Az új rendszer indulása előtt sok volt az aggodalom, hogy azonnal össze is omlik, nem lesz elég orvos. Amíg ugyanis korábban naponta legfeljebb hat sebészeti stábhoz kellett szakembereket találni, most 14-hez kell. A Péterfyben azonban eddig sem aggódtak, itt van elég orvos, és van elég kapacitás. Az azonban innen is látszik, hogy az első hét végére még nemigen tudják az emberek, a háziorvosok is bizonytalanok, hogy kit, mivel, hova kell küldeni.
Az üszkös lábú hajléktalant a kerületi szakrendelő küldte ide mentővel. A lába tényleg csúnya. – Ezzel valamit muszáj csinálni – mondja az ügyeletvezető főorvos is az ötven körüli férfinak. – Azért jöttem – szól vissza bátortalanul. – Hát, jó későn...
A férfi, aki reggel fél kilenckor az első ambuláns páciens a Péterfy sebészeti ügyeleten, kezeletlen cukorbeteg. A kór egyik első szövődménye, hogy tönkremennek a kis erek, aztán lerohadnak a lábujjak.
A szakrendelő azért küldte, hogy a sebészek vágják le az ujját. Az ügyeletvezető főorvos szerint, az maga lenne a tömény dilettantizmus.
Ez száraz üszök, azzal most nagyobb baj nem lesz, de amíg nincs beállítva a cukorbetegség, és nem tudni, hogy a lábban meddig működnek a nagy erek, nincs értelme hozzányúlni. Ha most levágnák, a magas vércukorszint szinte ellehetetlenítené a sebgyógyulást. Az erek állapotán múlik, hogy meddig kell majd csonkolni a lábat. Egyébként a nyolcadik kerületi hajléktalanszálló lakójaként a férfi nem is ide tartozik, a Bajcsy kórházban kellene ellátni. Előkerül egy korábbi zárójelentés, a szerint viszont a férfi régi páciense a Péterfynek. Marad, csak át kell mennie a kórház belgyógyászatára, ahol a következő napokban beállítják a vércukrát, kap inzulint, kiderítik, meddig van keringés a lábában, aztán majd a Bajcsy sebészei elvégzik az amputációt.
– Hajléktalant láb nélkül az utcára? – kérdésemre a főorvos csak annyit mond,
valahogy ez az egész el van baltázva,
legelőbb tisztázni kéne, hogy az egészségügyet hogyan finanszírozzák. Mert most minden össze van keveredve, egy része járulék, a másik meg adóalapú finanszírozás, a szociális háló meg nem működik, ettől kezdve ezeknek a betegeknek nincs megfelelő helyük a rendszerben. Ez itt a sürgősségi, itt csak a válságkezelés a feladat.
Több szó nem is esik a hazai egészségügyi rendszer betegsors-keserítő útvesztőiről, de a férfiról se. Idő se lenne rá. A főorvost várják a műtőbe. Négy tervezett beavatkozása is van mára.
Azt mondja, ebben a kórházban nem sok minden változott az új helyzettel. Itt mindig is úgy éltek, hogy vannak a tervezett műtétek, de ha jön a sürgős eset – például vaklaki, akit hasba lőttek – az azonnal operálandó, és akkor a tervezettek csúsznak későbbre. A sebészetben más műfaj kivenni egy vesét vagy megoperálni az előkészített vastagbél-daganatot, és más, amikor a bicikli kormánya beleáll a gyerek hasába. Itt ebben a házban mindkét műfajt művelik. Tizennégy műtő megy a nappali műszakban, ez ma 48 operáció. Éjjel meg szükség szerint állnak üzembe. Szükség meg volt előző éjszaka is, amikor az intenzív osztályról sürgősséggel operált a most ügyeletet vezető Németh egy 90 éves férfit, aki nyolcadjára került az asztalra.
„A nagykönyv szerint már meg kellett volna halnia, olyan állapotok vannak a hasában. De azért megpróbáltuk megoldani”
– meséli.
Még nem tudni, sikerül-e. Erre a bizonytalanságra aztán a liftben, útban a műtő felé, ráerősít az intenzív osztályos nővér is a főorvosnak. Azt mondja, nincs jó bőrben a beteg, jó lenne, ha visszafelé megnézné. Németh rábólint.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
A műtőben a beteg már alszik. Epeműtét endoszkóppal. Ez utóbbi azt jelenti, hogy egy nagy vágás helyett három kétcentis lyukat nyitnak a hason. A lyukakba három nyársszerű fémet dugnak. Az egyik a kamera, a másik kettővel meg hol öblítenek, hol meg szikeként vagy csipeszként használják. Az ügyeletvezetőnek Bodrogi Péter főorvos asszisztál. Lefejtik az epehólyagot, kivágják és kihúzzák csövön. Egyszerűnek tűnik, de – teszi hozzá Németh – mint mindent, ezt is el lehet szúrni. Nincs olyan gomb, hogy Game Over, nem lehet újracsinálni, és hiába a több évtizedes praxis, még a legegyszerűbb esetekben is újra meg újra végiggondolja a kockázatosabb mozdulatokat, a helyzeteket, amelyeken el lehet bukni.
