A gyereknek is joga megmondani, ha nem tetszik neki az iskola
A szülők és gyerekeik e jogából az állam azon kötelezettsége olvasható ki, hogy tartsa tiszteletben az iskolahasználó polgárok véleménynyilvánításának szabadságát – hangsúlyozza az intézet. Vagyis: ne félemlítsenek meg, s ne rettentsenek el véleményének ilyen kifejezésétől senkit.
Amikor a kormányzati nyilatkozatok a gyerekeket kizárólag a tiltakozás eszközeként látják és láttatják, a közlemény szerint éppen ezt teszik. Azt állítják ugyanis, hogy a tiltakozó diákok, akik például nyílt levelet írnak vagy kockás inget húznak, csupán a szülők és a pedagógusok eszközei, s elvitatják tőlük azt a jogot és képességet, hogy a mindennapjaikat meghatározó egyik legfontosabb kérdésről, a közoktatás állapotáról véleményt alkossanak és mondjanak. Aki így látja a gyerekeket – vélik –, az nem a közoktatás alanyait, hanem tárgyát látja bennük.
Ezzel szemben a gyerekek, kicsik és nagyok, persze eltérő módon, de valamennyien jogosultak arra, hogy az őket érintő kérdésekről – köztük kiemelten a nevelésükről-oktatásukról – véleményt nyilvánítsanak – hívja fel a figyelmet az intézet. Ez nemcsak a magyar jogszabályokból, hanem az ENSZ gyermekjogi egyezményéből következően is alapvető joguk.
Ha február 29-én a gyerek szülői igazolással nem megy iskolába, annak közös döntésnek kell lennie – emeli ki a közlemény. A szülő álláspontjuk szerint nevelési szabadsága alapján határozhat úgy, hogy a család az otthon maradással nyilvánít véleményt. E döntés előtt azonban érdemben meg kell hallgatni a legkisebb gyerek véleményét is, a nagyobbak esetében pedig akkor járnak el helyesen, ha nem döntenek az ő kifejezett akarata ellenére.
Hallgattassanak meg tehát érdemben a gyerekek – szólít fel mindenkit az intézet –, hiszen a gyerekek is képesek és jogosultak véleményt alkotni mindarról, ami történik velük nap mint nap az iskolában. Senki nem vitathatja el a szülő és gyereke közös szabadságát arra, hogy az oktatásról véleményt nyilvánítsanak.