galéria megtekintése

A Fidesz-közeliek és az agrárbárók vitték el a kétharmadot

4 komment


Hargitai Miklós

Ha az állami földeladások valódi célja (ahogyan ezt a kormányfő többször kifejtette) a családi gazdálkodók földhöz juttatása volt, akkor a program súlyos kudarcba fulladt: a célcsoporthoz csupán az eladott területek töredéke került, a legnagyobb hányadot a politikusok és a nagyvállalkozók vitték el. Az LMP-s Sallai R. Benedek által készített mérlegből az is kiderül, hogy a politikaközeli nyertesek olykor meglepően kedvező feltételekkel vásárolhattak.

Bár az eladott földek és a licitnyertesek beazonosítását, illetve összepárosítását lehetővé tevő nyilvános állami adatbázis továbbra sem létezik, az NFA által nyilvánosságra hozott adatokból sziszifuszi munkával kibogarászható, hogy melyek a földeladási folyamat valódi trendjei. A Sallai R. Benedek által pénteken nyilvánosságra hozott eredmények szerint a meghirdetett 180 ezer hektárból eddig mintegy 130 ezer hektár kelt el, 1,3 millió forintos hektáronkénti átlagáron.

A nyertesek (vásárlókról még nem lehet beszélni) négy-öt jól körülhatárolható csoportba tartoznak. A leglátványosabb a „politikaközeliek” csoportja – ide sorolhatóak a miniszterelnök családtagjai és bizalmasai, fontos fideszes politikusok és barátaik – hozzájuk a ténylegesen eladott földek mintegy 30 százaléka került, jellemzően 100 hektárnál nagyobb darabokban. Ezt a kört olyanok fémjelzik, mint Mészáros Lőrinc és családja (1391 hektár, eddig ők a földeladási program abszolút nyertesei), Tiborcz Istvánnak, a miniszterelnök vejének családja (299 hektár), a Kékessy család, azaz a kormányfőnek sokféle szívességet tevő volt párizsi nagykövet családja (170 hektár), Gyapjas Károly, Lázár János nagybátyja (115 hektár), Flier János, az Orbán család földjeinek művelője (93 hektár). A második blokkot az egykori téeszelnökök és állami gazdasági vezetők alkotják: ezeket a bennfenteseket a Fidesz korábban zöldbáróknak nevezte, de jelenleg már találóbb lenne a narancsbáró elnevezés – mindenesetre profi agrár-nagyvállalkozókról van szó, akik szintén körülbelül 30 százalékot vittek el. (Érdemes rögzíteni: már 60 százaléknál járunk, de az eredetileg megcélzott földművelők még nem kerültek elő.)

Kurucz Árpád / Népszabadság/archív

 

A harmadik csapat a külföldieké: az EU más tagállamaiból Magyarországra települt agrárvállalkozók nagyjából 10 százaléknyi területhez jutottak (általában 300-500 hektárt vettek – jellemzően holland, német, osztrák és olasz állattartókról van szó, akik eddig is több ezer hektár bérelt földön gazdálkodtak) –, miközben az egész földeladást állítólag azért találta ki az Orbán-kormány, hogy megakadályozza a magyar föld külföldi kézbe kerülését. További 10 százalékra „rejtőzködő”, eddig mezőgazdasággal nem foglalkozó, vélhetően a földek bérbeadásában és/vagy majdani eladásában érdekelt vevők licitáltak a legeredményesebben, őket a köznyelv spekulánsnak nevezi).

A klasszikus helyben élő családi gazdálkodók, akikért elvileg az egész program elindult, legfeljebb a maradék 10-20 százaléknyi földet szerezhették meg (pontos adat azért nincs, mert egyrészt az általuk megvett miniparcellákat a legnehezebb összeszámolni, másrészt vannak „besorolhatatlan” licitálók is). A kicsik döntő többsége öt hektár alatti területhez jutott. Ebbe a körbe legfeljebb hatezer ember tartozik, és – mint Sallai rámutatott – náluk van a legkisebb esély rá, hogy valóban meg tudják majd vásárolni a földet, mivel ezeket a területeket többnyire nagygazdák bérlik, akiknek elővásárlási joguk van.

Az eladó állam a ténylegesen preferált csoportok esetében nem vette igazán komolyan a saját maga által megszabott értékesítési feltételeket. Bár az előzetes kommunikáció arról szólt, hogy mindenütt a helyi átlagár lesz a liciten az induló ár, L. Simon László államtitkár felesége például hektáronként 617 ezer forintért vásárolhatott Nadapon, miközben a szomszédos Velencén 3 milliós hektáronkénti áron keltek el a földek. Ennél is jobban jártak a Fazekas Sándor agrárminiszter rokonságába tartozó választók, akik jó minőségű, 200 aranykoronás földeket vehetnek meg Tiszaszentimrén igen kedvező áron: 53,1 hektárt 9,75 millióért, ami 540 ezer forintos hektáronkénti árat jelent.

Egy Heves megyei árverésen egy ismert debreceni nagyvállalkozó 70 hektárhoz jutott mintegy 100 millió forintért annak ellenére, hogy a lakóhelye 180 kilométerre van a földtől, vagyis aligha minősül helyben lakó gazdálkodónak. Ugyanő a szintén Heves megyei Lőrinci közelében is vett 180 hektárt, amit szintén nem lesz könnyű Debrecenből művelni. Igaz, a földeladási rendelet tartalmaz olyan lehetőséget, hogy ha valakinek a „mezőgazdasági üzemközpontja” a földterület 20 kilométeres körzetén belül van, akkor ő is helyben lakónak minősülhet, csakhogy a szóban forgó vállalkozó cége a nyilvántartások szerint nem mezőgazdasággal, hanem reklámügynöki tevékenységgel foglalkozik.

Sallai R. Benedek szerint az állami földek döntő többsége a kormányzati birtokpolitika célcsoportján kívül eső vevőkhöz került, ami indokolttá tenné a földeladási program azonnali leállítását. Hasonló álláspontot fogalmazott meg a napokban a Fidesz-frakcióban politizáló, tavaly novemberig a frakcióvezető-helyettesi posztot betöltő Turi-Kovács Béla is, amikor úgy érvelt: a magyar földet meg kell védeni, nem csupán a külföldiektől, hanem a hazai nagy felvásárlóktól is, mert nem lehet cél a nagybirtokrendszer kialakítása.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető