalassúságú a napelemes áramtermelés növekedése, hanem azért is, mert rendkívül rossz hatásfokkal használjuk föl a napenergiás beruházásokra kapott uniós forrásokat.
Az összes mérhető mutató (hibás pályázatok, felfüggesztett operatív programok, OLAFvizsgálatok, a Brüsszel által elrendelt pénzvisszafizetések) tekintetében vezetjük a negatív rangsort, jelezve, hogy a közhatalom gyakorlóinak a napenergiát érintő lépései nyomán sorozatosan a közérdekkel ellentétes döntések születnek, a state capture klasszikus tüneteként.
Ahogy az EP-képviselő megfogalmazta: „A megújulós ágazatot máshol nem uralja ennyire a politika. Korrupció természetesen másutt is van, de a legegyértelműbb cél mindenhol a gyors fejlődés. Nálunk ehelyett a paksi bővítés van az energiapolitika középpontjában, a napenergiára a kormány és a kormányközeli gazdasági elit kizárólag fejőstehénként tekint”
*
A cikk elkészülését az Energiaklub Szakpolitikai Intézet a Countering State Capture by Strengthening Civil Discussions about the Hungarian Energy Sector elnevezésű projektje keretében támogatta. Készült a Nyílt Társadalom Alapítványok támogatásával."
