semmilyen együttműködésre nem hajlandó a Jobbikkal.
Nem támogatunk semmilyen jobbikos kezdeményezést, nem megyünk el nyilvánosan vitatkozni velük, aminek egyébként ma már van gyakorlata a mi oldalunkon. A mi politikánk nem változott ebben a tekintetben. Arról a tényről beszéltem, hogy az ellenzéki szavazók lassan jobban kívánják a Fidesz bukását, mint saját pártjuk támogatását. Ezért történhetett meg, hogy fölényes győzelmet aratott Tapolcán a Jobbik jelöltje, sok ellenzéki, nem jobbikos is rá szavazott. Ezért ért el a vártnál jobb eredményt az MSZP és a DK közös jelöltje Salgótarjánban. Nem kétséges, hogy átszavaztak Jobbik-szimpatizánsok is. Arról beszéltem, hogy ha ez továbbra is így marad, a választóknak ez a magatartása, ráadásul erős protesthangulat van, akkor a centrális erőtér nem fog működni. Mert ha a legerősebb kihívóra elkezdenek átszavazni a szavazók, akkor a Fidesz elveszíthet 70-75 egyéni képviselő helyet, és akár relatív többségi támogatás mellett is kisebbségbe szorulhat. Erről a szituációról beszéltem, hogy előállhat egy olyan helyzet, ahol mindenkinek kisebbsége van. A DK továbbra is elutasítja a Jobbikot, választói magatartásról beszéltem, nem pártközi megállapodásról vagy szándékról.
– Ez a választói magatartás vezethet oda, hogy a 2018-as választáson lesznek olyan körzetek, ahol nem indul jobbikos vagy baloldali jelölt, hogy egy kihívója maradjon a Fidesznek?
 |
| Teknős Miklós / Népszabadság |
– Én ezt kizárom. Határozottan elutasítom, hogy a DK bármilyen módon együttműködjön a Jobbikkal. Éppen arról beszélek, hogy az egyik oldalról van a pártoknak valamilyen szándéka, azonban az elmúlt időszakban a szavazók egy része ezt nem követi. Nagyon nehéz belátni, hogy ennek milyen következményei lesznek. Én a Jobbikot továbbra is újnáci eszméktől átitatott pártnak gondolom.
– Ennek az átszavazásnak a baloldaliak és a jobbikosok között van más, mélyebb oka, mint hogy a Fidesz ellen akarnak szavazni?
– Bizonyosan van. A Jobbik szavazóinak egy része baloldalról, egy másik része jobboldalról érkezett. Azok a jobbikosok, akik korábban már szavaztak a baloldalra, azt gondolom, könnyebben dönthetnek így. Másik irányból pedig nagyon sokszor halljuk, hogy a helyi világban messze nincs annyira éles, politikai rivalizálás, ellentét a különböző oldalak között. Sokszor megesik, hogy a különböző oldalak együtt szavaznak. Ez országosan a parlamentben nem tud megvalósulni, már csak azért sem, mert mi minden jobbikos előterjesztést elutasítunk: vagy tartózkodunk, vagy nem-gombot nyomunk, ez nálunk döntés a Demokratikus Koalícióban. Nincs semmilyen kommunikáció a mi képviselőcsoportunkat vezető Varju László és a Jobbik képviselőcsoportjának vezetői között, a többiekkel viszont van.
– Akkor mi történne, ha bejönne az interjú eleji fejtegetés, és egyik párt sem szerezne többséget az országgyűlési választásokon?
– Kisebbségi kormányzás vagy előrehozott választás.
– Tehát a Fidesz feje fölött átnyúló baloldali-jobbikos nagykoalícióra nem lát esélyt?
– Teljes mértékben kizárom. Mindaz, amit Magyarországról, emberi méltóságról, Európáról, szabadságról gondolunk, az tűz és víz. Hát hogy a csudába lehetne együttműködni? Nem hiszek Fidesz–baloldali koalíció lehetőségében sem. Amit Alaptörvénybe foglalt a Fidesz, az alapján teljesen világos, hogy nincs meg az együttműködéshez szükséges nemzeti vízió. Mert az, hogy egyébként két párt között apró kérdésekben itt-ott van vita, az természetes akkor, hogyha az ország alapvető, nagy történeti jelentőségű ügyeit azonosan látják és értékelik. De ez nem így van! Ahol van természetes átjárás, az kizárólag a Fidesz és a Jobbik.
A Fideszt egyébként a Jobbik soft változatának látom.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
– Arra az eshetőségre még nem tértünk ki, hogy egy Fidesz–Jobbik koalíció jöhetne létre.
– Belpolitikailag semmi antagonisztikus ellentét nincs a két párt között. Nézeteik élesen szinte meg sem különböztethetőek,
a Fidesz-képviselők egy része ülhetne akár a Jobbikban is.
A Fidesznek azért kell tagadnia a Jobbikkal való koalícióképességet, mert akkor kiiratkozik az Európai Néppártból, aminek aztán már súlyosabb nemzetközi következményei lennének. Helyesen állapítja meg a Jobbik vezetése, hogy a 2010-es programjuk főbb részét a Fidesz lényegében végrehajtotta.
– És a baloldali térfélen mi a helyzet? Azt többször mondta az utóbbi időben is, hogy a DK valamilyen formában együttműködne az MSZP-vel. Kit látna szívesen ebből a szempontból az MSZP élén?
– Még ha lenne is preferenciám, márpedig nincs preferenciám, akkor sem mondanám el önnek. Nem tudok egy olyan mondatot mondani, amit ne az MSZP választásába történő beavatkozásnak hallanának sokan. Azzal kell nekünk együttműködni, akit megválasztanak. Azt gondolom, hogy függetlenül személyes véleményektől, habitusoktól,
mi együttműködésre vagyunk ítélve.
Ez nem az a helyzet, amikor megengedhetjük magunknak, a jelenlegi választási rendszerben, hogy baloldali, szabadelvű demokraták egymással szemben versengjenek, és a Fidesz vagy éppen a Jobbik nevető harmadikként nyertese legyen ennek a versengésnek.
– A DK visszaolvadhat az MSZP-be?
– 2014-ben jelent meg egy írásom, amelyben azt írtam, hogy hosszú távon a mi sorsunk egy nagy, nyitott, befogadó demokrata párt lesz. Akkor ezt a felvetést nagyon sokan idő előttinek látták. Ezt megértem, de továbbra is azt gondolom, hogy valamilyen szervezett együttműködésre vagyunk ítélve, és hosszú távon ez egy nagy demokrata párt lehet. Erről azért nem beszélek, mert azt látom, hogy valakit zavar, ha ezt szóba hozom.
– Örülne neki, ha így lenne?
– Ez nem öröm kérdése. Ez a politikai kényszer, amit a többségi választási rendszer szül. Ha tiszta listás választás lenne, amit én szívesen vennék, akkor nem lenne ilyen kényszer. Nem azért kell együttműködni, mert eleve elrendeltetett valahol, hanem azért, mert ebben az erősen többségi rendszerben csak nagy blokkoknak van győzelmi esélye. Hogyha valaki győzni akar, nem csak kényelmes ellenzéki életet élni, akkor annak meg kell ahhoz tenni minden lépést, és a mi oldalunknak meg kell lépnie, hogy minden egyéni körzetben csak egy jelöltet állít. Hogy ezt ki lehet-e békíteni azzal, hogy közben a pártlisták önállóan megmaradnak, az a jövő kérdése, messze vagyunk még ettől. Az a jó, hogyha eldől, hogy az MSZP-ben kik vezetik a pártot a következő választásokig. És akik majd vezetik, azokkal szépen, lassan, nyugodtan, nem tolakodva, nem nyilvánosság előtt el kell kezdeni a szorosabb együttműködés lehetőségét kidolgozni. Mi erre mindig készen állunk. Ez a ciklus második felére rendelt házi feladat.
– Ha a DK mégis önállóan indulna 2018-ban, akkor mi a vágyvezérelt és mi a reális várakozás?
– Vágyvezérelten 48 százalék, hogyha így kérdezi, de tudom, hogy ez butaság. A mai nagyjából félmilliós támogatói létszám mellett azt gondolom, hogy egy átlagos részvételű választásokon a mi listánk reálisan 15 százalék körüli eredményt tud szerezni.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
– Ez mennyire jó tárgyalási alap a baloldali blokkban?
– Kompromisszumkészség kell, meg bölcsesség, meg nagyvonalúság minden oldalról. Nemhogy félmillió ember mellett nem szabad elmenni szó nélkül,
akinek a mi világunkban van öt szavazója, azt komolyan kell venni.
Emlékeztetném önmagunkat, hogy 2002-ben fél százalékkal verte meg a Fideszt az akkori szocialista párt, A túlzott magabiztosság vagy kivagyiság nem jó tanácsadó. Amikor hosszú időn keresztül nekünk nem sikerült új pártként megugrani az 5 százalékot, engem akkor az zavart, hogy sokan nagy mellénnyel beszéltek azok közül, akik akkor támogatottabbak voltak, mint mi. Azért, mert mi stabilan 10 százalék körüliek vagyunk, és az egyetlen párt a mi oldalunkon, amelyik stabilan növelni tudta a támogatottságát az elmúlt két évben, még nem lett bennünk ilyen kivagyiság.
– Dunaújvárosban ez a kompromisszumkészség a gyakorlatban nem nagyon működik?
– Ez egy egyszerű történet bizonyos tekintetben. Kötöttünk egy megállapodást 2014-ben, elosztva, hogy melyik önkormányzati helyen ki indul. Az MSZP-nek kedvezett az a megállapodás, hatszor annyi helyen indult, mint mi, miközben nem volt hatszor annyi támogatottsága. Ezért is történhetett meg, hogy mostanában mindig ő jelölhetett, és mi támogattuk. Most van az első eset, amikor nekik kellene a mi jelöltünket támogatni. Azt gondolom, hogy azért nem jó ez a fajta magatartás, mert ha kormányra készülünk, akkor azt kell, hogy lássák a választók, hogy betartjuk a megállapodásokat. Ha egymás között sem tartják be a megállapodásokat, akkor hogyan fogják betartani, ha kormányon több hatalmuk lesz? Ez nem egy szimmetrikus helyzet, magunk között szólva. Nagyon sokan azt remélik nálunk, hogy az utolsó pillanatban az MSZP megérti, hogy nem szabad így viselkedni, és visszahívja a jelöltjét. A mi jelöltünk ki fog tartani.
