A jelentésből kiderül:
miközben a várható élettartam folyamatosan nő az OECD-országokban évente átlagosan 3-4 hónappal, így a születéskor várható élettartam 2013-ban átlagosan 80,5 év, a magyarok átlaga öt évvel kevesebb, azaz még mindig csak 75,2 év.
Sőt, még a kelet-közép-európai országokhoz viszonyított szakadék is megmaradt – derül ki a jelentésből. A nők átlagosan öt évvel hosszabb életre számíthatnak, mint a férfiak. Az iskolázottság kifejezetten javítja az életkilátásokat, hiszen a jelentés szerint átlagosan hat évvel élnek tovább a legmagasabb iskolai végzettségűek a legkevesebb osztályt elvégzőknél.
A hazai élethossz-várománnyal szemben a GDP-arányos egészségügyi kiadások már nem mutatnak ilyen rosszul: ezek a GDP 8 százalékát tették ki 2012-ben, ami ugyan kevesebb a 9,3 százalékos OECD-átlagnál, de megegyezik a szlovákkal, és magasabb, mint a lengyel vagy a cseh egészségügyi közkiadás. Ezen belül egy átlagos magyarra 2013-ban 1111 dollár egészségügyi költés jutott, míg az OECD leggazdagabb államaiban 4000-5000 dollár, a listát Norvégia vezeti, míg mi a 28. helyen állunk.
A jelentésből kiderül az is, hogy az új gyógyszerek a gyógyszerkiadások növekedését eredményezik: az OECD‑országok átlagában 515 dollárt költenek polgáronként évente gyógyszerre, Magyarországon 503 dollárt.
Az OECD elemzői állítják, hogy
a zsebből fizetett kiadások továbbra is akadályozzák az ellátáshoz való hozzáférést.
Görögországban például a gazdasági válság következtében a tartósan munkanélküliek és az egyéni vállalkozók körében sokaknak megszűnt az egészségbiztosítása. Az OECD‑országok átlagát tekintve az egészségügyi kiadások mintegy ötödét közvetlenül a betegek fizetik; ez az arány Franciaországban és az Egyesült Királyságban tíz százaléknál kevesebb, míg Mexikóban, Koreában, Chilében, Görögországban és Magyarországon is több mint 30 százalék.
Bár még mindig túl sok életet követel az, hogy az ellátás színvonala nem javul elég gyorsan, az életet veszélyeztető szív- és érrendszeri betegségek (agyi, illetve szívinfarktus) hatékonyabb kezelése az OECD‑országok zömében jelentősen csökkentette a halálozást.
2003 és 2013 között a szívrohammal kórházba felvettek halálozási aránya átlagosan mintegy 30 százalékkal, az agyvérzéssel felvetteké pedig mintegy ötödével csökkent.
A legtöbb országban számos ráktípus esetében szintén javultak a halálozási mutatók. Mellrák és vastagbélrák esetében például az 1998 és 2003 közötti időszakban diagnosztizált és nyomon követett betegek ötéves relatív túlélési aránya tíz évvel később (2008 és 2013 között) öt százalékpontot javult. A hazai adatok már nem ennyire biztatóak: míg az OECD-országok átlagában évente a daganatos halálozás két ezrelék, addig Magyarországon ezekben a betegségekben a lakosság három ezreléke hal meg.
