Ezt szolgálta egyebek mellett, hogy 45-ről 55 százalékra növelték az egyéni körzetekben megszerezhető mandátumok arányát. Vagyis kevesebb lett a listán elnyerhető, kifejezetten az arányosítást szolgáló képviselői helyek száma. A szakértő szerint ezt tetézték azzal, hogy töredékszavazatokat az egyéniben győztes jelöltek pártjának javára is jóváírtak.
Miután kevesebb a képviselő, újra kellett rajzolni a választókerületi határokat is, és a korábbi eredmények alapján végzett elemzések egyértelműen bizonyítják: ez a jobboldalnak kedvezett – állítja a szakértő. Ugyanez igaz a határon túliak választójogának megadására is, hiszen a kedvezményes honosításért hálás új magyar állampolgárok 95 százaléka – nagyjából 122 ezer ember – a Fideszre voksolt.
Az egyfordulós rendszer bevezetése Szoboszlai szerint szintén mélyütés volt az ellenzéknek, mert a baloldalt már a választás előtt szövetségkötésre kényszerítették, és az összefogás felemás sikerrel járt. A jelöltállítás feltételeinek egyszerűsítése, illetve az országos listát állító pártoknak kilátásba helyezett százmilliós nagyságrendű kampánytámogatás sem nekik használt – véli –, hiszen minden korábbinál többen indultak, és ezzel mesterségesen még tovább forgácsolták az ellenzéket.
Szoboszlai ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy új módszereket találtak a választói akarat befolyásolására is, miközben a kampányszabályok módosítása miatt az ellenzéki jóval nehezebben tudta eljuttatni üzeneteit az emberekhez. A Fidesz viszont szisztematikus információgyűjtést folytatott – magyarázta –, listázta potenciális támogatót, de még a más pártokat támogatókat is. Miután megszűnt a kampánycsend, a listák birtokában a szavazás napján is próbálták aktivizálni potenciális szavazóikat, szervezetten szállítottak embereket, és működött a láncszavazás – sorolta.
A választási rendszeren kívüli megoldás volt a szakértő szerint a kormány minden korábbinál aktívabb kampánytevékenysége, de ide sorolható a közfoglalkoztatottak számának felfuttatása is, amelynek hatásaira az Átlátszó, a K-Monitor, a Political Capital és a Transparency International Magyarország közös tanulmánya utal. Kétszázezer emberről volt szó, akiknek a jelentős többsége a Fideszre voksolhatott.
Szoboszlai úgy látja, hogy minden elemre szükség volt a kétharmadhoz, ami mindössze egyetlen mandátumon múlott. Ezzel szemben csak a „győzteskompenzáció" legalább öt-hat plusz képviselői helyet jelentett, egyet pedig a határon túliak „ajándékoztak" a kormányoldalnak, s valószínűleg még egyet a közmunkások is. Az egyéni körzetek átrajzolása ugyancsak érhetett egy képviselőt, míg azzal, hogy fantompártok sora indult, legalább két egyéni körzetben sikerült legyőzni a baloldali közös jelöltet. Ez nagyjából tíz képviselői hely, tehát ha nincsenek a trükkök – állítja a szakértő –, a Fidesz 133 helyett 123 embert delegálhat a parlamentbe. Vagyis: a 45 százalékos támogatottság nem a mandátumok kétharmadát, csupán 62 százalékát hozta volna.
