Kincstárürítés
Nagy karriert futott be a „Ne turkálj a kukában, mert átnevezlek!” internetes mém, ami a főpolgármester két legelhíresültebb cselekedetére utal: a hajléktalanok kiűzetésére az aluljárókból és a közterekről, illetve a sorozatos utcaátnevezésekre. Mivel mindkettő szimbolikus, nyilvánvalóan pótcselekvés.
Az ellenzék szerint Budapest városvezetője képtelen volt bármit is valóra váltani a választási ígérethalmazából. Tevékenysége kimerül a hárításban, a visszafelé mutogatásban, a kormánnyal vívott látszatcsatározásokban.
Tarlós Istvánnak viszont – mint mondta – nyugodt az álma. A városvezetés 2010 óta mindent megtett, amit megtehetett. Igaz, azt elismeri, hogy a BKV finanszírozását nem sikerült megoldania. Erre is volt elképzelése: az adóbevételeket kellett volna úgy csoportosítani, hogy abból finanszírozható legyen a fővárosi közösségi közlekedés. De zsíros bevételt hozott volna a dugódíj is, ám egyikhez sem járult hozzá a kormány, illetve a parlament.
Viszont a 32 milliárdos normatíva megvonása után két évvel 24 milliárdot adott. Állami kegyből, nem költségvetési támogatásként. Ráadásul még így is hibádzik nyolc-kilenc milliárd a fővárosi közösségi közlekedés finanszírozásából – adósságtörlesztés, amortizációs pótlás nélkül.
Budapest már elment a falig. A város bevétele a feladatelvonások nyomán felére zsugorodott ebben a ciklusban, ráadásul a vártnál többet vitt el az önkormányzati kasszából a közműcégek visszavásárlása. Sokba került a Vidám Park felszámolása, s még többe fog a Bálnára keresztelt CET. (Az építkezést eredetileg finanszírozó MKB nettó 7,5 milliárd forintra perli az önkormányzatot.)
|
A Bálna miatt nettó 7,5 milliárd forintra perlik a várost
Kocsis Zoltán |
A városvezetésnek immáron csak a kötelező feladatokra futja az erejéből. Arra is alig. A híd- és útfelújításokat például várhatóan a tervezett húszmilliárdos hitelből fedezik. A kormány ugyan átvállalta az önkormányzat működési adósságait – a beruházásokat és a fővárosi cégeket terhelő tartozásokat viszont nem –, így újabb lehetőség nyílik a hitelfelvételre. A városvezetés immáron egyetlen új beruházást sem indíthat el a kormány engedélye nélkül. Szabad források híján mindenképpen a kormánytól kell támogatást kérnie a hitelfelvételhez vagy az uniós források eléréséhez.
Az önkormányzat teljesen kiszolgáltatottá vált a kormánynak, miután előbb az idegenforgalmi adótól, majd a személyi jövedelemadó helyben maradó részétől fosztották meg. Budapest a különféle erőcentrumok árnyékába szorult. Ezt erősítette, hogy az oktatás és az egészségügy átszervezése során elvesztette iskoláit és kórházait is.
A kormánypárt árnyéka
Az országos nagypolitika szinte a választások másnapján háborút indított a „bűnös város” ellen. A hadüzenetet Kósa Lajos, Debrecen fideszes polgármestere adta át: „A főváros az utolsó fészke annak a politikai gondolkodásnak, amelyet szeretnénk a múlttá tenni.”
Lassan sikerült is lerombolniuk. Legalábbis a fővárosi MSZP által összeállított Fekete könyv szerint a szociális ellátórendszer felszámolása, a hajléktanok kiűzetése, Dörner György Új Színház élére történő kinevezése, a Széll Kálmán tér suba alatt eldöntött átépítése, a rengeteg pénzt elnyelő, ám a BKV-nál is átláthatatlanabbul és kisebb hatékonysággal működő Budapesti Közlekedési Központ (BKK) létrehozása mind erre utal.
„A főváros az utolsó fészke annak a politikai gondolkodásnak, amelyet szeretnénk a múlttá tenni.”
