A politikai szándék teljesen világos és leplezetlen: a gazdasági hatalomért folytatott Orbán–Simicska-háború miatt a Fidesz már nem bízik a Hír TV-ben, pedig azt 2002-ben a miniszterelnöki posztról távozó Orbán Viktor kérésére hozták létre, hogy a Fidesznek ellenzéki időkben is legyen televíziója. Emlékezetes, hogy a politikus első ötlete az volt, hogy az MTV két csatornáját osszák meg, s legyen egy baloldali és egy jobboldali csatorna. A Simicskával folytatott háború egyik látványos epizódja volt, amikor tavaly nyáron a vállalkozó üzleti érdekeit is sértő reklámadóra válaszul a Hír TV – pénz szűkére hivatkozva – lemondta a Fidesz hagyományos tusnádfürdői fesztiváljának közvetítését.
Ez volt az a pont, amikor a Fidesznél megfogalmazódott a politikai szándék, hogy a megbízhatatlan Hír TV helyett legyen saját állami hírcsatorna. Mindenáron. Magyarországon sajnos van hagyománya annak, hogy az aktuális kormány rátelepszik a közszolgálati médiára. A rendszerváltás után kirobbant első médiaháború valójában arról szólt, hogy az Antall-kormány szerette volna átvenni a befolyást a köztévében és a közrádióban. Hankiss Elemér, az MTV és Gombár Csaba, a Magyar Rádió elnöke azonban ellenállt a beavatkozási kísérleteknek, Göncz Árpád köztársasági elnök pedig nem járult hozzá az elnökök felmentéséhez.
Az MDF végül politikai komisszárokat állíttatott a tévé- és a rádióelnök mellé, Nahlik Gábort és Csúcs Lászlót, akik Hankiss és Gombár 1993-as lemondása után eltávolították mindazokat, akik nem voltak hajlandók MDF-es párthíradókat és pártkrónikákat készíteni. A Horn-kormány idején fogadta el a magyar parlament széles körű konszenzussal a médiaháborút lezáró új médiatörvényt, amely tartalmi függetlenséget, valamint a politikai felügyelet mellett a civil szféra képviselőit is befogadó társadalmi ellenőrzést biztosított a közszolgálati médiumoknak.
E jogszabály legnagyobb hibája az volt, hogy a közszolgálati médiumok nem kaptak gazdasági függetlenséget, vezetőiknek minden évben az aktuális kormánypártoknál kellett kilincselniük pénzért, ami kiszolgáltatottá tette őket és az általuk vezetett intézményt is. A Fidesz a 2010-es választásokon kapott kétharmados többségével visszaélve nagyon rövid időn belül kizárólag a saját szolgálatába állította a közszolgálati médiát. A nagy múltú intézményeket – az MTV-t, a Magyar Rádiót, a Duna Televíziót, a Magyar Távirati Irodát – ötven főnél kevesebb alkalmazottal működő csontvázcégekké fokozták le, és csupán megrendelői feladatot látnak el, a vagyont, a dolgozókat és a pénzt, az idén már több mint 80 milliárd forintot pedig az MTVA-ba vitték be, amelyet kizárólag a Fidesz jelöltjeiből álló Médiatanács felügyel.
Talán nem véletlenül. A pénz az MTVA-nál van, ott készülnek a műsorok, illetve onnan rendelnek műsorokat külső, jórészt a Fideszhez kötődő produkciós irodáktól. Négy év, négy leépítésnek nevezett tisztogatás. Az MTVA 2011 nyarán és őszén hozzávetőleg 900 embert bocsátott el, 2013 elején további 200 munkavállalótól vált meg, idén januárban újabb 177 fő kirúgását jelentette be. Az eddigi elbocsátások jelentős részét inkább politikai alapon történő tisztogatásnak lehet nevezni, mint racionális leépítésnek, mert a szakmailag felkészült, a közönség által ismert és kedvelt műsorkészítők sorát bocsátották el, s helyükre többségében pártkatonákat vettek fel.
