galéria megtekintése

„A magyarok jó emberek, a kormányuk a rossz”

30 komment


Pető Péter

A Keleti pályaudvarnál működő tranzitállomás létrehozása nem okozott komoly változást: továbbra is sok menekült van a II. János Pál pápa téren is. A vasútállomásnál találkoztunk egy szír apával, aki 10 hónapos, súlyos beteg gyermekével alszik a szabad ég alatt.

– Budapest? – kérdezte tőlem egy férfi a Nyugati pályaudvar mellett, amikor odaértem egy kisebb menekültcsoporthoz. Hamar kiderült, a 32 éves férfi hat társával indult el hat hónapja Bangladesből. Csaknem hétezer kilométert tettek meg eddig. Most egy önkéntes lányt követve keveredtek a pályaudvar oldalához, fejüket nyújtogatják a fiatal nő felé, aki nyugtat, hamarosan busz érkezik értük. A fiatalember papírjai arról tanúskodnak, Szegeden tartóztatták fel, a bicskei táborban kell jelentkeznie. Azt mondja, Olaszország felé veszi majd az irányt. Előbb persze a Déli pályaudvarig megy majd, onnan indul a vonat a tábor felé.

Fotó: Koncz György / Népszabadság

A Délinél csak ma nyílik meg a tranzitállomás, amelyet a Keleti pályaudvarnál már kialakítottak a menekülteknek. A városvezetés azt szeretné, ha más területekről is a kijelölt zónákba irányítanák a migránsokat. A főváros itt tisztálkodási lehetőséget, ivóvizet garantál az érkezőknek. Ám a súlyosabb gondokra nincs orvosság.

 

– A magyarok jó emberek, a kormányuk a rossz – közli a 38 éves Hasszán a Baross téri aluljáróban. A szír férfi 10 hónapos gyermekét a kezében tartva, kemény hangon folytatja: – Hiába mondtam a rendőröknek, én alszom itt kint, férfi vagyok, de a beteg gyereknek fedett helyen kell lennie. Ők azt mondják, nem tudnak mit csinálni.

A probléma összetett, hiszen a család nem a kijelölt fogadóállomáson van éppen. Nem akarnak itt maradni, így a távozásra jobb sanszot kínáló helyen várnak. Pedig a kicsi súlyos beteg, járni sem tud majd. Most csöndben figyel, apja vállára támasztja a fejét, aki azt meséli, Németországba akarnak menni: – Háború van otthon, nem volt miért várni.

Fotó: Koncz György / Népszabadság

Ezzel érvel a 17 éves Nahzatyar is, aki Afganisztánból indult útnak barátjával. Ketten, a többiektől odébb ülnek a lépcsőn. Pár szót váltunk csak, amikor azt kérdezi: ha vesz jegyet, szerintem eljut-e Németországba. Kezembe adja a magyar nyelvű dokumentumot, amely szerint a debreceni táborban kellene lennie. Mutatom térképen, hogy az ország másik felében van jelenése, de csak a fejét ingatja, visszafelé nem megy.

Kapcsolódó riportunk: „Mocskos szar az egész világ!”

Menekülttáborrá vált Budapesten a II. János Pál pápa tér. Afgán, szír, pakisztáni menekültek százai vertek tábort a parkban. Remények, indulatok, félelmek, önzetlen segítők és megrázó sorsok néhány száz négyzetméteren.

Boda András riportját itt olvashatják.

Nála vidámabb egy 16 éves srác, aki előbb azt állítja, nem beszél angolul, majd fordítani kezd társának. Ezután közli, Afganisztánból jött, hogy néhány mondattal később pakisztáni gyökereiről, s ott élő családjáról beszéljen. Mindezek után pedig elugrik, amikor fotósunk a fényképezőgépét felemeli. Kacag tovább, mintha csupán osztálykiránduláson lenne.

Nincs ennyire jókedve azoknak a családoknak, amelyek közül sokan továbbra is a II. János Pál pápa téren keresnek menedéket. Ránézésre nincsenek kevesebben, mint korábban. Ez egyúttal azt jelenti, hogy a Keletinél kialakított tranzitállomás – egyelőre – nem tehermentesíti a parkot.

Fotó: Koncz György / Népszabadság

Amina gyerekeknek önt tejet, rajzol velük, amikor odaérünk. A magyar önkéntes mindennap terepen van, azt mondja, a tájékoztatás segíthetne a legtöbbet: – Magyarul írt szöveget adnak többségükben angolul sem beszélő embereknek. Nem csoda, hogy nem tudják, mit kell tenniük, hová kell menniük. Mondjuk nekik, hogy az sem megoldás, hogy gyerekekkel a szabad ég alatt, parkokban alszanak, de az információ, a tolmács segíthetne a legtöbbet. Éhes, szomjas itt nem marad senki, van elég adomány, hogy ellássuk őket.

Idős pár érkezik, ruhával tömött szatyor a férfi kezében. Amina a pályaudvarhoz irányítja őket: – Köszönjük, de aki itt van, annak megvan mindene. Kérem, vigyék a Keletihez a ruhát, ott vannak frissen érkezők.

Aztán már az érkező doktornőhöz fordul, aki szabadidejében jár a térre segíteni. A szegényebbek közül sokan gyalog teszik meg a nagy távot, a talpukat kell ápolni. A szíreknek kevesebb a gondjuk, tehetősebbek, a budapesti arab közösség is sokat segít. A nincstelenek között több az afgán, a pakisztáni, nekik, mire ideérnek, elfogy a pénzük is. Így van ez a 23 éves Mudassarral is, aki ennek ellenére mosolyogva mondja: – Jól érzem magam. Nem tudom elhinni, hogy ilyen sokan idejönnek megkérdezni, kérek-e vizet, vagy hogy miért jöttem el Kabulból.

Fotó: Koncz György / Népszabadság

Ezt tudakolom én is, mire így felel: – Naponta két-három bomba robban a városban, ott vannak a tálibok, nem tudod, mikor robbansz fel. Nincs munka sem. Itt azért nem maradok, mert itt sincs. Megyek Németországba, amikor a barátaim szólnak, hogy indulunk. Én készen állok.
Hogy ott mire számít, azt feleli:

– Nincs nekem álmom, csak békében akarok élni.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.