Néhány hete körkérdéssel fordultunk a nagy keresztény egyházak vezetőihez. Arra voltunk kíváncsiak, megítélésük szerint a konzultációs kérdések szellemisége mennyiben felel meg a keresztény tanításoknak, alkalmasnak tartják-e rá, hogy közelebb vigyen egy olyan összetett probléma megoldásához, humánus kezeléséhez, amilyen a bevándorlás ügye. Kértük, hogy külön is fejtsék ki álláspontjukat a konzultáció utolsó kérdéséről, ami így szól: „Egyetért-e Ön a magyar kormánnyal abban, hogy a bevándorlás helyett inkább a magyar családok és a születendő gyermekek támogatására van szükség?"

Katolikus részről tizenhárom méltóságot kerestünk meg. Közülük csak ketten jeleztek vissza, érdemben senki nem reagált – legalábbis cikkünk megjelenéséig. Ternyák Csaba válasza később érkezett meg.

Íme az egri érsek válasza, teljes terjedelmében:

„Tisztelt Szerkesztő Úr!

Ha jól értem levelét, három témáról érdekli a véleményem.

1. Terrorizmus

2. Bevándorlás

3. A nemzeti konzultáció című űrlap kérdései

Kérdéseire az alábbiakban válaszolok:

1. A terrorizmus, mint olyan ellentétes a Tízparancsolat 5. parancsolatával, ennek következtében természetesen, mint pap, és mint keresztény elítélem. Nézetem szerint semmiféle politikai, nemzeti vagy vallási kérdés nem oldható meg olyan módszerekkel, amelyek ártatlanok halálát okozzák.

Úgy vélem az öncélú erőszak felébreszti minden jószándékú ember lelkiismeretét.

2. A keresztény szemlélet nem foglalkozik hazai, bevándorló, illetve idegen megkülönböztetéssel, hanem embertársaink, felebarátaink, rászorulók a szókincsünk.

Szent István intelmeiből az államalapítás ünnepén rendszeresen idézek, mert úgy gondolom, ma is érvényes, ezért a kérdésére az ő szavaival válaszolok:

„A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szétszórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák.”

3. Ami a konzultáció kérdéseit illeti, nem érzem tisztemnek, hogy azokat elemezzem, vagy véleményezzem, vannak erre szakértők szép számmal. Annak személy szerint persze örülök, ha a kormány támogatni kívánja a magyar családok gyermekvállalását.

Üdvözlettel:

Ternyák Csaba”