Pintér Sándor nem először próbálja megmagyarázni, hogy szeptember 18-án a vonatnyi migránssal Magyarbólyra érkező horvát rendőröknél „a (magyar) rendőri ellenőrzés során nem volt lőfegyver, így nem történt lefegyverzés sem". A belügyminiszter most az MSZP-s Mesterházy Attila kérdésére adott válaszában szögezte ezt le.
Noha Kovács Zoltán kormányszóvivő és Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója aznap állította: a magyar hatóságok lefoglalták a vonatot, a negyven horvát rendőrt pedig lefegyverezték.
Az ORFK viszont egy órán belül közölte, hogy a rendőrök senkit nem fegyvereztek le, mert – és azóta Pintér is ezt ismételgeti – a horvát rendőröknél a rendőri ellenőrzéskor nem volt fegyver. Előtte akár lehetett is, de akkor nem volt ellenőrzés.
A Nol.hu videója és a helyszínen készült képeink is bizonyítják: a horvát rendőrök pisztollyal az oldalukon érkeztek Magyarországra. Nem is lett volna logikus, hogy a határátlépés előtt a túloldalon a kukoricásban hagyják fegyverüket. Miért tették volna, ha magyar kollégáik kérésére jöttek át a határon horvát feletteseik tudtával és beleegyezésével?
Bár az akkor ígért ORFK-vizsgálat elmaradt, azért nagyjából tudni lehet, mi történhetett. A menekültekkel teli vonat mozdonyvezetője a tilos jelzés miatt nem akart átjönni a határon, ám felettesei utasították rá. A magyar oldalon szolgáló határrendészek, akik állítólag csak féltucatnyian voltak, megkérték horvát kollégáikat, hogy segítsenek nekik, és kísérjék a szerelvényt egészen Magyarbólyig, ahol addigra talán már lesz kellő számú magyar rendőr.
Nem tudni, hogy a horvát rendőrök konzultáltak-e feletteseikkel, vagy sem. A magyarok a jelek szerint nem vagy nem kellően magas szinten. Alighanem kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy tisztázzák, mikor léphet egy horvát rendőr fegyverrel magyar földre segíteni. Abból indultak ki, hogy ha sokáig várakoztatják a szerelvényt a határon, a migránsok leugrálnak a vonatról, és gyalog indulnak Magyarország felé.
Bizonyíték: fegyveres horvát rendőr magyar területen Móricz-Sabján Simon
A határon fontoskodó hatalmasságok közül azonban valakinek feltűnhettek a fegyveres horvát rendőrök, és utánakérdezett, hogy ki engedélyezte a belépésüket. Kiderült, hogy senki. Ekkor indult be a Kovács–Bakondi tandem.
Ezen a ponton azonban a kormányzati propaganda és a rendőri, belügyi érdek élesen kettévált. A határrendészeknek nap mint nap együtt kell dolgozniuk a horvát kollégáikkal, bármilyen stílusban üzengetnek is egymásnak országaik külügyminiszterei.
Két verzió tartja magát rendőrségi körökben.
Az egyik szerint, amikor a magyar rendőrök megtudták, hogy hamarosan erősítést kapnak, és le kell fegyverezniük a horvát kollégáikat, egyszerűen összeszedték és elrejtették a pisztolyaikat. A másik szerint az addig horvát–magyar párban dolgozó rendőrök magyar tagjai egyszerűen zsebre tették kollégájuk pisztolyát, végül is őket nem ellenőrizte senki. Később aztán visszaadták nekik, amikor visszavitték őket a határátkelőhöz.
A belügyi és rendőrségi vezetés láthatólag nem is töri magát az ügy tisztázása érdekében. Igaz, azon frissiben még tűzszerészekkel átkutattatták a lefoglalt horvát vasúti szelvényt (nem találtak semmit), ám később már nem nagyon igyekeztek, hogy kiderítsék, mi lett a horvát rendőrök fegyverével.
hirdetés
Úgy tudjuk, hogy – amint az minden határrendsértés után lenni szokott – pár nappal később Baranya megye főkapitánya és horvát kollégája határtalálkozó keretében tisztázta a történteket, és a maga részéről le is zárta a fegyverügyet. Ami nem jelenti azt, hogy ez a politikusoknak is sikerült volna.