Ma már főként csak azok dolgoznak az állami médiában, akiknek első számú szempont a kormány és a Fidesz politikai céljainak szolgálata és az ellenzék lejáratása. Ha kell, hamisítással, ha kell, ferdítéssel, ha kell, elhallgatással. Csak a jéghegy csúcsa volt, amikor meghamisították az Orbán Viktort bíráló Daniel Cohn-Bendit európai parlamenti képviselő magyarországi látogatásáról készült híranyagot, majd kiretusálták egy adásból a Legfelsőbb Bíróság egykori elnökét, és a 2012. január 2-án, az operaház előtt tartott több tízezres ellenzéki tüntetésről olyan képeket mutattak, mintha azon csak néhányan lézengenének.
A médiahatóság is elmarasztalta a híradót azért, mert Németh Balázs műsorvezető élő adásban kirohanást intézett egyes hírportálok ellen, amelyek szerinte elhallgatták a kormány szempontjából pozitív híreket. Az este fél nyolcas főhíradó az M1-en hétfőn csaknem fél óra elteltével rövid hírben számolt be arról, hogy a baloldal által támogatott Kész Zoltán nyerte vasárnap az időközi parlamenti választást Veszprémben, s ezzel elfogyott a Fidesz kétharmados többsége.
Nem csoda, hogy erre az állami híradóra és hírműsorokra egyre kevesebben kíváncsiak. Csak néhány szám: 2006 őszén, szeptember 11. és október 11. között (ez az utcai zavargások időszaka) az esti Híradó átlagnézettsége a 18 éven felüliek körében 809 ezer fő volt. Az Este című hírháttérműsort akkor a 18 évnél idősebbek 8,2 százaléka, azaz 648 ezer fő nézte átlagosan. A szólás szabadsága című műsort vasárnap esténként átlagosan 739 ezer néző kísérte figyelemmel.
|
Tévé a rács mögött
Teknős Miklós / Népszabadság |
Egy évre rá, már egy csöndesebb időszakban, 2007 szeptemberében a Híradót átlagosan 800 ezren nézték. Az Este nagyon sokáig stabilan 5–7 százalékos (400-500 ezer) nézettséget ért el. És most? Megszereztük az MTVA 2015. 7. heti (február 9–15.) nézettségi adatait. Az esti Híradót ezen a héten átlagosan 349 ezren nézték. Az Este valójában „kimúlt”, átlagosan 81 ezren voltak rá kíváncsiak. A vasárnap esti „prémium” politikai műsorra, A Lényegre 57 ezren. A március 15-től nemzeti főadónak kikiáltott Duna TV közönségaránya a felnőtt népesség körében a 7. héten egész napra 3,2 százalék, míg főműsoridőben négy százalék volt. Az esti Duna Híradó 66 ezer fős heti átlagnézettséget ért el, a vasárnapi volt a legnézettebb 102 ezer fővel.
Mindeközben a két vezető kereskedelmi tévé híradói hónapok óta minden este egymillióhoz közeli nézettséget produkálnak. Az RTL Klub új közéleti hírháttérműsora, a Magyarul Balóval 23.30-as kezdéssel is közel 200 ezer nézőt vonz. Az ATV már konkurál az állami tévével: a hírcsatorna Egyenes beszéd című műsora és híradója az elmúlt hónapokban több alkalommal is megverte az M1 fél nyolcas híradóját. Az ATV az éles helyzetekben tudott győzni, amikor élőben közvetítette a kormányellenes civil tüntetéseket. Ehhez hozzá kell tenni azt is, hogy míg az állami tévé országos lefedettsége százszázalékos, addig a kábelszolgáltatóknál elérhető ATV-t a lakosság 88 százaléka tudja fogni.
Ebben a környezetben borítja fel az állami média vezetése a saját televíziós struktúráját, veszélyeztetve azt, hogy a még meglévő nézői is elpártolnak tőle. Egy azonban biztos: az eddig főműsoridőben átlagosan 200–400 ezer főt vonzó M1 hírcsatornává történő átalakítása borítékolhatóan megroppantja a nézettséget, miután egy kizárólag híreket, hírháttérmagazinokat sugárzó tévé normál hétköznapokon a világ minden országában maximum egy-két százalékos, a magyar lakosságarányhoz viszonyítva 100-150 ezer fős nézettséget tud produkálni. A mostani M1 nézettségének a felét, 100-200 ezer nézőt produkáló Duna TV-re pedig szinte lehetetlen lesz „átterelni” az M1 nézőit. Szakmailag már régen megbukott az állami tévé, most következik a teljes összeomlás.