A könyv válasz volt Tarlós István Fehér és Zöld könyvére. Az előbbiben az új városvezetés nyolc hónapos munkával listába szedte nehéz örökségét. Tarlós István ugyanis nem szeretett volna Antall József és Orbán Viktor hibájába esni, akik szerinte elmulasztották a leltárkészítést, s ő úgy látja, ennek akkor meg is lett a politikai böjtje. Ezt elkerülendő a városvezető négy éve folyamatosan felemlegeti a BKV eladósodását, a CET-ügyet, a közműcégekből talicskával kihordott pénzt, ám a Fidesz holdudvarának viselt dolgai, mint például a Margit híd felújításából súlyos milliárdokat hasító Közgép szereplése, az utcabútortender, illetve a közterületi reklámfelületek 25 évre ingyen vagy minimális összegért való átadása sohasem kerültek elő.
Az elért eredményeket összefoglaló Zöld könyvben a korábban megkezdett projekteket – Margit híd, Budapest Szíve program stb. – adták el sajátként, megfejelve Budapest hajléktalanmentesítésével és a két fővárosi holding – közlekedési és városüzemeltetési – megalakításával.
Ez sem kis teljesítmény, lévén az elmúlt évtizedekben Budapest első embere vég nélküli harcot vívott az erőforrásokért. Demszky Gábor korábbi főpolgármester pozícióját időnként erősen rontotta, hogy a városvezetés és az országos politika más-más politikai színezetű volt. Tarlós István választási programjában maga is erősen támaszkodott arra a vélekedésre, hogy főpolgármesterré választásával feloldódik ez az ellentét. Ebben tévedett, a főváros nem profitált az egyszínűségből. Sőt a Fideszen belüli feszültségek újabb törésvonalakat hoztak a városi politikába.
Tarlós beleállt a konfliktusokba, de már az elején elvesztette a háborút, mivel nem engedte be a Fidesz gazdasági mágusának holdudvarába tartozó cégeket. Később politikailag is háttérbe szorult, amikor önként lemondott országgyűlési képviselői mandátumáról. Így végképp kimaradt a parlamenti egyeztetések-egyezkedések, folyosói beszélgetések döntésérlelő folyamatából.
A fideszes kerületi polgármesterek innentől szabadon szőhették hálóikat. Először az idegenforgalmi adó saját beszedését érték el, majd megalakították a Budapesti Önkormányzatok Szövetségét – kihagyva belőle a főpolgármestert, aztán a parkolási bevételt nyúlták le.
„Ne turkálj a kukában, mert átnevezlek!”
Kurucz Árpád |
Egy időre a kormányfő is kihátrált Tarlós mögül. Politikai gyengülését látva a vidéki polgármesterek is támadásba lendültek, minél nagyobb darab kiszakítását remélve a költségvetési koncból. A konfliktusok végül erőtlen puccskísérletben csúcsosodtak ki, ám Orbán Viktor – aki nem szívesen vállalta volna be az időközi választás kockázatát – könnyedén helyre tette a lázadókat. A fővárosi frakció passzív ellenállásba vonult, aki tehette, máshol kezdett karrierépítésbe. Tarlós pedig egyre több pozícióba ültetett saját embert, a köré gyűlt tanácsadók immáron csaknem hermetikusan elzárják a hivatal és a frakció képviselőitől. Minden döntés a kabinetjében születik, igaz, „régi rókaként” mindent a helyetteseivel írat alá.
Most már kívülről is védik. Orbán Viktor a választási évad kezdetén tudatosította a pártban: nincs oldalra táncolás, egymás rugdosása. Mindenki fegyelmezetten menetel a választások felé. – Kivételes, kegyelmi politikai pillanat ez, amikor végre ugyanabba az irányba húznak a lovak – közölte a kormányfő a Margit-szigeti szökőkút átadásakor, három évvel az előző választások után.
