Arra jutottak, hogy a civilek a saját színpadjukat a múzeumtól távolabb, a Kálvin tér és a Kecskeméti utca találkozásánál állítják fel. Ezzel lehetőséget biztosítanak arra, hogy a rendezvényre tartó szimpatizánsaiknak nem kell a lezárt területen – például a Múzeum körútnak az Astoria és a Baross utca közötti szakaszán – áthaladniuk.
Nem akarnak balhét
 |
Büki Zoltán: Nem akarunk balhét
Mirkó István / Népszabadság |
Büki hangsúlyozta, semmiképpen nem akarnak balhét, ahhoz viszont ragaszkodtak, hogy a civilek is kapjanak lehetőséget véleményük kinyilvánítására. Ezért készek voltak kompromisszumot kötni, így vállalták, hogy saját rendezvényüket az eredetileg tervezetthez képest némileg más helyszínen tartsák meg. Kijelentette: a miniszterelnök ünnepi beszédét sem fogják megzavarni, és megvárják, míg a szónok lelép a színről.
Mindazonáltal ígérte: a megállapodás keretei között is tudnak kellemetlen meglepetést okozni. Részleteket nem árult el, csak annyit mondott, hogy egyfajta performanszra kell felkészülnie mindenkinek. Az eseményt egyébként a saját rendezőik biztosítják, együttműködve az állam ünnepség szervezőivel, illetve a rendőrséggel. Ha kell – mondta –, élő sorfalat húznak, hogy a két rendezvény résztvevőit elválasszák egymástól. Arra a kérdésre, hogy hány szimpatizánsra számít, nem tudott biztos választ adni, de szerinte néhány ezertől 20-25 ezerig bármennyien lehetnek.
Tudomást sem vettek
Büki rendezvénye egyébként első körben bukni látszott. A demonstrációt a rendőrség betiltani nem tudta, mert a gyülekezési törvény alapján erre nem lehet ésszerű okot felhozni, ám a bejelentést nem is vette tudomásul. A beadvány lehetetlen célra irányul – magyarázták –, mert a Nemzeti Múzeum előtt az állami rendezvényen résztvevő negyven-ötvenezer fő mellett nem férnek el még tízezren. A civil aktivista ugyanis ennyi résztvevőt valószínűsített.
A bíróság vágott rendet
A bíróság másként látta. A verdikt szerint Büki demonstrálhat, s a rendőrség dolga, hogy ennek a feltételeit teremtse meg, és a két rendezvényt – az államit és Bükiét is – egyaránt biztosítsa.
A személy- és létesítménybiztosítási intézkedés nem lehetett volna önmagában a gyülekezési jog gyakorlásának akadálya – jelentette ki kérdésünkre Tóth Balázs, a Magyar Helsinki Bizottság rendészeti programjának vezetője. Szerinte ez nem hiúsíthat meg egy demonstrációt. Emlékeztetett azonban a jogvédő arra, hogy korábban volt ilyesmire példa.
Például a 2009. március 15-i ünnepségről olyan ellentüntetőket vitt el a rendőrség, akiket a kormánypárti résztvevők megtámadtak. Mégis csak az előbbiek ellen indult eljárás gyülekezési szabadság megsértése miatt, míg a lökdösődőkkel szemben nem is intézkedtek. A párhuzamos rendezvények kérdése tehát szabályozatlan terep, így az aktuális hatalom szerinte könnyen visszaélhet a joggal.
Bejelentett és tudomásul vett tüntetést a rendőrségnek kötelessége biztosítani – hangsúlyozza a Társaság a Szabadságjogokért gyülekezési jogi programjának vezetője. Hegyi Szabolcs nem vitatja, hogy egy védett vezető biztonsága érdekében a rendőrség sok mindent megtehet, de azt nem, hogy bárki gyülekezési jogát semmibe vegye. A rendőrség feladata ebben az esetben szerinte csak az lehetett, hogy akár az állami ünnepség rovására is megteremtse a feltételeit annak, hogy aki ott tüntetni akar, az megtehesse.