De most nyerő a helyzet, a tervezett 60 helyett alig 50 perc alatt végeznek. Gyors vetkőzés, ruhaváltás, megint irány az ambulancia. A műszak első másfél órája telt el, érkezik a következő beteg tályoggal a nyakán. A főorvos ránéz a sebre, helyes-e a rezidens által fölállított diagnózis, de magát a tályogot a fiatal szakorvos nyitja és tisztítja. Nem állja meg, hogy meg ne jegyezze, hogy egy normális országban egy ilyen problémát a szakrendelőben megoldanak. Ezzel a beteg is egyetért, mert – meséli – a szomszédjának egy hete hasonló baját ott oldották meg. Csodálkozott is, hogy neki meg azt mondták: lehet, hogy vérezni fog, ezért kórházba kell mennie.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
Azelőtt a Péterfy minden szerdán, pénteken és minden második vasárnap adta a fővárosi sebészeti ügyeletet, naponta 10-24 beteget hozott a mentő, és közülük három-hatot operáltak azonnal. Ezeken napokon nem is végeztek tervezett műtétet. Most viszont két epehólyag- vagy visszérműtét közé kerülhet egy akut eset. „Ha valakit hasba lőttek, vagy leszakadt a lépe, már a liftben húzom a sapkámat és megyünk a műtőbe. Nincs tökölni való idő.
A hasfájósok 70-80 százaléka viszont olyan, hogy csak a fiatalok merik rögtön kijelenteni, mi a baj. Pedig a korrekt diagnózishoz idő kell,
az esetek többségében a beteget nem is lehet azonnal a műtőasztalra tenni. Föl van borulva a só- és ionháztartása, ha így vinnék a műtőbe, lehet, hogy túl sem élné. Várunk addig, míg nem kerül alkalmasabb állapotba a szervezete.”
Nincs pihenő. Az ambulancián újabb betegek érkeznek. Két fiatal lány és egy idősebb úr is a hasát fájlalja. Az egyik lányt és az urat befektetik az osztályra. A másik lánynak azt javasolják, keressen fel egy nőgyógyászt, azonnali teendő nincs a panaszára. A maradók vakbél- és epehólyag-gyulladás gyanújával jönnek. Vágás előtt kivizsgálják, megfigyelik őket.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
Negyediknek egy férfi jön, csúnya, gyulladt nagylábujjal. Nedvedző seb kerül elő a kötés alól. Néhány hete sztrókja volt, fél oldalára meg is bénult. Aztán a rehabilitáció alatt úszni járt. Belerúgott a gyógyvizes medence falába, a seb elfertőződött, azzal járt a kezelésre a szakrendelőbe. A doktornő most ide küldte, mert szerinte baj van.
– Láza volt? – A válasz hiába nemleges, Németh azzal folytatja, hogy mit szólna, ha itt kéne maradnia az intézetben. Kellene egy röntgen, érvizsgálat, mert az ujj felső perce biztosan elhalt, a környezete gyulladt. Ha most rögtön operálná, a fertőzés szétszaladna a szövetekben. Várni kell, utánajárni, hogy a csont pontosan milyen állapotban van, meddig folyósodott el. A nem ép részt biztosan le kell vágni. A férfi ijedten kérdi: nincs-e valamilyen más lehetőség?
– Nincs – hangzik a válasz –, de majd spórolósan vágunk.
A férfi kényszeredetten törődik bele, hogy maradnia kell.
A főorvos megint a liftben, az intenzívre megy, megnézi az éjszaka megoperált férfit. Amikor visszajön, csak annyit mond: valóban nincs jó bőrben, de még minden jóra fordulhat. Viszont ha az éjjel nem operálja meg, mostanra már biztosan nem élne.
Megint liftezünk, ezúttal vissza a műtőbe. Tervezett visszérkorrekció.
Németh valamivel négy előtt kerül elő ismét a műtőből, az osztályán néhány betege várja. De őket már nem ott vizsgálja meg. Mehetnek át az ambulanciára, ahol megkezdődött a rendelése. A főnővér is odatart, ott most ő lesz a főorvos asszisztense.
Este hétre túl lesznek még 27 járó betegen is. Új sürgősségi eset záróráig nem érkezett, a rendszer aznap működött.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
Más kis kórházban is túlélték az első napokat. A Szent Margitban az új rendszerrel hirtelen egy 180 ezer lakosú terület szakadt rá a nyolc szakorvos huszonöt ágyas sebészetére, noha
a feladat ellátásához legalább negyven ágy kellene.
Az ügyeletben legalább két szakorvosra van szükség a műtőben és legalább még egynek kell lennie az akut esetekre. Az első napok még nem okoztak fennakadást, eleinte csak egy-két beteg esett be, de napról napra érezhetően mind több a sebészeti ügyeletre érkező. Badacsonyi Szabolcs főigazgató szerint egyelőre állják a sarat, csökkentették a tervezhető műtétek számát, emiatt viszont többet kell várniuk az előjegyzett betegeknek. A napi ügyelethez hosszabb távon nincs elég orvos, így félő, hogy gyorsan kimerül majd az érintettek munkával tölthető ideje.
Sebészből vidéken sincs elég. A fővárosi kórházak között egyezség van, hogy az első két hónap próbaidő, ez alatt senki nem csábít át orvost, műtőst a maga intézményébe. Általános sebészhiány van. A helyzet feszült, és nem tudni, mikor robban.
