Érzékelhető valamilyen trendforduló már a nyelvtanulásban is?
- Nálunk egyértelműen látszik a változás. Az angol mellé a diákok többsége ugyanis már nem a spanyolt, hanem a németet választja. A felsőfokú angol nyelvtudás szinte elemi elvárás ma már az elit gimnáziumokban mindenképpen, és most, a német nyelvű képzési területek iránti érdeklődés fokozódásával együtt jár, hogy a németet is többen akarják felsőfokon beszélni. Németországban a C2-es nyelvvizsga a felvételi feltétele. Ez is lehetséges, hiszen minden ország maga határozza meg a felsőoktatási felvételi szabályait, amiket minden uniós polgárra egyformán alkalmazni kell. Egy angol gyerek nyugodtan tanulhat Magyarországon, ha megfelel mindannak, amit a magyar gyerekeknek is tudniuk kell. Sajátos helyzet, ami Angliában van, az ottani felvételi rendszer minden országból fogad diákokat – de hát angolul mindenki tanul, ez is egy sajátos helyzet.
A külföldi továbbtanulásban milyen döntő szempontok merülnek fel, mit érdemes elsősorban figyelembe venni?
- Alapvetően anyagi kérdésekről beszélünk, arról, hogy az adott család tudja-e vállalni, illetve milyen költségeket tud egyáltalán vállalni. Ha a lehetőségek adottak, megvitatjuk. Skóciában például ingyenes a képzés, de megélhetési költségek ott is vannak, amiket mindenhol figyelembe kell venni. Amerikában egyetemre menni egy jól felkészült, okos fiatalnak kizárólag pénzkérdés, annak viszont elég komoly, hiszen hétnullás összegekről, szemeszterenként 20-30 ezer dolláros képzési díjakról beszélünk. Magyar viszonyok között erre tényleg csak egy nagyon szűk csoport tagjai gondolhatnak, nem véletlenül hördült fel az ország, amikor kiderült, hogy a magyar miniszterelnök lánya Svájcban tanul, egyébként nem többért, mint amennyi egy átlagos amerikai magánegyetem tandíja. A világ mindeközben beállított egy nagyon magas szintű egyetemi rangsort, de ezen a listán magyar egyetemek alig-alig szerepelnek. A magyar műszaki mérnöki, természettudományos és orvosképzés magas színvonalú, akik ilyen pályára készülnek, még nem mennek el. Miként a jogi diplomára pályázók sem.
A külföldön továbbtanulók kint akarnak élni, vagy értékesebb diplomát szeretnének a magyarországinál?
- Jelenleg az utóbbi inkább. Diákjaink családjának többsége a magyar átlagnál sokkal jobb anyagi helyzetű, itt az a fajta elégedetlenség nem jellemző, mint a társadalom szerényebb jövedelmű rétegeiben.
És tényleg visszajönnek majd ön szerint?
- Az a szándék. De hogy tényleg visszajönnek-e, arról még keveset tudunk. A 2008-ban végzett tizennégy csibém (az AKG-ban a patrónus tanárok diákjai – a szerk.) közül heten már külföldön élnek, közülük négyen kint akarnak maradni. Ez az arány azonban a mostani diákokra nézve semmit sem mond, mert a hét éve érettségizett diákjaim még mind Magyarországon tanultak tovább. A most végzős évfolyamon a tíz patronáltam közül négyet már az érettségi előtt felvesznek egy-egy kiváló angol egyetemre. Nem tudom, hogy ez most jó, avagy rossz hír a jövő szempontjából. Majd kiderül.
|
| Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Az mikor derül ki, hogy jól választott, azaz jól döntött-e egy diák? Tipikus pályakezdői probléma, amikor a fiatal diplomás rájön, hogy nem azt a munkát kell végeznie, amit remélt.
- Minden évben meghívunk olyan régi diákokat is, akik jól érzik magukat a választott képzésben, és olyanokat is, akik nem. Nagyon hasznos, ha megosztják tapasztalataikat a még döntés előtt állókkal. Van egy úgynevezett árnyék témahetünk is, amikor a választott szakma képviselőjével, például egy orvossal, kutatóval, üzletemberrel, mérnökkel töltenek egy hetet, őket követik a diákok. Ez megerősítheti a szándékukat, vagy éppen eltántoríthatja őket a választásuktól, még időben. Fontos, hogy legyen bátorságuk dönteni, és változtatni is, bármikor. Hogy ne vesztesként éljék meg később se, ha változtatni akarnak.
Ideális esetben mikorra kell, azaz kellene egy középiskolás diáknak tudnia, hogy mit akar, és azt hol szeretné tanulni?
- A korán záró gyerekek már egészen pici korban tudják, hogy mik akarnak lenni. Jellemzően a természettudományos pályát választók döntenek hamarabb. És a művészeti pályákra készülők is, hiszen az eredményes felvételihez szükség van egy komoly portfólióra. Az AKG a 10. évfolyam végére lezárt képzést ad. A következő év, a 11. évfolyam a nyelvi év, ezt követően a diákok eldöntik, hogy az utolsó két évben milyen tantárgyakat akarnak tanulni (benne a kötelező érettségi tantárgyakkal). Vagyis 17 évesek, amikor már körülbelül tudniuk kell, hogy merre tovább, vagyis heti tíz órában tanulják a történelmet, vagy csak háromban, hogy heti öt órában a kémiát, vagy egyáltalán nem tanulják.
A szülői ambíció segíti, vagy inkább hátráltatja a pályaválasztást?
- Van, ami genetikusan örökölt, és van, ami családi hagyomány – esetenként nehéz eldönteni, hogy ki, hova tartozik. Az jól látszik, hogy bizonyos családokból bizonyos pályákra erősen motiváltak a gyerekek, hogy az orvos családokból több orvos, az ügyvéd családokból meg több ügyvéd kerül ki, mint fordítva. Bizonyos képességek, mint a matematikai, a zenei, vagy a gömbérzék már egész pici korban kiderülnek, miként a rövid és hosszú távú memória erőssége is, vagy a szociális képességek. A kreativitás is megmutatkozik, kinél előbb, kinél utóbb, de mindezekből még nincs pályaválasztás, viszont a családnak figyelnie kell, hogy miben kell, és hogyan tudja támogatni a gyereket. Az iskolának meg olyan feltételeket kell kialakítania, hogy a gyerek rájöjjön, mit akar, és mire képes.