Ahol Orbán szólt, máskor nem lehetett tüntetni
Sérelemdíjat követel az a két civil aktivista, aki Orbán Viktor miniszterelnök tavalyi értékelő beszédének helyszínén – ami különben ugyanott volt, mint idén – tüntetést tartott volna, ám a bejelentésüket a rendőrség érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A polgári perben Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke képviseli őket, aki az első tárgyalás után elmondta: a BRFK korábban arra hivatkozott, hogy a beadvány nyilvánvalóan lehetetlen célra irányul, ebben az esetben pedig a rendőrségnek nincs hatásköre döntést hozni.
A rendezvényt lehetetlen lett volna az adott körülmények között megtartani – érveltek –, mert az évértékelő beszédet szervező alapítvány engedélyt korábban kapott a közterület használatára. Az adott helyre például a vendégek, illetve az eseményről tudósító stábok fogadása érdekében volt szükség, így ott a rendőrség szerint mások el sem férnek. A közigazgatási eljárásról szóló törvény egyébként valóban tartalmazza is, hogy a nyilvánvalóan lehetetlen célra irányuló kérelmet nem kell vizsgálni.
A Dunában sem lehet tüntetni
A jogvédő hangsúlyozta, hogy a gyülekezési törvény viszont csak két lehetőséget biztosít a hatóságnak: a bejelentett rendezvényt bizonyos körülmények esetén – például ha a közlekedés más útvonalon nem biztosítható – megtilthatja, illetve tudomásul veheti. Nem vitatja, hogy ez a szabályozás nem feltétlenül jó, hiszen bizonyos esetekben elképzelhető a „nyilvánvalóan lehetetlen cél" – a Duna vizén sem lehet tüntetni –, ráadásul az sem világos, mi történjék, ha ugyanazon a helyszínen többen demonstrálnának.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság mindazonáltal kimondta, hogy a BRFK-nak érdemben vizsgálnia kellett volna a bejelentést, de amire ez a döntés megszületett, a tüntetés okafogyottá vált, hiszen Orbán megtartotta az érértékelőjét. Ezért a két aktivista személyiségi jogai megsértése – gyülekezési joguk korlátozása – miatt keresetet nyújtott be, amelyben azt kérik, hogy a rendőrség kérjen nyilvánosan bocsánatot, emellett sérelemdíjként fizessen 350 ezer forintot.
Megdöbbentő érvelés
A BRFK erre megdöbbentő érveléssel állt elő, mert azt hangoztatják: a civilek saját döntése volt, hogy a rendezvény elmaradt, mert azt nem tiltották meg, így nem is oszlathatták volna fel. Kádár másként látja. Amennyiben a rendőrség álláspontja szerint fizikailag lehetetlen volt a két esemény párhuzamos megtartása, jogkövető állampolgár nemigen tehetett mást, mint hogy lemondja a demonstrációt – állítja az ügyvéd.
Már csak azért sem hozhattak más döntést – tette hozzá –, mert a tüntetés szervezője felelősséggel tartozik az eseményen részt vevők által okozott esetleges károkért. A rendőrség döntéséből pedig egyenesen következett, hogy egy tudomásul nem vett demonstrációt nem fognak biztosítani, és az ebből eredő kockázatot nyilván senki nem vállalhatja – magyarázta Kádár.
Azt persze nem vitatja, hogy tiltás hiányában akár lehetett volna tüntetést tartani, a rendőrség határozata viszont kifejezetten arra utalt, hogy a demonstráció jogszerűsége legalábbis kétséges. A strasbourgi emberi jogi bíróság gyakorlata azonban egyértelműen arra figyelmeztet – mondta az ügyvéd –, hogy a hatóságnak minden olyan lépése, amely valakit a gyülekezési jog gyakorlásától visszatart, elrettent, sérti az emberi jogok európai egyezményét. Itt ez szerinte egyértelműen megvalósult.