Olajozott működés
Tarlós István megválasztásakor nem ígért látványos fejlesztéseket, inkább csak gördülékeny városüzemeltetést és rendet. A rendrakás részeként kisöpörte az aluljárókat, megregulázta az utcazenészeket és az árusokat, letiltotta a plakátokat a házfalakról, sárgába öltöztette a taxikat, kékbe a buszokat, és felállította a budapesti FBI-t (Fővárosi Biztonsági Irodát) régi embere vezetésével. A hatékony városüzemeltetési modell részeként megalakult a Budapesti Városüzemeltetési Központ (BVK) és a Budapesti Közlekedési Központ (BKK). Az előbbi jótékony hálóként fedi el a fővárosi cégek működését, amelyek menedzsmentje – beleszámítva a külföldi karvalytőke karmaiból kiszabadított vízműveket és a Főgázt – immáron nem hordja ki a pénzt a cégekből. Ez jó. Az már kevésbé, hogy azóta ezek a vállalatok nem fizetnek osztalékot, nem futja fejlesztésre, ellenben időnként konszolidálni kell egyiket-másikat.
A főváros közlekedésszervező cége – számos komoly projekt elindítása mellett – nagy sikerrel bontja le a rendszerváltás után is szocialista nagyvállalatként tovább élő BKV-t. A cég működési költsége látványosan olvadt az elmúlt években. Cserébe drámai piacvesztést kellett elkönyvelnie az egyetlen rentábilisan működtethető buszágazatban. Hol a BKK harap le néhány járatot kiszervezés címén, hol a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) dönt úgy, hogy a Volánbusznak adja át az agglomerációs vonalakat. A vállalatot – elavult járműparkja okán – már meg sem hívják a BKK tendereire. S ez jól is lenne így, ha közben a versenytársak nem kapnának állami hitelt a járműpark fejlesztésére, illetve a fővárosi céggel ellentétben nem számolhatnák el az amortizáció költségét.
A 4-es metrót viszont a BKV kapja a nyakába mindenféle ellentételezés nélkül, holott annak üzemeltetése már az első csonka évben is hatmilliárdra rúghat. De legalább György István főpolgármester-helyettes elégedett: „a budapesti buszok átlagéletkorát 11 év alá szorítottuk”. Az új tömegközlekedési modell már látható eredményeket produkál. Szerinte az elmúlt négy év alatt több fejlesztés zajlott a fővárosban, mint az azt megelőző húsz évben.
Idegen és saját tollak
Az előző főpolgármester távozásakor úgy vélte: az új városvezetésnek elég lesz befejeznie a már megkezdett 26 beruházást az újraválasztásához. Tarlós csak háromról tudott: a 4-es metróról, a szennyvíztisztítóról és a Margit hídról. Saját programjában viszont 30 új beruházást sorolt fel. A választás után kissé hátrébb lépett: nem biztos, hogy ezek az első ciklusban megvalósulnak. Tavaly márciusban viszont újraszámlálta a dolgot, és bejelentette: 17 projektet már el is indítottak.
A választás előtt valószínűleg beszállhatunk
Móricz Simon |
A dolog apró szépséghibája, hogy a sajátként felsorolt tételek legalább feléről még az előző városvezetés döntött, egy részükben a terveket, a hatástanulmányokat is megrendelték, előkészítették, illetve be is adták az uniós pályázatokat a finanszírozás biztosításához, sok esetben hozzá is kezdtek a megvalósításhoz.
Néhány terv már lassan egy évtizede őrlődik a politikai malmokban, mint például a Széll Kálmán tér átépítése, a Duna jobb kihasználása, a rákoskeresztúri buszfolyosó, illetve az 1-es villamos vonalának meghosszabbítása. (Tavaly egyébként tovább emelték a tétet. Budapest új fejlesztési koncepciójában 27 különálló nagyprojektet soroltak fel összesen 800 milliárdért. Köztük az M3-as metróvonal rekonstrukcióját és meghosszabbítását, a földalatti felújítását és meghosszabbítását, 400 darab új autóbusz vásárlását, a Lánchíd és a Váralagút felújítását. A megvalósítást 2014 és 2020 közé tették.)
Most kétségtelenül nagy a hajtás. A 4-es metró átadásának útját külön stáb egyengeti, szinte érezhető a hatóságokat satuba fogó állami-fővárosi akarat. De Tarlós egyelőre még nem száz százalékig biztos benne, hogy a választások előtt átvághatja-e a szalagot, de abban igen, hogy elődjét nem hívja meg az avatásra. Szerinte nem érdemli meg.
