Charles Gati: A kijózanodás keserű is lehet

Meddig mehet el a Mazsihisz a kormánnyal szembeni ellenállásában?

„Orbán valaha oroszellenes volt, most oroszbarát” M. Schmidt János / Népszabadság

Ez az ő dolguk. De egy normális demokratikus országban egy független szervezet maga döntheti el, hogy melyik állami rendezvényen vesz részt és melyiken nem. Kis meglepetéssel és nagy tisztelettel figyelem Heisler András erőfeszítéseit, a problémák mérsékelt megközelítését.

Két angolul írt könyvem magyar fordítását Orbán Viktor és Kövér László ellenőrizte

A választási kampány a hajrához közeledik. Mit tapasztalt Budapesten?

A Belvárosban tisztábbak az utcák, mint néhány éve. Az épületek állapota szemmel láthatóan javult, amit láttam a Belvárosból, az kifejezetten vonzó. Feltételezem, hogy ebben az Európai Unió támogatása is közrejátszott. Ami a politikát illeti: a választási kampányt egyoldalúnak látom, a városi hirdetőoszlopokon csupa fideszes reklám van, az állami tévében pedig egyelőre kizárólag állami hirdetést látni, ami grafikájában és jelmondatában egybevág a Fideszével. A nyomtatott sajtóban is többségben van a jobboldal. Ezek miatt aggódom, hogy az ellenzék szava egyáltalán eljut-e a választópolgárokhoz.

Mit szól a személyét jobbról érő támadásokhoz?

Két, szinte egymásnak ellentmondó válaszom is van. A rossz hír az, hogy azok, akik csak ezekből a rágalmakkal, meghamisított idézetekkel telitűzdelt cikkekből ismernek, nem tudják, hogy 1989-ben és utána még sok éven át milyen bensőséges kapcsolatunk volt az akkori Fidesz vezetőivel. Két angolul írt könyvem magyar fordítását például Orbán Viktor és Kövér László ellenőrizte. A jó hír ellenben az, hogy a támadások eredményeként gyarapszik a barátaim köre, egyre szeretetteljesebb fogadtatásban van részem. Ilyen körülmények között még nagyobb öröm Magyarországra jönni!

A néhai Mark Palmerrel három éve javasolta az Amerika Hangja magyar adásainak újraindítását. Ha ez nem valósul is meg, mire számíthat Magyarország az Egyesült Államok részéről?

Tény, hogy Amerika az 1990-es években a NATO és az Európai Unió bővítésének támogatásával elősegítette Magyarország nyugati orientációját. Ehhez fogható mértékű támogatásra már nincs ok és alkalom, és megítélésem szerint Washington nem is készül ilyesmire. Ennek ellenére szoros figyelemmel kísérik a politikai helyzet alakulását, és feltételezem, hogy az ukrajnai események után ez a figyelem még intenzívebb politikai kapcsolatokat fog igényelni.

Az őt otthon ért bírálatok után hatékonyan fogja tudni képviselni az amerikai érdekeket az USA új budapesti nagykövete?

Ez részben tőle, részben a magyar kormánytól függ. Amerikai kapcsolatai révén esélye van arra, hogy egyengesse ne csak az amerikai, hanem a magyar érdekek érvényesülését is. Ehhez persze az kell, hogy a magyar kormány az Amerikát egyébként megillető respektussal fogadja és támogassa munkájában.

Magyarországot nem szabadna évtizedekre odaláncolni egy megbízhatatlan és újra agresszív hatalomhoz

Hat éve bírálta Gyurcsány Ferencet, amiért a Déli áramlat gázvezeték ügyében túl közel került az oroszokhoz, azt mondta, abban a kérdésben Orbán Viktornak van igaza, aki akkor ellenezte a megállapodást. Neki most más a véleménye...

