Felajánlották a védelmüket, de cserébe együttműködést kértek. G.-nek azonban az volt az érzése, hogy az ártó szándékú ismeretlenek nem is léteznek, és a titkosszolgálat emberei valójában nem akarják senkitől megvédeni, csak a kapcsolatrendszerét akarják feltérképezni, a hírforrásaira kíváncsiak.
Mint azt a Belügyminisztérium már előre jelezte, az AH alaposan felkészült a bizottság ülésére. A testület tagjai még soha nem láttak ilyen részletekbe menő, anonimizált dokumentumokkal és titkos anyagokkal alátámasztott titkosszolgálati beszámolót egyetlen ügyben sem. Persze annak okát egyikük sem próbálta kideríteni, hogy a sajtóhírekre máskor tökéletesen érzéketlen titkosszolgálat és Belügyminisztérium miért tett kivételt ezzel az üggyel.
Mert ügy van. Az Alkotmányvédelmi Hivatal zárt ajtók mögött megtartott tájékoztatása szerint azonban semmi nem úgy volt, ahogy G. a 444.hu-nak elmesélte. Az sem biztos, hogy az újság azt írta, amit G. mondott.
Németh Szilárd legalábbis azzal kezdte a tájékoztatóját, hogy „a Soros György által pénzelt lap irománya tartalmilag és sugallatában sem felel meg a valóságnak”.
Németh szerint az Alkotmányvédelmi Hivatal és a Belügyminisztérium illetékesei meggyőzően bizonyították, hogy munkatársaik semmiféle bűncselekményt nem követtek el, illetve, hogy amit tettek, az szakmaiságában és célját illetően sem volt kifogásolható.
Németh ez ügyben meglehet pápább volt a pápánál. Korábban ugyanis a belügyben is kétségek vetődtek fel az akció szakmaiságát illetően. Végül is nehéz szakszerűnek nevezni egy olyan titkos műveletet, amelynek a részletei, még ha azok csak az egyik fél verzióját tükrözik is, a sajtóban olvashatók. Nem véletlen rendelt el a tárca vizsgálatot az AH-nál azzal összefüggésben, hogy a beszervezési, befolyásolási vagy akármilyen kísérlet végül hogyan és miért került nyilvánosságra.
Az ellenzéki képviselők szerint azonban már korán sem ennyire egyértelmű a helyzet. Egyikük sem talált törvénysértésre utaló körülményt az AH beszámolójában, de mint fogalmaztak, bőven maradtak megválaszolatlan kérdéseik. Az AH fellépése a beszámoló alapján indokoltnak tűnt. Az azonban nem derült ki, hogy az alkotmányosan védhető és vállalható művelet közepette nem követtek-e el az AH emberei törvénysértéseket.
Erre a kérdésre azonban belátható időn belül nem kaphatnak választ. Mert bár – megint csak egybehangzó ellenzéki vélemények szerint – az AH és a BM is késznek mutatkozott beavatni a képviselőket az ügy további részleteibe, a Fidesz megakadályozta, hogy a bizottság vizsgálatot indítson az ügyben.
„Politikai döntés született, amivel azt a látszatot keltik, mintha lenne valami titkolni valója”
- fogalmazott Molnár Zsolt, a testület szocialista elnöke. Molnár leszögezte, ő maga sem hiszi, hogy a Fidesznek itt bármi titkolni valója lenne. A kormánypártiak döntésükkel így viszont a szolgálatoknak ártottak, mivel azt a látszatot keltették, mintha azoknak viszont lenne ebben az ügyben eltitkolni valójuk.
Mirkóczki Ádám (Jobbik) és Szél Bernadett (LMP) is azt mondta, a beszámolók alapján úgy tűnik, a szolgálatok nem követtek el semmiféle bűncselekményt G. sérelmére. Majd mindketten hozzátették, hogy a Fidesz magatartása és az elmaradt vizsgálat miatt azért azt nem jelentenék ki, hogy minden rendben is volt.
Az ügy ezzel nincs lezárva. Németh Szilárd szerint sem, aki azzal indokolta a bizottsági vizsgálat megtorpedózását, hogy folyamatban lévő ügyről van szó, amiben még a bizottságnak sincs semmi joga eljárni. Kérdésekre leszögezte azonban, hogy – más hasonló esetek példáját követve – az AH vizsgálatának a lezárultával az ügy további részleteit (amelyek nem sértik a nemzetbiztonság érdekeit) nyilvánosságra lehet majd hozni.
Hozzátette: a bizottság tagjainak jogukban áll betekinteni az ügy irataiba, ha előbb aláírták a megfelelő titoktartási nyilatkozatokat. Ha vizsgálóbizottságként teszik ugyanazt, semmit nem kell aláírni. Szerinte az ellenzéki képviselők, akik között meglátása szerint zárt ajtók mögött koránt sem volt olyan egyetértés, mint utána, nem szeretnének semmit aláírni ebben az ügyben.
Három és fél órás iszapbirkózás után minden maradt a régiben. Hacsak azt nem nézzük, hogy az AH beszámolóiból, miszerint
az ügy nem az újságíró munkahelyével, sokkal inkább a cikkeivel függ össze, minden képviselő megtudhatta, ki az a bizonyos G. „Már akinek van egy maréknyi sütnivalója"
- mondta Németh Szilárd.
Ennél többre nem futotta. És úgy tűnik, ha csak G. fel nem fedi kilétét legalább a bizottság tagjai előtt, nem is változik a helyzet. Ha feladná az inkognitóját, lehetőséget teremtene a bizottság kisebbsége számára valamiféle vizsgálat lefolytatására. És akkor talán kiderülhetne az is, hogy melyik történet áll közelebb a valósághoz: G. sajtóban megjelent verziója vagy az AH kimerítő története.
