Bár az ügyben eljáró szervezetek, a rendőrség és az illetékes bírósági végrehajtó nem nyilatkozott a helyszínen, hamar világossá vált, hogy Citadella példátlan lezárása a lassan másfél éve tartó jogi csatározás újabb állomása. Mint arról korábban többször írtunk, 2013 januárjában a kormányzat nekilátott, hogy rendet tegyen a Citadellánál: arra hivatkoztak, hogy az ott bérlőként egyebek mellett ajándékboltokat, éttermet, kávézót üzemeltető tucatnyi vállalkozó egy része olyan szerződések alapján dolgozik, amelyek jogszerűsége, érvényessége megkérdőjelezhető volt.
|
Minden utat lezártak a figyelmes rendőrök
Teknős Miklós / Népszabadság |
Tény, hogy valóban időszerű volt a helyzet rendezése, ám nem mellékes az sem: a nagy rendrakásban olyan vállalkozót is megpróbáltak ellehetetleníteni, aki érvényes kontraktus alapján dolgozik évtizedek óta.
A hónapokon át zajló bonyolult jogi csatákat végül az állami apparátus nyerte meg: az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) arra hivatkozva, hogy a Citadella eddigi hasznosítása nem felel meg a világörökségi törvényben foglalt követelményeknek, októberben felszólította az ott működő cégeket, adják át az általuk használt területeket a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek (MNV).
A vállalkozások elfogadhatatlannak tartották a tárca eljárását, többen bírósághoz fordultak, de birtokba adták a területet. Ettől függetlenül a boltok, üzletek ideiglenesen tovább működhettek, mondván addig is legyenek szolgáltatások a turistalátványosságnál, amíg nincs végleges vagyonkezelő. Tovább bonyolította a helyzetet az: az állam a XI. kerületi önkormányzatot jelölte ki vagyonkezelőnek, néhány hónappal később azonban – kínos helyzetbe hozva a városrész jobboldali vezetését – mégis visszavette a Citadellát.
Mindezek után – lassan másfél éve tartó jogi csatározás, a vagyonkezelői jog „tologatása” nyomán – némileg túlzónak tűnik, hogy az MNV az „Újra szakértő kezekbe kerülhet a Citadella” című közleményében magyarázta a hétfőn történteket. Mint írták, „az állam, jó gazda módjára, ma reggel visszavette jogos tulajdonát, az UNESCO által a Világörökség részének nyilvánított Citadellát. Az ingatlan vagyonkezelője, az MNV Zrt. a rendőrség segítségét kérte, mert korábban több alkalommal sem sikerült megegyeznie a jogtalan használókkal a terület visszaadásáról.”
Az MNV leszögezte: 2014 márciusában felszólította a Citadella bérlőit, hogy április 30-ig kiürítve adják át a területet. Arról is tájékoztatta őket, hogy ha az átadási kötelezettségüknek nem tesznek eleget, akkor az MNV Zrt. végrehajtást kezdeményez ellenük. A vagyonkezelő szerint a Citadella visszafoglalása után ismét lehetőség nyílik arra, hogy a terület a hírnevéhez méltó körülmények között fogadja a turistákat. Azt viszont már nem részletezték az MNV-nél, hogy mi lesz a sorsa ezután a Citadellának, s az ott lévő üzlethelyiségeknek. Csak annyit írtak: „a terület konkrét vagyonkezelő felé történő átadása egyeztetés alatt van, az ezzel kapcsolatos tárgyalások folyamatban vannak.”
|
Magyar Istvánné elmondta: fontolgatják, hogy feljelentést tesznek az ügyben
Teknős Miklós / Népszabadság |
Az érintett vállalkozók törvénytelennek minősítették a vagyonkezelő eljárását. A Citadellánál éttermet működtető Gastro-Top Kft. ügyvezetője, Magyar Istvánné úgy fogalmazott: bírósághoz fordulnak, s fontolgatják, hogy feljelentést tesznek az ügyben, mert a vagyonkezelő lépése érthetetlen, jogszerűtlen volt, ráadásul jelentős kárt okozott. Mint fogalmazott, korábban a felszólításnak megfelelően birtokba adták a területet, azután pedig kerületi jegyző ideiglenes engedélye alapján dolgozhattak tovább.
Miközben a végrehajtók, a vállalkozók és jogászaik „egymásnak feszültek”, addig a Citadella környékén többször is kaotikus jelenetek alakultak ki, hiszen a „blokádról” senkit nem értesítettek előre, így a kellemes időben százszámra hozták a turistabuszok a külföldi vendégeket. A buszokkal harminc-negyven fős csoportokban érkező látogatók a főbejáraton keresztül szerettek volna eljutni Budapest egyik fő látványosságához, ám hiába fizettek ezért, a rendőrök kivétel nélkül útjukat állták.
Azok sem jártak jobban, akik a keleti-déli gellérthegyi sétautakon közelítettek a Citadellához: húszperces lépcsőzés után fújtatva egy kordon előtt torpantak meg, tanácstalanul forgatva térképüket. Egy felháborodott idősebb spanyol pár erősen gesztikulálva magyarázta munkatársunknak, hogy ilyet nem lehet tenni a látogatóval.
„Egy ekkora turistaövezetet teljesen lezárni?!” – értetlenkedett egy amerikai turista. Más megfogalmazásban ugyanezt hallottuk brit, orosz és japán turistáktól is, akik a parkolóban feltorlódott turistabuszok reménytelen keringőjében lavírozva próbálták kideríteni, miért nem szabad bemenni, ha már olyan büszkék a Citadellájukra a magyarok.
„Frusztráló, hogy ennyit utaztunk a semmiért” – panaszolta egy középkorú brit hölgy, csüggedten szorongatva kameráját az erősen őrzött kordon előtt.
Egy orosz csoportnak azt magyarázta élelmes túravezetőjük a bejárat melletti zsúfolásig telt kilátóterasznál, ügyesen átkötve a szovjet katona elszállításának történetét, hogy biztos valami világháborús bombát találtak. Az orosz turisták megértően bólogattak, mielőtt visszatuszkolták volna őket a buszukba. Az idegenvezetők jellemzően a kilátóterasznál darálták le a Citadella történetét, de annyira feltorlódtak, hogy több csoportot csak gyorsan végigvezettek a kilátó mentén, aztán indultak is le a hegyről. „Nekünk senki nem szólt, se papír, se semmi, az utasoknak pedig én magyarázkodhatok” – dühöngött az egyik buszsofőr.