Hosszú évtizedek óta vagyok politikai elemző, de Napóleonig visszamenőleg nem tanulmányoztam olyan vezetőt, aki ennyire hajlamos lenne a pálfordulásokra, mint Orbán Viktor. Gondoljuk csak végig! Valaha oroszellenes volt, most oroszbarát, valaha liberális, sőt a Liberális Internacionálé alelnöke volt, ma jobboldali, valaha támogatta a szabad piacot, most államosít, valaha az oktatás decentralizációjában hitt, most központosít, valaha erőteljesen Európa- és Nyugat-párti volt, most pedig, bár elvárja az EU anyagi támogatását, a „hanyatló” és „bűnös” Nyugatról tart beszédeket, valaha meggyőződéses ateista volt, most meg áhítatos frázisokkal operál. A sort még lehetne folytatni, de a kérdés nem ez, hanem az, hogy egy lehetséges új hidegháború küszöbén Orbán Viktor kivel tart. Tovább mélyíti barátságát a volt KGB-s Putyinnal? Viselkedése alapján azt sem lehet kizárni, hogy megfontolja Magyarország intézményes elkötelezettségének felülvizsgálatát.

"Nehéz megjósolni, hogy néhány év múlva hogyan viszonyul majd az orosz nép az agresszív diktatúrához" M. Schmidt János / Népszabadság

Az ön régi barátja, John Lukacs a Népszabadságban tanácsolta Orbán Viktornak, hogy ne kösse Magyarország szekerét az oroszokéhoz. A krími válság láttán mit szól a paksi szerződéshez?

John Lukacs cikke egy kis remekmű volt. A paksi szerződés részleteit még nem tudtam áttanulmányozni, de röviden elmondhatom, hogy a mai világban Magyarországot egy olyan fontos ügyben, mint az energiaellátás, nem szabadna évtizedekre odaláncolni egy megbízhatatlan és újra agresszív hatalomhoz.

Közép- és hosszú távon mi lesz a Nyugat válasza Oroszország ukrajnai agressziójára?

Dmitrij Medvegyev elnöksége idején sokan voltunk, akik – mint például Zbigniew Brzezinski – reménykedtünk abban, hogy Oroszország nyit a Nyugat felé. Ennek voltak konkrét jelei. Az ország modernizációjához, az egysíkú energiaexporttól való függetlenedéséhez elmélyült nyugati kapcsolatokra lett volna szükség. Ezért is lett Oroszország többek között a Világkereskedelmi Szervezet, a WTO tagja, hogy jobban bekapcsolódjon a világgazdaság vérkeringésébe. Most úgy tűnik, Putyin mindezt felülvizsgálja és populista, nacionalista retorikájával, erőszakos lépéseivel inkább a saját, rövid távú népszerűségét növeli. Egyelőre sikerrel, hiszen az a szomorú tény, hogy a támogatottsága az egekbe szökött. De, mint az ilyen országokban lenni szokott, ez sem tart örökké, a kijózanodás pedig nagyon keserű is lehet. Mindenesetre nehéz megjósolni, hogy néhány év múlva hogyan viszonyul majd az orosz nép az agresszív diktatúrához.

Hamarosan magyarul is kiadják a Brzezinskiről szóló, ön által szerkesztett tanulmánykötetet.

Nagy öröm, hogy a kínai, orosz és lengyel fordítás mellett magyarul is megjelenik a róla szóló könyv. Pont ezen a héten kapom meg a korrektúra előtti levonatot. Megtiszteltetés, hogy én szerkeszthettem az első angol nyelvű kötetet erről a rendkívül fontos államférfiról és külpolitikai elemzőről, aki korát meghazudtolóan továbbra is aktív és befolyásos szereplője az amerikai külpolitikának. Volt idő, amikor arról volt a legismertebb, hogy támogatta Közép-Európa függetlenségét és demokrácia melletti elköteleződését, de karrierje ezen messze túlmutat, amúgy pedig ma is járja a világot átfogó, mindig elgondolkodtató könyveivel, előadásaival. Szellemi örökségét pedig nemcsak a könyv biztosítja, hanem az is, hogy egyik fia republikánus, a másik demokrata párti nagykövet Stockholmban, a lánya pedig már-már celebnek számító televíziós személyiség, lassan ismertebb lesz, mint az apja.