Mint már megírtuk, egy szakmaszerkezeti rendelettervezet már elkészült a Nemzetgazdasági Minisztériumban (NGM), de nem tudni, kik és milyen szempontrendszer alapján állították össze. Pedig fontos, hogy milyen adatokra, milyen munkaerő-piaci diagnózisokra támaszkodva találják ki, hogy melyik megyében milyen szakmákat támogatnak, és a képzést mely iskolafenntartók esetében finanszírozza az állam.
A tervezetből kiderül, hogy a kormány a magán- és alapítványi iskolákat kiseprűzi a szakképzésből. Szakértők arra is figyelmeztetnek, hogy a nők által kedvelt szakmatípusokat – az ápoló és a női szabó kivételével – gyakorlatilag elérhetetlenné tette a kormány. Ezzel kapcsolatban az NGM azt állítja, hogy a cél éppen a női szakmák erősítése, ráadásul – így az NGM – „megyénként legalább két női szakmát soroltak a hiány-szakképesítések, azaz az ösztöndíjra jogosító szakképesítések közé”.
A Népszabadság által megkeresett szakértő ezt másképp látja. A nyolc általános elvégzése után megyénként lebontva zömmel csak a női szabói oktatás elérhető. A szintén nőinek mondott, az NGM által korlátlanul támogatott ápolói szakképesítést ugyanis csak akkor lehet elkezdeni, ha az illető már rendelkezik egy alapképesítéssel. Az ilyen, egymásra épülő szakmákat már nehezen tudják a diákok ingyen megszerezni, mert 18-ról 16 évre csökkent a tankötelezettség korhatára.
Kérdés, hogy mi lesz azokkal a nőkkel, akik nem látnak perspektívát sem a női szabóságban, sem az ápolásban.
„Feltűnő, hogy a XXI. században, ahol minden szakma alapja az informatika, minden cégnél van adminisztrációs feladat, de még egy családi vállalkozásban is használhatók az informatikai, pénzügyi, közgazdasági, ügyviteli ismeretek, ezeket a szakmákat az NGM korlátozott hozzáférésűvé tette, pedig jellemzően a munkáltatók erre keresnek női munkaerőt” – mondta lapunknak egy a területre rálátó, de a neve mellőzését kérő szakértő.
Az NGM határozottan állítja, hogy hosszas, sokszereplős és többlépcsős egyeztetés előzte meg a rendelettervezet elkészítését. Mások nem így látják. „A kormány már az előző ciklusban megszüntette az Országos Érdekegyeztető Tanácsot, ennek keretei között működött a szakképzési bizottság. Mára mindössze a megyei fejlesztési és képzési bizottságokban van némi, egyeztetésre távolról sem emlékeztető párbeszéd, itt azonban a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara jelentősen felülreprezentált” – mondta egy forrásunk.
Egy magánszakiskola igazgatója lapunknak az egyeztetésről azt mondta: a nyári szünet közepén, július végén, három nap határidőt szabva kérdezték meg e-mailben, hogy a tavalyi korlátozott szakképesítéseikből melyekre sikerült beiskolázniuk, továbbá adnak-e át létszámot azokból a helyekből, amelyeket nem tudtak betölteni, más iskoláknak. Ebben az e-mailben szó sem volt arról, hogy a következő évi rendeletben mi lesz, mit vállalnának jövőre, milyen szakmák képzésébe ruháztak már korábban be.
Így aztán sok szakiskola most hoppon maradt a tavalyi vagy korábban megvalósított fejlesztéseivel, hiába építettek ki drágán például laborokat, demonstrációs termeket, ha az idén nem kaptak létszámot az azokban oktatható szakmákra. Az Alternatív és Magániskolák Egyesülete (AME) szakképzési tagozatának vezetője, Naderi Zsuzsanna lapunknak elmondta: az AME egyetért azzal, hogy a gazdaság igényeit és a szakképzést össze kell hangolni.
– Ehhez jó eszköz a duális szakképzés bevezetése (ennek keretében az elméleti képzést az iskola, a gyakorlatit cégek biztosítják – a szerk.), a tanulószerződés és az együttműködési megállapodások számának növelése. De a szakmaszerkezeti döntést nehézkes, rugalmatlan eszköznek tartjuk, amely a szakképzést így távolabb sodorja a gazdasági és a munkaerő-piaci mechanizmusok hatásaitól – mondja. Az AME szerint a szakmaszerkezeti döntés „kritikusan veszélyezteti a beiskolázási folyamatot, nem számol a meglévő szakképzési kapacitásokkal”.
Az AME ezért az NGM-től azt kéri, mutasson olyan „megnyugtató elemzést, kimutatást, amely igazolni tudja, hogy az állami intézményfenntartó jelentős költségvetési többletteher nélkül, a jelenleg kiépített nem állami feladatellátásnál alacsonyabb költségvetési kiadási színvonal mellett tudja biztosítani az ellátandó feladatoknak a személyi, tárgyi feltételeit”. Ez kritikus kérdés: az egyesületen kívül több szakértő is úgy véli, a meglévő nem állami kapacitások felszámolása nem teszi költséghatékonyabbá a szakképzést.
Az AME mindezek mellett rámutat: „A nem állami fenntartású intézmények kizárása a szakképzési feladatok ellátásából jelentősen sérti a duális szakképzés bevezetését.” Az oktatási jogok biztosától, Aáry Tamás Lajostól azt kérdeztük, nem sérti-e a kormány a szülők és tanulók jogait azzal, hogy tönkreteszi az alapítványi és magánszakképző iskolákat. Egyelőre nem érkezett válasz.
