Ezt a korábbi polgári törvénykönyv (Ptk.) sem zárta ki – jelezte –,
csakhogy mindössze kivételes lehetőségként engedte meg.
Ehhez képest az új Ptk. visszalépést jelent, mert általában megengedi, hogy jogszabály alapján szerződéses jogok és kötelezettségek másra szálljanak át. Az Alkotmánybíróság (AB) korábbi döntéseiben viszont meghatározta, hogy melyek ez a kivételes helyzetek, amikor az állam beavatkozhat – emelte ki Kolláth.
„A szerződéskötéskor előre nem látott körülmények lényegesen megváltoztathatják a szerződő felek helyzetét, a jogok és kötelezettségek arányát, és valamelyikük számára rendkívül terhessé vagy egyenesen lehetetlenné tehetik a szerződés változatlan tartalommal történő fenntartását, illetőleg a szerződés teljesítését. Ezekben az esetekben tehát az állami beavatkozásra (...) kifejezetten szükség van” – olvasható egy 1991-es AB-határozatból. Ezt akkor a pártállam idején mesterségesen alacsonyan tartott lakáshitelkamatok emelése kapcsán mondta ki a testület. Az AB ezt az álláspontot a devizahitelek forintosítása esetében is megerősítette. Ha a társadalmi méretű változások a szerződések nagy tömegét érintik, indokolt – és alkotmányosan nem kifogásolható –, hogy a jogviszonyok megváltoztatására, módosítására a törvényhozás dolgozzon ki általános megoldást – fogalmaztak a bírák.
Ilyesmiről azonban most Kolláth szerint nincs szó.
Mindenki tudhatta ugyanis, hogy amennyiben állami földekre licitál, azzal a nyakába veszi azt a terhet is, hogy az adott területre akár évtizedekig érvényes – esetleg meghatározott díjat tartalmazó – haszonbérleti szerződést kötöttek.
Ilyen hosszú távra szóló kontraktusok esetében pedig – és ezt Kolláth szerint a vevőnek ugyancsak ismernie kellett – a hatályos Ptk. szerint a felmondásra az eredetileg kötött bérleti idő lejárta előtt legfeljebb kivételesen van lehetőség, például akkor, ha a földhasználó nem műveli a birtokot.
Ezúttal nem merült fel tehát semmilyen váratlan, a felek által előre nem látható körülmény, és nem történt olyan mértékű társadalmi változás sem, amely a szerződések nagy tömegét érinti – állítja Kolláth. Ezért szerinte teljesen indokolatlan, hogy magánjogi szerződésekbe – amelyek a földtulajdonos állam és a haszonbérlő között születtek, de korántsem olyan széles tömegben, mint amire az alkotmánybírák utalhattak – a törvényhozó beavatkozzék. Az alkotmányjogász szerint az efféle állami fellépés a szükségesség és arányosság alkotmányossági tesztjén is elbukna.
|
| Fotó: Velledits Éva / Népszabadság/archív |
Kolláth kiemelte: maga nem lát olyan közérdeket sem, amelyre hivatkozással a beavatkozás indokolható lenne. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a jogalkotó fellépését az sem alapozza meg, ha az állami tulajdonú földek esetében korábban indokolatlanul alacsony bérleti díjat állapítottak meg. Amennyiben az egykor Fideszhez közeli Simicska Lajos jutányos áron – és indokolatlanul kedvezményes feltételek mellett – juthatott földhasználati joghoz, azt az alkotmányjogász szerint nem lehet azzal jóvátenni, hogy a hatályos jogszabályok vélhetően alaptörvény-ellenes átírásával újabb hibát követnek el.
Az alkotmányjogász érti persze, hogy mi történik: a pikszisből kiesett csókost meg kell büntetni. Csakhogy ez a megoldás szerinte szembemegy a jogállamiság és a jogbiztonság alkotmányos elveivel, meg a szerződéses szabadsággal. Úgy véli, ez nem más, mint egy újra személyre szabott jogalkotás, ami óvatosan fogalmazva is aggályosnak minősíthető.
