Az erről szóló igazolást írta felül a diákvízum elutasításával a BÁH.
Pedig a hazai felsőoktatásban szinte a rendszerváltozás óta bevett gyakorlat, hogy külföldiek kétféle módon szerezhetnek hallgatói jogviszonyt. Eleve teljesítik a felvételi követelményeket, vagy egyfajta felkészítő tanfolyamon vesznek részt. Ezt a gyakorlatot követik a felvételkor még nyelvi nehézségekkel küzdők, valamint gyengén tanuló diákok esetében.
Tény, hogy vannak főiskolák-egyetemek, amelyek bárkit felvesznek, ha fizet a hallgató. Az oktatáspiaci versenytársaink is így csinálják. Mi olcsóbban oktatunk, mint például az olaszok vagy az észtek, így többen is jönnének hozzánk, ha a vízumpolitika nem állítana megkerülhetetlen akadályokat egyes (szegényebb) országok jelentkezői elé. Akad olyan felsőoktatási intézmény, ahol a nem uniós országokból származó jelentkezőknek az ötöde nem kezdheti meg a tanulmányait vízumproblémák miatt.
A diákvízum-kiadás szabályozása ugyanis az uniós keretek között nemzeti hatáskörbe tartozik. A külföldi diákokat európai felsőoktatási intézményekbe közvetítő ügynökök szerint a két nagy versenytárs, a drágább egyetemeket működtető Olaszország és a piacon feltörekvő Észtország is könnyebben megadja a tartózkodási engedélyt a diákoknak, mint mi.
Faroogi Hudasski Ahmad egyébként nemcsak azért nem kaphatott diákvízumot, mert a BÁH túl gyengének jósolta a főiskolai tanulásra, hanem a hivatal nem látta bizonyítottnak a magyarországi tartózkodásának fedezetét sem. Faroogi Hudasski Ahmadnak nincs bankszámlája, sem jövedelme. A szüleit sem veti fel a pénz. Másrészt azonban a fiú nagybátyja, Sultan Ahmed biztosítani tudja a tanulmányaihoz szükséges pénzt. Erről be is csatolták a nagybácsi igazolását, és a pénzintézetét is, ahol a bőkezű rokon négymillió forintnak megfelelő összegű pakisztáni rúpiát helyezett letétbe Faroogi Hudasski Ahmad számára.
Csakhogy a magyar jog szerint ez semmit nem ér. A hatályos szabályozás szerint kizárólag családtagok fizethetik a harmadik országbeli kérelmező tandíját, márpedig
a hazai törvények értelmében a nagybácsi nem számít családtagnak.
Nyilván van magyarázat a jogalkotó óvatosságára. Terrorfenyegetettségtől terhes időkben például nem árt tudni, hogy kinek a pénzén tanul nálunk egy pakisztáni fiatal. Nem véletlenül írja elő a jogszabály, hogy a családtagok is csak törvényesen megszerzett jövedelmükből fizethetik a tandíjat. Kérdés: miként ellenőrzik a magyar hatóságok, hogy az itt tanuló, több mint húszezer külföldi egyetemi-főiskolai hallgató tandíját törvényes forrásból fizették-e be?
A Hétvége mellékletből ajánljuk
A BÁH szóvivője pénteken érdeklődésünkre csak annyit közölt, hogy a hivatal folyamatban lévő ügyekben nem nyilatkozik. Pedig szerettük volna megkérdezni, hogy Faroogi Hudasski Ahmad szerintük milyen állampolgár, mert a határozat hol pakisztániként, hol nigériaiként említi. Persze lehet, hogy csak nem volt elég jó tanuló az ügyintéző, aki a határozatot szerkesztette.
Egyes közvetítők szerint bizonyos országok mintha feketelistán lennének a BÁH-nál. Úgy vélték, a hatóság gyakorlata egy irányba mutat: nem rajonganak a szegény, rossz közbiztonságú és a terrorizmussal összefüggésben a hírekben gyakran szereplő országok diákjai iránt.
